Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

VIGA GYULA: Gömör és Miskolc - Megjegyzések a „felföldiség” és a Sajó-völgy áruforgalmának néprajzához

lyenként 150 km széles Felföld sávjának gabonaellátására az évszázadok alatt összetett rendszer alakult ki, aminek legfőbb meghajtója egy-egy esztendő gabonatermése volt. Általában a síkvidék felől érkezett a kenyérnek való, aminek egy része az átmeneti zóna ellátását szolgálta, s annak nagy központjaiból került az tovább az északi vármegyékbe. Kassa és Rozsnyó közvetítő szerepe meghatározó volt ebben a vonatkozásban, de a két város között mintegy 50 km-es távolságon fél tucat, zömmel gabonát forgalmazó vásárhely (Szepsi, Jászó, Mecenzéf, Stósz, Szomolnok, kicsit északabbra Gölnicbá- nya) zsúfolódott össze, amelyek tranzit szerepet is betöltötték a helyi szükségletek kielégítésén túl. Amíg Miskolc gabonaforgalmát Sajószentpéter és Szikszó, Rozsnyóét - Gömör megye határain belül - Rimaszombat és Jolsva támogatta 31

A két vásárövtől északabbra nem is alakultak ki komolyabb gabonapiacok, csak helyi ellátó funkciókat szolgáló központok: a legfontosabb volt Eperjes, ami a felső (Kassa, Mecenzéf) és az alsó vásárövből (Miskolc, Sátoraljaújhely) érkező gabonával a Szepesség ellátásában is szerepet vállalt. Vagyis az alsó és a felső vásáröv által vezérelt, hármas osztású, zonális szerkezetű gabonaforgalom alkotta a rendszer gerincét, aminek azonban nem csupán a térbeli rendje tanulságos, hanem a belső finomszerkezete is: a mindenkori piaci haszon arányában pul- zált, s változtak a résztvevői is a paraszt fuvarosoktól a gabona nagykereskedőkig, s akár évente az egyes közvetítők tevékenységének iránya és jellege az adott feltételekhez igazodva.32

A gabonatermő magyar Alföld és a hegyvidék közötti forgalomban meghatározó szerepet kaptak az Alföld peremén, a hegyvidékbe benyúló völgyekben kialakult piacközpontok, amelyek összegyűjtötték a gabonafelesleget és továbbították azt a Felföld irányába: ilyen volt Vác, Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd, Sátoraljaújhely, de mindenek előtt Miskolc, amit a kortársak a 19. század első felében Felső-Magyarország legfontosabb gabonapiacának tartottak. A miskolci gabonakereskedelem gyűjtő- területe a Nyírség, a Tiszántúl és a Tisza mente volt, de maga a város és környéke, valamint Abaúj megyei falvak is hordtak gabonát a miskolci vásárba, piacra. Miskolc volt a Borsodtól északra fekvő megyék legfontosabb piaca, innen látták el gabonával Gömört és a Szepességet is. A gabonakereskedelemben szinte minden társadalmi réteg bekapcsolódott az újkor századaiban: jelentős része a jobbágysorból származó parasztkereskedők kezén volt, de kereskedett a nemesség is, s a 18-19. század folyamán erősödött meg a gabonakereskedők rétege. A forgalmat főként fuvaros-kereskedők bonyolították

Miskolcon is, de a 19. században már gabona, illetve termény nagykereskedők is tevékenykedtek a városban. A miskolci Búza tér kiépülésével és kereskedelmi centrummá válásával, majd a Tiszai és a Gömöri pályaudvar megépülésével a felföldi gabonaforgalom egészen a trianoni határok megvonásáig megtartotta gazdasági jelentőségét Miskolc és Gömör életében.

Rozsnyó közvetítésével jutott a Felföld egyes területeire Borsod, Torna és Tokaj-Hegyalja bora is. Gömör viszont jeles gyümölcstermését adta egy kiterjedt élelmiszerkereskedelemhez, de szállított a Sajó-völgyön káposztát és zöldségféléket is.33

Miskolc évi négy - 1801 -tői öt - országos vására és a jószerével az egész városra kiterjedő két hetipiaca jelentős gyűjtőhelye volt Gömör javainak is. A 18. század utolsó harmadában 37 gömöri település népe vallotta, hogy rendszeresen látogatták a miskolci sokadalmakat. Közülük három - Kánó, Kövecses és Zádorfalva - számára Miskolc volt a kereskedés legfontosabb színtere. De további gömöri falvakról is feltételezhető, hogy - saját portékájuk értékesítése mellett - közvetítő kereskedést is folytattak Rozsnyó és Miskolc, illetve Miskolc és Jolsva piacai, vásárai között. Közöttük olyan települések is szerepeltek - Putnok és Sajógömör -, amelyek maguk is vásárokat tartottak.34

Aligha tévedünk, ha a miskolci piacok és vásárok forgatagában, a sokféle céhes kézműves és háziiparos felso- rolhatatlanul változatos portékája között ott keressük a gömöriek sokféle termékét: a legismertebb, legkelendőbb készítményeik forgalma messze túlért Miskolc és Borsod térségén.35 Ezek közül több valóságos „márkanévként” jelent meg: a gömöri jelző akár több százados tárgyalkotó hagyományt, egyszersmind a tárgykészítők és tárgyhasználók közötti több százados kapcsolatot is idézi. A gömöri bükkerdők háziiparos falvainak ácsolt ládái a 18-19. században délen Bajáig, keletre Tokajig, Debrecenig, Nagyváradig, Aradig eljutottak. A 18. század derekától egy évszázadon át karakteres - miskolc- gömöri - bútorfestő stílus formálódott ki, melynek festett asztalos bútorai nem csupán kelendők voltak a délebbi tájakon, de hatottak is a különböző templomfestő és bútorkészítő központok jegyeinek alakulására (Miskolc, Mezőkövesd). Ennek egyik meghajtója bizonyosan a gömöri és a borsodi kézművesek műhelyek közötti vándorlása volt.36 A 19. század második felében a gömöri mezővárosok festőasztalosainak portékái elmaradtak a miskolci vásárokból, a Sajó mente falvait már jobbára miskolci mesterek látták el bútorokkal.37 Eszakkelet-Ma- gyarország legnagyobb hatású, legkiterjedtebb piackörzetet ellátó fazekassága Gömör és Kishont megye min3 I GLÓSZ József 2014. 251 -252.

32 GLÓSZ József 2014. 251—252., A gabonaforgalom többlépcsős jellegéhez: VIGA Gyula 1990: 94-96.

33 Csetnek, Rozsnyó és Jolsva volt a 19. századi gyümölcskereskedelem központja. GALGÓCZI Károly 1855. 278-283.

34 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991.221-222.

35 DOBROSSY István 2002., GYULAI Éva 2000., VIGA Gyula 1982.

36 K. CSILLÉRY Klára 1979. 310-311., PALÁDI-KOVÁCS Attila 2007a. 129-139., VERES László 2008. 51-58.

37 SZABADFALVI József 1996. 244., VERES László 2008. 58.

215