Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BÍRÓ FRIDERIKA: Virágok a harcmezőn. Ünnepi köszöntő
ként említi a Művész több hazaküldött tábori lapon. De a fénykép ajánló szövegében is Novák neve mellett a rövidített „Hptm” (Hauptmann) olvasható. Ott állnak a katonák a téren, bizonyára megilletődötten, hiszen megtisztelve érezhetik magukat, hogy ilyen bensőséges családi ünnepségre hivatalosak. Nézed őket, nézed az arcukat, és arra gondolsz, hogy kik ők, és hogyan kerültek oda az idillikusnak tűnő nyugodt, békés ünnepségre. És akkor hirtelen eszedbe jut a Művész! Hol látod őt a képen? Itt kell lennie neki is, hiszen ő is főszereplő! Igen az, főszereplő! Biztosan itt van ő is! Már tudod, rájöttél, hogy ő tervezte a bölcsőt, a formáját, minden hajlatát, a színét, ő találta ki a virágmintákat, a füzéreket, az állatfigurákat. Keresed a korabeli családi fényképekről ismert, de a valóságban soha nem látott arcot. A katonai sapka alatt a vonások is elmosódhattak. És akkor hirtelen észreveszed, a kép bal oldalán meglátod őt. Biztosan ő az. Igen. Az alacsony, keskeny kőkerítés előtt ül társaival. Úgy látod, merengve néz maga elé. Nézi a bölcsőt, de az is lehet, hogy most egy másik gyermekre, egy másik bölcsőre gondol. Arra a bölcsőre, amit már megálmodott, talán meg is tervezett. Arra, amibe majd otthon a másfél hónap múlva megszületendő gyermekét fogják fektetni. Hol van Mautersdorf? Hogy került ide a Művész? Miért volt itt egyáltalán, mit csinált itt, hogy került abba a helyzetbe, hogy a kapitány kislányának bölcsőt tervezzen? Honnan tudtam én, hogy ő tervezte a bölcsőt? Sokat gondolkodtam mostanában ezeken a kérdéseken, hiszen szinte semmit vagy csak nagyon keveset hallottam korábban ezekről a háborús dolgokról. Arra emlékszem, sokszor hallottam, hogy „Pipi papa" az első világháborúban az „Isonzónál volt". „Szobrokat, emlékműveket tervezett az elesett katonák emlékére” - mondták. Egy bronzba öntött relief (azt hiszem „Isonzó” volt a címe) a falon lógott sokáig, (később elajándékoztuk), s még ma is a falat díszíti egy bekeretezett rajz, ami egy katonai emlékmű tervének vázlatrajza. Ezt látod a „Kedves feleségem, kedves szeretett férjem" című könyvecském címlapján. Néhány gipszbe öntött plakett, relief és rajz még ma is megvan ebből az időből. Érdekes, soha nem kérdeztem meg, de nem is gondoltam végig, hogy lehet az, hogy valaki a háborúban „van”, és közben rajzol, szobrászko- dik. Talán természetesnek vettem? Most minden olyan közelinek tűnik, mégis annyira távoli... A virágok azonban egész közel hozták ezt a történetet. Talán ismered azt a nagyon szép könyvet, ami nemrégiben, pontosan 201 5-ben jelent meg a Látóhatár kiadó gondozásában. Művészek a háborúban 1914-1918 a címe, írója LUDMANN Mihály. Jóllehet, más könyvekből, kiadványokból is tudtunk arról, hogy már 1914 nyarán megalapították a Császári és Királyi Sajtóhadiszállást, mégis ennek a könyvnek lapozgatása közben fogalmazódott meg bennem igazán, hogy Művészünk az olasz front sajtóhadiszállásán vagy egyik sajtóhadiszállásán dolgozott. LUDMANN Mihály, könyve 9. oldalán ezt írja: „Kezdetben csak haditudósítók dolgoztak a sajtóhadiszálláson, 3. kép. „Az Isonzó-Hadsereg bátor aknavető hőseinek" emlékére készült relief agyagba mintázott terve. 1917-1918. (Reprodukció: DEIM Péter) de már a háború első évében létrehozták a művészeti csoportot. Először csak négy magyar művész volt a tagja: Kandó László, Mednyánszky László, Vadász Miklós és Vaszary János. A több front és az otthon maradottak hírigénye miatt ez a létszám idővel kevésnek bizonyult. Ezért létrehozták a hadifestők társaságát, vagy más néven művészcsoportot (Kunstgruppe), ami 1915 végétől intézményi formát öltött. Minden hadköteles képzőművész hadifestő lett. Harcokban nem vettek részt, viszont teljes ellátást kaptak, és ezért ellenszolgáltatásként kéthetente egy művet kellett beszolgáltatniuk a bécsi Császári és Királyi Hadilevéltárnak... A beküldött művek zsűrizés után a hadikiállítások művészeti anyagát adták. A művészcsoportnak a háború négy éve alatt több mint kétszáz tagja volt. ” A le nem adott művekkel az alkotók szabadon rendelkezhettek. Az olasz front sajtóhadiszállására, vagy egyik sajtóha- diszállására lehetett beosztva a Művész. Hogy hol volt az említett sajtóhadiszállás, nem tudjuk. Adelsbergi (ma Pstojna) keltezéssel többször is érkeztek tábori lapok és levelek feleségéhez, de a sajtóhadiszállás egészen biztosan nem itt volt. Adelsbergtől néhány kilométernyire fekszik Mautersdorf (ma Matenja vas). Itt, ahol a keresztelőt is rendezték, lehetett elszállásolva családjával Novák kapitány, akivel a Művész láthatóan jó viszonyban volt. A levelekből megtudjuk, hogy a Művész 1917-1918 telén gyakran utazott ebbe a faluba. Csak azt nem, hogy honnan érkezett. Több várost is említ a dél-tiroli térségből, ahol ebben az időben járt. Bozen, Villach szerepel a lapokon, mint útba eső városok, ahol Mautersdorfba utazva esetleg egy-egy éjszakára meg akart szállni. 1918 201
