Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

BÍRÓ FRIDERIKA: Virágok a harcmezőn. Ünnepi köszöntő

12. kép. Pávák, méhek, virágok. Elkészült terv. (DEIM Péter felvétele) aki mindkét kérdésemre elfogadható választ adott. Ő arra gondolt, hogy a levélben említett lemez, ami egy vékony falemez lehetett, a marosi bölcső két rövid olda­lának fölső betéteit jelenti. Ezt a vékony, 3-4 milliméte­res lemezt szándékozta, tervezte a Művész keretbetét­ként fölhasználni, áttörni és a rajzokat felvinni, majd kifesteni. Asztalos barátom szerint a rajzokat minden­képpen csak másolással lehetett a lemezre átvinni. Ho­gyan? Véleménye szerint a rajzoló indigót használt. Ve­gyük sorra a „munkafázisokat”. Miután a vékony rajz­papírra a Művész ráfestette az éppen szóban forgó jele­netet, ráfektette az átlátszó pauszpapírt és puha ceruzá­val átrajzolta a kontúrokat. A pauszpapírt ráterítette a vékony falemezre. A lemez és a pauszpapír közé indigót csúsztatott, majd a papíron lévő rajz kontúrjain végigve­zette a ceruzát és ezzel azt rámásolta a lemezre. így érte el, hogy az eredeti kifestett rajz újrarajzolt kontúrjai rá­kerüljenek a falemezre. Ezután az áttörések kivágása kö­vetkezett. A másolaton megkereste a kivágandó formát, egy lyukat fúrt a fába, amibe beillesztette a vékony fű­részt majd kifú'részelte a mintát. 13 13 13. kép. Menekülő őzek virágok között. (DEIM Péter felvétele) Csak ezután következhetett a virágok, állatok, díszek festése. Az íveken, a párkányokon, a széleken, oldal­deszkákon virító virágok felvitele hasonló módon történ­hetett. Ezeknek a papírra festett és pauszra rajzolt vál­tozatai is megmaradtak. A bölcső összeállítása se le­hetett nagyon könnyű feladat, főként a megfestett beté­tek keretbe helyezése és rögzítése igényelt pontos mun­kát, azután az oldaldeszkák beillesztése hornyolt vája­tokba, esztergált korlát behelyezése, csapok rögzítése, bölcső aljának kialakítása és sorolhatnám tovább. Itt van előttem a mautersdorfi bölcső felnagyított ké­pe. A forma, mint már említettem, szinte megegyezik a marosi bölcsőével. Minden bizonnyal nagyon ügyes asz­talos készítette, aki szintén „jól tudta olvasni”, majd meg­valósítani a tervező feljegyzéseit. Erről talán nem is kell többet írnom. Még talán arról sem, hogy a bölcső két rö­vid oldalán a két fölső betét áttöréseit is sikeresen meg­oldotta. A falemezek áttört mintái jól láthatóak a képen. A hátsó betét áttöréseit a fejrész belső oldalán látod. Attól nem kell tartanod, hogy most hosszan „belebonyo­lódom” az áttörés leírásába, hiszen ezt a munkát bizo­nyára egyformán csinálták a mesterek. Azonban elkép­zelhető, hogy ebben az esetben sablont használtak a ki­vágások megrajzolására. Azért gondolom így, mert ab­ban szinte biztos vagyok, hogy a betétekre, a keretekre, párkányokra és az oldaldeszkákra nem a korábban leírt és feltételezett technikával vitték föl a díszek rajzait s a festéseket. Jóllehet, a kontúrok a nagyítás miatt elmosód­tak, mégis jól kivehető a díszes ornamentika és jól látható a két koronás madár sziluettje is. Mégis az embernek az az érzése, sőt egyenesen meggyőződése, hogy egy ügyes ke­zű festőasztalos, vagy egy hozzáértő szakember kézzel festette föl a virág és madármotívumokat. Talán nem ké­szültek betétnagyságú festett rajzok, amikről pausszal és indigóval át tudták volna másolni a mintákat. Az is lehet, hogy erre a megoldásra ott nem is gondoltak, vagy erre nem is lett volna semmi lehetőség, és csak a kisméretű vázlatrajz állt a festő rendelkezésére. A bölcső mindene­setre időre elkészült és nagyon szép lett. A meseszerű motí­vumokra bizonyára még sokáig emlékeztek az ünneplők. 207 14. kép. Őzek a pauszon. (DEIM Péter felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents