Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BÍRÓ FRIDERIKA: Virágok a harcmezőn. Ünnepi köszöntő
tavaszán, noha még mindig emlegeti Mautersdorfot, a tábori lapokon Udine és Görz, sőt Bécs is szerepel. Tudjuk, konkrét dolgokról, például arról, hogy pontosan hol vannak, senki nem írhatott haza. Erről többször is tesz említést. Mindenesetre az kivehető a félig egyértelmű mondataiból, hogy ezekben a hónapokban az említett városok között többször utazott. Két évvel ezelőtt megkérdeztem nagybátyámat, a Művész még életben lévő fiát, hogy milyen rangja volt az apjának. „Főhadnagy" - felelte. Későbbi fényképén valóban főhadnagyi rangjelzés látható a gallérján. De 1917. július 30-án Komáromból még arról értesítették egy tábori lapon, hogy: „hadnagyi kinevezésedet illetőleg amint már veled közöltem, múlt hó 16.-án lettél innen beadva és most várnod kell, míg a Verordnungsblattokban megjelenik, minden esetre figyeld a V.BIattokat. Híved G. ” A tábori lapot jóllehet ismeretlen helyre, de azonosítható címre kapta. A címzés: Minenwerferkurs der Isonzo-Armee. Érdekességként megemlítem, hogy 1917 áprilisában zászlós lett. Erről felesége így ír: „Édes Dezsőm! Nagy büszkeséggel vettem mai soraidat hogy - zászlós lettél. Mindenkinek akivel csak találkozom elhencegek hogy zászlósné lettem és az emberek nagy szeretettel néznek rám... ’’ Ahogy a LUDMANN idézetben is olvasható, a művészek teljes ellátást kaptak és jó elhelyezést. Ez - úgy látszik - nemcsak nekik, de tisztiszolgájuknak is kijárt. Bevallom, hogy míg ezt nem olvastam, nem tudtam elképzelni azt a kényelmesnek látszó „művészéletet”, amiről a mi Művészünk, vagyis a nagyapám írt Mickójá- nak, a nagyanyámnak, akit mi Miminek hívtunk. „1917. 12. 21. Édes Mickóm, tegnap nem írtam, mert későn jöttem és a posta már elment. Leveled még nem jött, de csak holnapra várom. Itt mindenesetre előbb jön, mert a tábori postahivatal a faluban van. Lapot is kapok naponta a postahivatalban. Mautersdorfba sürgönyöztem innen és tegnap jött meg a sürgönyválasz onnan, hogy január végéig ott maradnak, így 5. és 10.-e között odautazom a reliefet befejezni. Imrét (a tisztiszolgája volt) január közepén haza- küldöm, hogy rendet csináljon a műteremben és lakásban. Január végére aztán Mautersdorfban lehet ismét. Gipszet fogok vele hozatni a negatívot megönteni. Innen semmit nem írhatok. Az urak, a magasabb ran- gúak vagy elfoglaltak, vagy pedig karácsonyi szabadságra mennek és ezért nem ülhetnek portraithoz. A legénység, legnagyobb része Ordonanz és ezért elfoglalt, között sem találtam eddig olyan fejet, hogy érdemes lenne rajzolni, vagy mintázni. így eddig a környéken járkáltam Ress festővel, aki néhány fényképfelvételt csinált... - Eredetileg úgy volt, hogy két testvér főherceget plaquettirozok, de az egyik csak januárban jön vissza szabadság helyéről parancsnokságához, akkor valószínűleg Mautersdorfban leszek. A másik most vett át egy más parancsnokságot, ahol együtt vagyok vele, de éppen ebből az okból elfoglalt és karácsonyra néhány napra hazautazik. Különben változatlanul jól érzem magamat. Hiszem, hogy ti is jól vagytok és a karácsonyt jól fogjátok eltölteni... Ha leveleim jöttek volna Mautersdorfból, úgy csak úgy küld utánam, ha január 5,-é/g itt lehetnek. Aztán már Adelsberg. .. Pá és sok jót, csókollak titeket soxor ölellek Dezsőd. ” 4. kép. Karácsony a sajtóhadiszálláson. (1917.) Balról jobbra a negyedik katona a nagyapám. (Reprodukció: DEIM Péter) 202