Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
VIGA GYULA: Gömör és Miskolc - Megjegyzések a „felföldiség” és a Sajó-völgy áruforgalmának néprajzához
30-40 kilométeres utat a miskolci szőlőkbe, de van adatunk Ragály népének ottani szőlőmunkájára is.49 4. Ahogy a városok/mezővárosok történetében szinte általános, Miskolc szervezett árucseréje - a piacok és a vásárok - együtt változott, fejlődött a település szerkezetével. Miskolc 1580-ban nyert először vásártartási jogot - Keresztes és Mohi mezővárosokkal együtt -, sokadal- mait piaci napokon, a húsvét előtti nagyhét szerdáján, valamint a karácsony előtti csütörtökön tarthatta. A 17. században a két vásáros nap időpontja megváltozott: pünkösd hetének áldozócsütörtökje és Lukács nap (október 18.) volt a vásáros nap. 1696-ban ezek mellé két újabb nagyvásárt kapott a város: Szent Julianna napján (február 6.) és Sámuel napján (augusztus 6.). A vásárok számának növekedése Miskolc gazdasági felemelkedését jelzi, az évnegyedi időpontok pedig fokozatosan a mezőgazdasági javak megtermelésének, feldolgozásának és értékesítési lehetőségének ciklusaihoz igazodtak. 1801- ben egy ötödik vásárt is engedélyeznek a városnak december 16-án, majd 1838-ban az áldozócsütörtöki vásárnapot Orbán napjára (május 25.) helyezték át.50 A fő közlekedési utak által meghatározott módon, a piacok és vásárok forgalma a 18. századig a település főutcájának számító Piac utcán, valamint az abból oldal irányba nyíló utcákban és teresedéseken zajlott. A piaci forgalom ilyen módon szervesült a fokozatosan bővülő üzletekkel, áruló színekkel, ahol a kézművesek árulták a portékáikat a sokadalmak népének. GYULAI Éva hívta fel a figyelmet arra, hogy a két hetipiac, valamint az országos sokadalmak idején jószerével az egész város egyetlen vásártérré változott, de a kereskedés hagyományainak a város tanácsa által is időről időre szabályozott rendje tükrözte a különböző településrészek hierarchiáját.51 A mai Búza tér (a 18-19. században Búzapiac tér) a 18. század folyamán nyerte el kereskedő tér jellegét a régi Sajó oldalágak rendezésével, az egykori sánc megtörésével (171 I) és a Zsolcai-kapu kialakításával (első említése: 1742). A Búzapiac északi része az állat- és gabonavásár helyszíne volt, a zsolcai út töltése körül a szomszédos falvak kofái tejtermékeket, baromfit, zöldséget árultak. A búzapiacon kínálták illatozó portékájukat a lacikonyhások is, a város ottani állandó kocsmája mellett. Miskolc 1817-ben készült kataszteri felmérése már egy viszonylag körbeépített, térszerű képződményt jelez, ami a 19. század folyamán együtt alakult a Zsolcai-kapu térségének kiépítésével, nem elhanyagolható módon a vasút, a Tiszai majd a Gömöri pályaudvar (1898-1899) megépülésével. A sok irányban kapcsolatot biztosító úthálózat, de maga a térség helye és helyzete révén is felértékelődött a Búza tér jelentősége, amit megerősítettek a 19. században létrejött közraktárak és az 1885-ben megépített árucsarnok is. A Búza tér a 19-20. század fordulójára magába olvasztotta a városban sporadikusan még meglevő kisebb vásárterecskéket, és - köszönhetően a folyamatos szabályozásoknak, rendeleteknek - a születő nagyváros korszerű kereskedelmi központjává vált. Vásári funkciója helyett a formálódó nagyváros élelmiszerellátásának központja lett, megmaradva a környező települések mezőgazdálkodó népessége értékesítő helyének. A 20. század során is számos külső és belső tényező formálta a tér funkcióját és kereskedelmi forgalmát (trianoni országhatárok, a mezőgazdaságban a közös gazdálkodás bevezetése, autóbusz pályaudvar megépítése, az állami élelmiszerellátás, a kereskedelmi üzletláncok megtelepedése, az „őstermelői” piacok anomáliája stb.), így mára az egykori nagy forgalmú kereskedő térnek inkább a hírneve maradt, s kevéssé a valódi funkciója.52 A Búza tér (Búzapiac, Búzavásár tér) a 18. század elejétől fokozatosan vált a gabonaforgalom központjává, és a 18-19. század fordulóján a vásárok idején már az a térség volt a gabonakereskedelem fő helyszíne. Egyre bővülő szervezete és rendje alakult a gabonaforgalomnak, amit a 19. század folyamán már gabonatőzsde, tartalékmagtár és különféle funkciójú objektumok segítettek. Hozzá kell tennünk, hogy Miskolc nem csak a gabona- forgalmáról volt nevezetes, hanem a lisztjéről és a belőle sütött különleges minőségű kenyeréről is, amit a 19. századi leírások a város sajátos karakterjegyének tartanak.53 Miskolc földrajzi helyzeténél fogva, különösen az állattartó utak közelsége miatt a korai újkortól jelentős felvevő helye volt az Alföld állatállományának, a felvevő és közvetítő szerepében azonban más vásárhelyekkel - főként Szikszó és Sajószentpéter sokadalmaival - osztozott. A város tanácsa századokon át igyekezett szabályozni az árusítás helyeit és rendjét, s bizonyos, hogy a rendezésnek fontos szempontja volt az állatkereskedelem kiszorítása a belső terekből. (Tudjuk, hogy növendék állatokkal még a 18-19. század fordulóján is kereskedtek a Szinva mentén. A 19. elején a sertést hozó szekerek még az evangélikus templom és a Szepesi-sor környékén kaptak kijelölt helyet.) A Búza tér 18. századi bővítése és kiépítése után annak északi része adott helyet az állatvásároknak is, de a 19. század végi piac- és vásárrendtartás már külön marhavásár teret említ - a Tetemvár és Búzatér kereskedő terei mellett. Ez a Búza tértől, illetve a Szent- péteri kaputól a Sajó irányában húzódott, és majd a 20. század első harmadától épült be. Ezzel párhuzamosan elveszítették jelentőségüket az állatvásárok is, ahogyan az állatkereskedők is fokozatosan kiszorultak a város vagyonos társadalmából. Mindez a miskolci vásárok korábbi jellegét is átformálta, hiszen korábban Borsod vár49 ILA Bálint 1976. 400., HAVASSY Péter 1989. 56., TAKÁCS Péter-UDVARI István 1992. 860. 50 Összegzőén: GYŰ LM Éva 1998. 175-356. passim., VIGA Gyula 1981.21 I -222. 51 GYULAI Éva 1998. 175-356. 52 Összegzőén: DOBROSSY István 2002. 53 DOMIN Károly-KOMÁROMY József 1963. 8. 217
