Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
RÓZSÁNÉ BÓNA BERNADETT: A múzeumi tárgyfeldolgozás megújuló alternatívája
Rózsáné Bóna Bernadett A MÚZEUMI TÁRGYFELDOLGOZÁS MEGÚJULÓ ALTERNATÍVÁJA Bevezetés Volt szerencsém Dr. Cseri Miklós egyetemi óráit hallgatni a Debreceni Egyetem Néprajz Tanszékén, ami által a szabadtéri muzeológia nagyszerűsége, egyedisége, kihívásai a figyelmem középpontjába kerültek. Később, a Sóstói Múzeumfalu munkatársaként, az intézmények közti közvetlen kapcsolat által - miszerint a Sóstói Múzeumfalu a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum „kistestvére” - a megfogalmazott kérdéseimre hol közvetlen kollégáimtól, hol Miklóstól, hol a kollégáitól kaptam szakszerű választ. A Cseri Miklóssal való értekezéseim során mindig érezhető az a típusú segítségnyújtás, amely ha kell, akkor lehengerel a Skanzen nagyszabású példáival. Amikor ezekből a szituációkból kikeveredek, akkor kezdődik bennem egy jobb, nagyszerűbb, modernebb, életszerűbb építkezés. Egy ehhez hasonló gondolatmenet és az elmúlt 13 év múzeumban szerzett gyakorlati tapasztalatai alapján fogalmazódott meg bennem a muzeológia területén belül a műtárgyakhoz kapcsolódó, szerteágazó megoldatlan feladatok sokasága. Ennek okán tanulmányomban elsőként a gyűjtemények létjogosultságáért tett elméleti törekvéseket mutatom be röviden, majd a tárgyfeldolgozás és a tárgycsoport-feldolgozás átfogó szisztémájának egy lehetséges elméletét vázolom, mind az anyagi, mind a társadalmi kutatás területein. Ezt követően kísérletet teszek arra, hogy az elmélet rendszerét gyakorlati alapokra helyezzem a Sóstói Múzeumfalu nyílászáróinak vizsgálatain keresztül. Gyűjtemény-létjogosultság A múzeumokban zajló munkafolyamatok, a gyűjtés technikai, az adminisztrálás eljárási, a tárgyak feldolgozási, kezelhetőségi problémái evidens módon generálták az elkötelezett múzeumi szakemberek azon tevékenység-akcióit, megnyilvánulásait, amelyek a felhalmozott néprajzi tárgyak jelentőségének, megbecsülésének realizálására irányultak. 1969-ben HOFFMANN Tamás feltesz egy provokatív kérdést: „A tudomány forrásai-e a múzeumok néprajzi gyűjteményei?"' Feltételezését a gyűjtemények áttekinthetetlenségére alapozza, ami napjainkban is aktuális probléma még akkor is, ha az elmúlt évek során előrelépés történt ez ügyben. 1982-ben HERNÁDI Miklós szavakba foglalta, hogy „minden tárgy társadalmi értékek szótlan megtestesítője"1, tehát megfogalmazza a tárgy és a társadalom alapvető kapcsolatát, a dokumentaritás egyértelmű és rejtett dimenzióit. 1988-ban KOREK József azt is kijelenti, hogy annak ellenére, hogy a múzeumok tárgyi anyagukhoz kötöttek, a „téma egészébe ágyazva alapkutatásokat végez”-nek.1 2 3 Mindemellett felhívja a figyelmet a múzeumi tárgyak dekontextualizációjára, izoláltságára és arra, hogy a múzeumnak tudni kell visszahelyezni az adott tárgyat környezetébe, mivel így mutathatja meg funkcióit.4 Ezekkel az észrevételeivel voltaképpen lépéseket tesz a tárgyi anyag társadalmi szerepének előremutató kutatásai felé. 2003-ban SZILÁGYI Miklós egyértelműen konstatálja, hogy a tárgyak forrás- értékűek és "kifejezői voltak az emberi társadalomban létrejött kapcsolatoknak", amivel még közelebb kerül a tárgyak társadalmi rendeltetésének jelentőségéhez.5 Ezekkel a kiragadott lényeges etapokkal felvázolt változásfolyamattal párhuzamosan - miszerint a perspektíva a már múzeumokban őrzött tárgyak társadalmi szerepe, jelentősége felé vette az irányt - az objektumokból kiinduló variábilis kutatási metódusok jöttek létre, egyre inkább megalapozva a múzeum és a benne őrzött darabok dominanciáját. Konstatálva mindazt, hogy az összetett társadalmi viszonylatoktól dependens, eredeti környezetéből „kiszakított” objektum a megfelelő kontextusba való visszahelyezése során nyer valódi, társadalmi, dokumentáris értelmet.6 Azonban az egyértelmű végső normatív célt - a múzeumok és a már meglévő gyűjteményük létjogosultságát igazoló eredményekhez hozzásegítő gyűjtemény-feldolgozási tudományos és köz- művelődési metódusokat - még napjainkban sem teremtettük meg teljes egészében, csak partikuláris eredményeket értünk el.7 A múzeumok digitalizálási törekvései a műtárgyak és a hozzájuk kapcsolódó gyűjtési adatok rendszerezése, kereshetősége előrelépés a múzeumi gyűjtemények pozí1 HOFFMANN Tamás 1969. 5. 2 HERNÁDI Miklós 1982. 9. 3 KOREK József 1988. 146. 4 KOREK József 1988. 183. 5 SZILÁGYI Miklós 2003. 15-17. 6 BAUSINGER, Hermann 2005. 11. 7 „Az anyagi kultúra kutatásának legfontosabb feladata azon »bonyolult szimbólumháló megfejtése és felfejtése, amit mi emberek borítunk a tárgyakra«” BAUSINGER, Hermann 2005. 14-15. 161
