Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

BÍRÓ FRIDERIKA: Virágok a harcmezőn. Ünnepi köszöntő

tavaszán, noha még mindig emlegeti Mautersdorfot, a tábori lapokon Udine és Görz, sőt Bécs is szerepel. Tudjuk, konkrét dolgokról, például arról, hogy pontosan hol vannak, senki nem írhatott haza. Erről többször is tesz említést. Mindenesetre az kivehető a félig egy­értelmű mondataiból, hogy ezekben a hónapokban az említett városok között többször utazott. Két évvel eze­lőtt megkérdeztem nagybátyámat, a Művész még élet­ben lévő fiát, hogy milyen rangja volt az apjának. „Fő­hadnagy" - felelte. Későbbi fényképén valóban főhadna­gyi rangjelzés látható a gallérján. De 1917. július 30-án Komáromból még arról értesítették egy tábori lapon, hogy: „hadnagyi kinevezésedet illetőleg amint már veled közöltem, múlt hó 16.-án lettél innen beadva és most vár­nod kell, míg a Verordnungsblattokban megjelenik, minden esetre figyeld a V.BIattokat. Híved G. ” A tábori lapot jólle­het ismeretlen helyre, de azonosítható címre kapta. A címzés: Minenwerferkurs der Isonzo-Armee. Érdekes­ségként megemlítem, hogy 1917 áprilisában zászlós lett. Erről felesége így ír: „Édes Dezsőm! Nagy büszkeséggel vettem mai soraidat hogy - zászlós lettél. Mindenkinek aki­vel csak találkozom elhencegek hogy zászlósné lettem és az emberek nagy szeretettel néznek rám... ’’ Ahogy a LUDMANN idézetben is olvasható, a művészek teljes ellátást kaptak és jó elhelyezést. Ez - úgy látszik - nemcsak nekik, de tisztiszolgájuknak is ki­járt. Bevallom, hogy míg ezt nem olvastam, nem tudtam elképzelni azt a kényelmesnek látszó „művészéletet”, amiről a mi Művészünk, vagyis a nagyapám írt Mickójá- nak, a nagyanyámnak, akit mi Miminek hívtunk. „1917. 12. 21. Édes Mickóm, tegnap nem írtam, mert későn jöttem és a posta már elment. Leveled még nem jött, de csak holnapra várom. Itt mindenesetre előbb jön, mert a tábori postahivatal a faluban van. Lapot is kapok naponta a postahivatalban. Mautersdorfba sürgönyöztem innen és tegnap jött meg a sürgönyválasz onnan, hogy január végéig ott maradnak, így 5. és 10.-e között odautazom a reliefet befejezni. Imrét (a tisztiszolgája volt) január közepén haza- küldöm, hogy rendet csináljon a műteremben és lakásban. Január végére aztán Mautersdorfban lehet ismét. Gipszet fogok vele hozatni a negatívot megönteni. Innen semmit nem írhatok. Az urak, a magasabb ran- gúak vagy elfoglaltak, vagy pedig karácsonyi szabadságra mennek és ezért nem ülhetnek portraithoz. A legénység, legnagyobb része Ordonanz és ezért elfoglalt, között sem találtam eddig olyan fejet, hogy érdemes lenne rajzolni, vagy mintázni. így eddig a környéken járkáltam Ress festő­vel, aki néhány fényképfelvételt csinált... - Eredetileg úgy volt, hogy két testvér főherceget plaquettirozok, de az egyik csak januárban jön vissza szabadság helyéről parancs­nokságához, akkor valószínűleg Mautersdorfban leszek. A másik most vett át egy más parancsnokságot, ahol együtt vagyok vele, de éppen ebből az okból elfoglalt és kará­csonyra néhány napra hazautazik. Különben változatlanul jól érzem magamat. Hiszem, hogy ti is jól vagytok és a karácsonyt jól fogjátok eltölteni... Ha leveleim jöttek volna Mautersdorfból, úgy csak úgy küld utánam, ha január 5,-é/g itt lehetnek. Aztán már Adels­berg. .. Pá és sok jót, csókollak titeket soxor ölellek De­zsőd. ” 4. kép. Karácsony a sajtóhadiszálláson. (1917.) Balról jobbra a negyedik katona a nagyapám. (Reprodukció: DEIM Péter) 202

Next

/
Thumbnails
Contents