Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BODÓ SÁNDOR: Magyar múzeumok az első világháború idején
Radisics Jenő vezetésével, munkatársai Supka Géza, Mihalik József és Gerevich Tibor voltak. Személyesen keresték fel a Magyar Szentkorona Országos Fémközpontja helyiségeit a fővárosban és a megyeszékhelyeken. Tüzérségi hadiszertárakban válogatták ki a beolvasztás előtt álló fémtömegből a muzeális értékű tárgyakat. Vizsgálatuk a konyhai edényektől a templomi csengettyűkig és harangokig, főúri gyűjtemények ötvös darabjainak összeírásáig terjedt.40 Az ország közönségét természetesen egyre erőteljesebben érdekelték a világháború fejleményei. Jelezte ezt az is, hogy a tordai magyar közművelődési ház kérést intézett a Főfelügyelőséghez,41 amelyben népszerű felolvasásokhoz és ismeretterjesztő előadásokhoz anyagot és diaképeket kért: „Ma a világháború borzalmai által felizgatott közönség csak a történelmi események és a véres harcok közleményeiért eseng, gondoskodni kell tehát olyan ismeretek terjesztéséről, melyek a mai eseményeket híven a kor története szerint" mutatja be. A Főfelügyelőség azonban nem tudott segíteni, mert a „most lefolyó történelmi eseményeket és harcokat tárgyaló közleményekkel és dia- pozitív-képekkel" nem rendelkezett. 1914. december elején az orosz csapatok betörtek Bártfára.42 A Főfelügyelőség nevében Szalay Imre helyettes főfelügyelő azonnal körrendeletét intézett az északi és keleti területeken működő múzeumokhoz és a könyvtárakhoz. Annak érdekében, hogy „az ellenséges betörések esetleges megismétlődése által veszélyeztetett vidéken élő múzeumaink értékesebb tárgyai a háború tartama alatt biztos helyen megőrizhetők legyenek", a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósága vállalkozott arra, hogy „kellő biztonságot nyújtó repozitórium-helyiségeit a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége hatáskörébe tartozó múzeumoknak ilyen czélból rendelkezésre bocsátja s az általuk itt letéteményezett muzeális tárgyakat a háború tartama alatt díjtalanul megőrzi.” Közöttük utaltak a legértékesebb okmányokra és kisebb terjedelmű tárgyakra, például velencei üvegserlegekre, ötvösművekre, fegyverekre, iparművészeti tárgyakra, hímzésekre, képekre, de kikötötték, hogy azokat megfelelő erősségű faládába gondosan csomagolják el.43 A sárospataki főiskola könyvtára az elsők között reagált a felhívásra. December I I -én az orosz betörés miatt könyvtárukban a következő intézkedéseket tették: könyvtáruk összes latin és német nyelvű unicum-nyomtatványait (melyek csak egy példányban ismeretesek), a régi ritka magyar könyveket (202 kötetet, köztük számos gyűjteményes kötetet elkülönítettek). A legbecsesebb kéziratokat, 30 kötet ősnyomtatványt 4 ládában és 2 hordóban egy száraz pincehelyiségben „részint elástuk, részint befalazott helyre rejtettük. Ugyancsak elrejtettük a nyomtatványok és kéziratok alapczímtárát, 12+1 kötetben. Az elrejtési munkálatokat a főiskola házilag végeztette... Tervbe vettük, hogy közveszély beállta esetén a még el nem rejtett régi (XVI-XVII. századi) magyar nyomtatványokat, több kézirattal együtt Budapestre szállítjuk. ”44 Bártfáról később Pályi Gyula múzeumőr válaszolt, aki értesítette a hatóságot, „hogy az orosz betörés folytán, bár 8 napon át tartózkodtak Bártfa városában az oroszok, a sárosvármegyei múzeum épületében és gyűjteménytárgyaiban nagyobb kár nem esett. Csupán egy céhláda sérült meg, 24. és 26. szekrények vastag üvegtábláit bezúzták, az erkély melletti ablak vasrostélyát kifeszítették, s 3 ablaküveget betörtek. Maga az épület, ennek külső díszítményei, valamint gyűjteménytárgyai másféle kárt nem szenvedtek. ” A gyűjteményből tárgyakat nem vittek el, különben is, jegyezte meg a múzeumőr, a „Múzeum legértékesebb tárgyait már a múlt hó 25-én erős, lepántolt ládában a IX. kér. állampénztárnak elküldtem Budapestre. ... Személyesen meggyőződtem, azok oda meg is érkeztek s száraz, tűz- mentes helyen őriztetnek.’’45 Debrecenben „a ritkaság- számba menő bronzleleteket és az egyházak, céhek letétként őrizett ón edényeit elástuk, az arany pénzeket, több értékes okmányt, díszes néprajzi tárgyakat ládákba csomagoltuk. ’’ Az orosz betörés hírére a múzeumot bezárták, nincs látogatás.46 Kassán hasonló óvintézkedéseket tettek Kőszeghy Elemér igazgató irányításával. „A múzeum legértékesebb tárgyai közül a kisebb méretűek, így az összes ötvöstárgyak, az éremtár aranyai és ritkaságai, a könyvtár ritkaságai 3 vasládába rejtve a polgármesterrel történt megállapodás után a múzeum épületén kívül elásattak. A tárgyak átszállítását, elrejtését teljes titokban, kizárólag dr. Váli tollnok segítségével eszközöltem. A rejtekhely pontos megjelölése és tervrajza Majovszky tanácsos úr kívánságára neki felküldetett. " A nagyobb méretű vagy földbe nem rejthető tárgyakat (különösen a képtár becses darabjait, a miseruhákat, az értékesebb fegyvereket) Kőszeghy és Váli tollnok a múzeum egyik száraz pincéjének ablaktalan fülkéjében elfalazták. A pince egy másik ablaktalan rekeszébe a régi bútorok legszebbjeit, a „keramikai tárgyakat”, a kisebb értékű fegyvereket, képeket, faszobrokat falazták el. A pincében lévő „fényképező laboratóriumba” bútorokat, a könyvtár kéziratait és drágább könyveit halmozták fel. „Ahogy hírlik - tette hozzá jelentésében Kőszeghy - az ellenség az elfoglalt városokban igen alaposan kutat a rejtekhelyek után, s így kizárva nincs, hogy a múzeum épületén belül levő rejtekhelyeket felfedezi. ’’ Az igazgató bizalmasan írta Szalay Imrének, hogy „habár a tollnokkal együtt semmiféle munkától nem ijedünk vissza", a nagyobb méretű tárgyakat mégsem tudták volna úgy biztonságba helyezni, „ahogy a 3 vasládát sötét éjjel egy kézikocsin, lehe40 VOIT Krisztina 2004. 25-26. 41 MNLOL. K 736. 60. doboz. 845. irat. 1914. 09. 22. 42 MNLOL. K 736. 61. doboz. 942. irat. 1914. 12. 09.; Vö: NAGY Géza 1914.442. 43 MNLOL. K 736. 61. doboz. 948. irat. 1914. 12. 16. 44 MNLOL. K 736. 61. doboz. 974. irat. 1914. 12. 21. 45 MNLOL. K 736. 61. doboz. 963. irat. 1914. 12. 18. 46 MNLOL. K 736. 61. doboz. 968. irat. 1914. 12. 16. 178
