Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
VIGA GYULA: Gömör és Miskolc - Megjegyzések a „felföldiség” és a Sajó-völgy áruforgalmának néprajzához
megye területéről számos, az állatkereskedelemre szakosodott település népe fordult meg Miskolc utcáin a sokadalmak idején: például Arnót, Gesztely, Onga, Külső- Bőcs, Berzék paraszt marhakereskedői és Ónod lókupe- cei. Esetükben nem csupán a paraszti létformából következő vásárlátogatásra kell gondolnunk: a Hernád és a Tisza mente borsodi részén az eladásra nevelt jószágtartásnak és az állatkereskedelemnek sajátos formája dívott, ami - különösen az elmagyarosodott szlovákokkal is rendelkező Arnóton - a felföldi állatkereskedelembe is bekapcsolta ezeket a településeket.54 A Felföld két alrégiója között húzódó vásárövezet (Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa) csomópontjai között több olyan is volt (például Balassagyarmat, Rimaszécs, Törnallya, Putnok), amelyet a közeli falvakban állatkereskedelemre és vonóállatok betanítására szakosodott paraszt kupec csoportok szolgáltak ki. A központi magyar területről tömegesen felhajtott szarvasmarhát és lovat a felföldi szlovákságnak és a bányavárosok németségének adták el.55 Az állatvásárok térbeli láncolata és éves rendje szimbiózisban működött a kupecek tevékenységével az alsó és a felső vásárvonal mentén is: így juthatott a magyar marha az Alacsony-Tátrába, s ez biztosította a sertéskupecek je-lenlétét is az állatok adásvételében. A Felföld és a magyar Alföld közötti állatkereskedelemben rendkívül nagy szerep jutott évszázadokon át a közvetítő kereskedők - a kupectől a nagykereskedőig húzódó - társadalmának. Szerepük volt a trianoni határokon keresztül zajló állatcsempészetben is.56 5. Természetesen, nem csupán az árucsere szervezett alkalmai kaptak szerepet Miskolc és Gömör gazdasági kapcsolataiban. A különféle vándoriparosok és a kereskedők differenciált csoportjai Gömör gazdasági és kulturális arculatának jellegadó szereplői voltak, akik sajátos helyet foglaltak el a térség társadalomszerkezetében is.57 Akár többféle kézműves tevékenységbe is beletanultak, de mindenképpen többféle kézművesipar készítményeit közvetítették, mellette akár földet műveltek, aratni jártak, s rendre szerepet kaptak a bányák és ipari üzemek működésében is. Társadalmi helyük a paraszti lét határán volt, egy részük fokozatosan épült be a 19. század kezdetétől az ipari munkásság - részben „kétlaki" munkásság - soraiba.58 Ahogyan a fő közlekedő utakat biztosító völgyeket a folyók és a patakok vájták, ugyanúgy az egykori vándorok és az általuk közvetített javak szerepe és jelentősége az egymást váltó generációk emlékezetében a kulturális „bevésődést” eredményezte. Különösen így van ez a gömöri márkanevet képviselő tárgytípusok esetében, de a felföldi „tót” vándorok emléke az idősebbektől hallott narratívumok révén még az olyan generációk tudásában is élt, akik maguk ezekkel a javakkal és közvetítőikkel már nem találkoztak. A földrajzi helyéből és helyzetéből következik, hogy Miskolc, a több vallásé mezőváros majd város befogadó település volt. A Felföld népessége iránti nyitottságának és a Miskolcra irányuló betelepüléseknek több történeti korszaka volt, mindegyik más-más hatást gyakorolva a közösség életére, műveltségére. Csupán utalok itt a hun- garus tudatú, evangélikus felföldi értelmiség 19. századi szerepére, amit a több felföldi megyéből, közte Gö- mörből is merítő iskolájuk erősített, vagy Miskolc református oktatási intézményeinek - Trianon után hiányt pótló - felföldi kapcsolódásaira.59 Más vonatkozásban az önálló, a felföldi iparos népességre jelentős vonzást gyakorló Diósgyőr jelentőségére, illetve a Sajó-völgy bányászatának és iparának vonzására a 19. század második felétől. A trianoni határok megvonása után erős szándék mutatkozik Miskolc központi szerepkörének erősítésére, beleértve abba intézményrendszerének kibővítését is, aminek hátterében a Felföld, elsősorban a nehezen pótolható Kassa egyes gazdasági, oktatási és kulturális funkciói „pótlásának” szándéka állt. 54 K. Kovács Péter kiváló tanulmányokban dolgozta fel a kérdést. K. KOVÁCS Péter 1956. 277-302., K. KOVÁCS Péter 1958. 261 -270. Az ónodi vásárról összegzőén: DANKÓ Imre 2000. 519-549. A Hernád-völgy és Szikszó történeti földrajzához lásd a FRISNYÁK Sándor-GÁL András (szerk.) 2011. kötet tanulmányait. 55 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 64., PALÁDI-KOVÁCS Attila 2003. 371-372. 56 MÁRKUS Mihály 1964. 467-470., MÁRKUS Mihály 1977. 365-391. Összefoglalóan: VIGA Gyula 1990. I 17-132. A csempészethez: BOROSS Zoltán 1985. 179-183. 57 Gömör 19. század eleji kereskedelmének differenciált szervezetét írta le BARTHOLOMAEIDES László. Idézi: UJVÁRY Zoltán 1992. 255-264. A problematika általánosabb értelmezéséhez: GUNDA Béla 1942. 218-220., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1994. 22-23., Összegzőén, bőséges irodalommal: VIGA Gyula 1990. passim., VIGA Gyula 2013. 56-113. 58 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2007. 151-176. 59 DOBROSSY István 2003. 1063-1078., KAPUSI Krisztián 2003. 887-923. 218
