Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BODÓ SÁNDOR: Magyar múzeumok az első világháború idején
tózkodó Mihalik József helyettes főfelügyelőnek. Kérte, „tedd lehetővé, hogy a Fejérpatakyak erőszakoskodása miatt meglehetősen elhanyagolt néprajzi osztályokkal ismét fólvehessem az egybekötő fonalat." A felügyelői utaknál előnyben részesítené a teendőket „Erdélyben és a tótságban. Amott (székelyeknél és szászoknál hajlandók rá) építeni kell, emitt fékezni. Amint egy cseh népr. colle- gánk tegnapelőtt örömmel újságolta, a tót népr. máz. még nagy szerepre van hivatva a csak tót összeköttetés létesítése czéljából." Seemayer Mihalik segítségével lehetőséget kapott a tervezett intézmények meglátogatására.33 Nagyváradra minden bizonnyal eljutott a néprajzi terület felügyelője, de jelentés nem lelhető fel a Főfelügyelőség iratai között. 1918 júliusa után egyetlen jelentés maradt fenn See- mayertől, aki 1918. december 28-án fogalmazott beszámolót a nyugati határszélen teljesített kiküldetéséről. Járt Magyaróváron, amelynek múzeumát a háború elejétől kórházi üdülőtelepnek használták. Emiatt az őstörténeti gyűjteményt szekrényestől egy szobába tolták össze. Megállapította, hogy a gyűjteménynek e része „valamennyire intact”. A többi terem annál szomorúbb képet nyújt. A kultúrtörténeti terem nagy falszekrénye be van zúzva, a tárgyak pedig megdézsmálva. E tárgyak másik része a padláson és a pincében kukorica és zöldség között hevert (köztük „őstelepekről szedett nagy értékű koponyák”). Lehangolva állapította meg, hogy míg a múzeumi tárgyak el voltak hanyagolva, a múzeumi őrnek egy egész ebédlő garnitúrája, egy másik tisztviselőnek egész bútora az intézet termeiben volt elhelyezve. „Tagadhatatlan, hogy a múzeum vezetősége a rájuk bízott közvagyont nagyon hanyagul gondozta. ” A magyaróvári múzeum esetén a főfelügyelő intézkedését kérte. Másik úti célja Sopron volt. Ott a múzeumot, mint máskor is, abszolút rendben találta. Mivel épülete nem múzeumi célra épült, érthető, hogy a nedves alagsorban elhelyezett műhelyek pusztulásra vannak ítélve. Új helyet kell számukra keresni. Feladatul kapta Seemayer, hogy a múzeumi tárgyakat letétként Budapestre szállíttassa. Tárgyalt a kormánybiztos polgármesterrel, de meg kellett állapítsák, hogy a vasúti szolgálat csődje miatt a szállítás lehetetlen. Ehelyett a „gyűjteményt esetleges betörés ellen biztosítandó, elcsomagolják, s megbízható soproni előkelő polgárok házában tértivevény mellett elhelyezik. ” Az országos főfelügyelő ezzel a javaslattal egyetértett. A harmadik célpont Szombathely volt. A múzeum épületében a polgári iskolát és a zeneiskolát találta elhelyezve, a „képtár és a természetiek tára” raktárban volt biztonságba helyezve. A „praehistoriai és néprajzi gyűjtések” is jó karban voltak. A múzeumnak viszont el kellene indítania az eljárást az iskolák kilakoltatására. Azt követően viszont az épület tatarozása szükséges, majd a múzeum újonnan berendezendő.34 Horváth Géza felügyelő 1918 áprilisától június közepéig Debrecenben, Nyíregyházán, Székesfehérváron, Veszprémben, Kassán és Szegeden járt ellenőrző utakon. A debreceni múzeum tevékenységéről pozitív képet rajzolt, különösen a Hortobágy néprajzi anyagának összegyűjtésével és tanulságos kiállításával volt elégedett. „Rendkívül becsesek az alföldi pásztoréletre vonatkozó gazdag sorozatok, nagyon érdekes a vadfogás különböző népies módjainak szemléltető bemutatása. ” A nyíregyházi múzeum további fejlődése csak egy kultúrház felépítésétől várható, különösen gazdag régészeti leleteit dicsérte. Elégedett volt a gyűjteményi tárgyak gondozásával és leltározásával. Székesfehérváron Marosi Arnold igazgató tervét, mely szerint a természetrajzi osztályt a „közegészségügyi és mezőgazdasági irányba óhajtaná fejleszteni”, a közönség számára tanulságosnak tartotta, de a helyhiány miatt aggódó véleményt fogalmazott meg. Veszprémben a múzeum épületének lassú építkezéséről jelentett, s fenyegetőnek tartotta azt, hogy a katonai hatóság az orosz fogságból hazaérkező katonák számára akarta lefoglalni. Kassa kapcsán a múzeum munkaerő-hiányáról értekezett.35 Mihalik József helyettes főfelügyelő 1918 nyarán hónapokat töltött Nagyváradon, ahol a múzeum anyagának rendezésével, különösen az Ipolyi Arnold hagyaték feldolgozásával foglalkozott. Rengeteg restaurálásra szoruló tárgyat talált a gyűjteményben, s ehhez a kultuszminiszter segítségét kérte. A minisztérium a kérelmet 15 ezer koronás rendkívüli segéllyel támogatta, három évre elosztva.36 Háborús óvintézkedések, veszteségek Budapesten az Auguszta-alap 1914. augusztus I I -én tette közzé felhívását az „Aranyat vasért” akció elindításáról,37 s Debrecenből Zoltai Lajos tett javaslatot a mozgalommal kapcsolatban a Főfelügyelőségnek címezve. Levelében jelezte, hogy Löfkovits Artúr múzeumigazgató örömmel értesült arról, hogy eszméje a Nemzeti Múzeum igazgatóságában is felébredt, s a mozgalom révén előkerülő muzeális értékű tárgyakat meg kell menteni a beolvasztástól. Zoltai értesítése szerint a debreceni megyei főispán megígérte, hogy a múzeum munkatársai megtekinthetik az ajándékozott tárgyakat, hogy a „műbecsű tárgyak” megmenthetőek legyenek, ám az ajándékok száma 1914 szeptember közepén már erősen megcsappant.38 1916-ban a Főfelügyelőség arra kényszerült, hogy „a fémtárgyak hadicélokra való kötelező beszolgáltatása ügyében kell rendelkeznie és a múzeumi értékű tárgyanyag mentesítéséről gondoskodni’’.39 Bizottságot állítottak fel 33 MNL OL. K. 736. 69. doboz. 419. irat. 1918. 07. 24. 34 Magyar Nemzeti Múzeum Irattára, Mihalik Sándor hagyatéka, 1918-1922. 759. irat. 1918. 12. 31. 35 Magyar Nemzeti Múzeum Irattára, Mihalik Sándor hagyatéka, 1918-1922. 240. irat. 1918.04. 13.; 371. irat. 1918. 06. 24.; 41 I. irat. 1918.07. 19. 36 Magyar Nemzeti Múzeum Irattára, Mihalik Sándor hagyatéka, 1918-1922. 441. irat. 1918.08. 12. 37 ZÁVODI Szilvia 201 1.29. 38 MNL OL. K 736. 60. doboz. 844. irat. 1914. 09. 22. 39 Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1916. 195-198.; VOIT Krisztina 2004. 25. 177
