Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

VIGA GYULA: Gömör és Miskolc - Megjegyzések a „felföldiség” és a Sajó-völgy áruforgalmának néprajzához

tégy 30 települését jellemezte. A 15 szlovák, I I magyar és 4 vegyes nemzetiségű falu kézművesei főként tűzálló sütő- és főzőedényekkel, mázatlan vizeskorsókkal látták el a magyar Alföld népét, de kelendők voltak portékáik a Pest és Zemplén megyét összekötő sávban is.38 Az általuk készített tót fazekak a 17. században, a török időkben is egészen Szegedig eljutottak, de Trianon előtt Horvátország, Szerbia és Bosznia, illetve Galícia és Bukovina területére is elkerültek a közvetítő kereskedők révén. Viszont a mázas edényeik - szilkék, korsók - vásárkörzete nem terjedt túl Borsod megye déli határán.39 40 41 BODÓ Sándor a fazekas céhek működésének utolsó évszázadában igazolta a miskolci és a felföldi fazekasműhelyek legényvándorlásának nagy jelentőségét/0 de bizonyos, hogy ebben a vonatkozásban más kézműves ágak is hasonló kapcsolatrendszerrel bírhattak. Amilyen nagy jelentősége volt a Pentapolis céhszövetségnek - főként Kassának - a kézműiparok működésének összehangolásában a Szepességtől Gömörön át Abaújig és Miskolcig/1 olyan jelentősen befolyásolta a technikák és stílusok kialakulását és terjedését a különböző központok kapcsolatrendszere, mestereik és legényeik vándorlása. Ebben az értelemben Gömör és Borsod mezővárosai a régió tárgykultúrájának megformálói, népművészeti divatjának alakítói voltak, miközben számos külső hatás is szervesült a tárgyalkotó tevékenységükben. Sok generációs kapcsolatrendszerük nem csak települések és családi üzemek kontaktusa, hanem eltérő struktúrák és életstratégiák történelmi szimbiózisa is.

Fontos szerepet vállaltak a gömöriek a felföldi textíliák síkvidéki közvetítésében is: a magyar népviselet regionális változatainak kialakulásában az általuk szállított alapanyag sokfelé játszott szerepet. A híres gömöri fuvarosok sokfelé kereskedtek a felföldi textíliával: Kövi fuvarosai Aradig szekereztek a vászonnal. A 19. század első felében csak Rozsnyón 23 gyolcsfehérítő tevékenykedett, akik évente 24-30 ezer darab textíliát fehérítettek és értékesítettek. A gyolcsos tótok alakja még a 20. század derekán is elevenen élt a Tisza mente Szolnok megyei falvainak emlékezetében.42 A szlovák megyék céhesés háziipara egy sor egyéb kelmét, posztót - keresett volt a rozsnyói posztó is -, csipkét, bőrárukat és hasonlókat állított elő a 17-19. században, amelyek a délebbi magyarság ruházkodásában és annak változásában szerepet kaptak.43 Kevéssé ismert, de regionális márka volt a gömöri bordások készítménye is: a készítéséhez szükséges nádat a Tisza mentén szerezték be a munkájukhoz,

majd a kész szövőbordákkal vándoroltak vissza a Tisza mentéig, a Kis-Hortobágy vidékéig, szövőbordát, mellette kaszát adtak cserébe a méhészek sonkolyáért.44 (A méhviasz nagy gazdasági hasznán évszázadokon át szlovák és német kereskedők osztoztak.) A felső - fenyő- és lombos - erdővidék rendkívül kiterjedt fakereskedelmének és házi faiparának Gömör volt az egyik fő közvetítője. A vármegye monográfusa 1867-ben így fogalmazott: „Nincsenek biztos adataink arról, hogy kézműileg vagy gyáripar által feldolgozott faanyag mennyi kerülhet ki a megye erdőségeiből de látva szorgalmas tót atyánkfiáit a megyei utakon naponként hosszú karavánokban faeszközökkel megrakott szekereiken az alföldség felé vonulni, jelentékenynek állíthatjuk a mennyiséget, melyet az ekképp űzött kereskedés évente forgalomba hozhat.”45 „...a fakészítmények, úm. fakanalak, rocskák, dézsák, kádak, hordóabroncsok, kosár, guzsaly, orsókat, melyek megyénk felső erdős vidékein, név szerint Kishontnak a Balog, Ratkó és Murány völgyeinek felső részeiben nagy mennyiségben készíttetnek s megyénknek szintén egyik kiviteli cikkét képezik.’’46 Abban, hogy a Kárpát-medence kiterjedt régióiban rokonságot mutatnak a különféle fa munkaeszközök és háztartási tárgyak, a készítő központok nagy volumenű kereskedelmének volt döntő szerepe. ILA Bálint szerint a 17-18. században már meggyőzően igazolható a gömöri jobbágy-parasztok bekapcsolódása a Tisza mentére, a Tiszántúlra, Heves megyébe, a Jászságba és Pest megyébe irányuló vaskereskedelembe: a vasért és vasárukért éppen úgy élelmet szereztek, mint a gömöri rézművesek, akik mozsarakkal, rézüstökkel, pálinkafőző üstökkel, csengőkkel, kolompokkal és hasonlókkal látták el Szatmár, Bereg, Szabolcs és Zemplén falvainak népét.47 Bár az eddigi kutatások nem igazolták, talán a felföldi vándorkereskedők áru-lerakatai között Miskolcon és Borsodban is feltételezhetjük a gömöriek depóit.48

Jelentős gazdasági tényező volt Gömör és Miskolc, illetve Borsod vármegye relációjában a munkaerő időszakos vándorlása is. A gömöriek már a 18. században is igen megbecsült kapások voltak a borsodi szőlőkben: munkaerejüket Sajószentpéter és Miskolc szőlőhegyein fordították napszámbérre. A Mária "lerézia-féle úrbérrendezést előkészítő gömöri paraszti bevallásokból (1771) tudjuk, hogy Csíz, Naprágy, Rakottyás, Dobócza, Jánosi, Iványi, Mártonfalva, Pálfalva, Radnót, Ragály, Rima- szécs, Keszi, Trizs, Poszoba, Szuhafő, Kánó, Imola, Zsip, Velkenye, Zubogy, Újfalu, Tamási és Zádorháza jobbágyai tették meg - bizonyára legalább hetes távollétekkel - a

38 ISTVÁN Erzsébet 1979. 311-312., SZALAY Emőke-UJVÁRY Zoltán 1982.

39 VIDA Gabriella 2008. 24-2S.

40 BODÓ Sándor 1975. 89-92.

41 GYULAI Éva 2008. 8.

42 GALLO, Ján 1973. 75., GULYÁS Éva 2001. 179.

43 FÜGEDI Márta 1986. 197., ZÓLYOMI József 1983. 170.

44 PRASLICKOVÁ, Mária 1979. 106. Szolnok megye néprajzi atlaszának gyűjtései szerint a bordások szövőorsót, csigacsinálót, fakanalat, sót, köménymagot és más fűszert is vittek a szövőbordával. GULYÁS Éva 2001. 180.

45 HUNFALVY János (szerk.) 1867. 207.

46 HUNFALVY János (szerk.) 1867. 309-3 12. A felföldi eszközök Tisza menti recepciójához: SZABÓ László 2001., SZABÓ László 2008.

47 ILA Bálint 1976. 402-403., TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991. 210.

48 A felföldi gyolcsosok kapcsán: F KAIL Katalin 1982., BODNÁR Mónika 201 I.

216