Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
PÁLL ISTVÁN: Vissza a múltba. A Sóstói Múzeumfalu Árpád-kori falujának létrejötte
Elszomorító, hogy pár éve Magyarországon egy ilyen kezdeményezés nem találta meg az intézményrendszerben a helyét, pedig akkor már létezett az a multinacionális múzeumi szervezet, amely összefogta a hasonló jellegű „attrakciókat”. A világszerte egyre nagyobb számban létesülő ilyen intézmények komoly szerepet töltenek be a látogatók információval való ellátásában, a régészek munkájának megismertetésében, s kiszolgálják azon emberek kíváncsiságát, akik szeretnének többet megtudni hajdanvolt őseik hétköznapjairól. S hogy e megsokszorozódott múzeumállomány hivatalos formát is nyerjen, és hogy a benne dolgozók tapasztalataikat tudományos színtereken is kicserélhessék, az ICOM keretén belül 2001-ben létrejött az EXARC (International Organisation of Archaeological Open Air Museums and Experimental Archaeology), mely vizsgálja, kontextusba ágyazza, bemutatja és értelmezi a régészeti és kísérleti régészeti örökséget. Eszerint „o szabadtéri régészeti múzeum olyan állandó, nonprofit intézmény, amely elsősorban régészeti forrásokon alapuló kültéri, méretarányos építészeti rekonstrukciókat mutat be. Ennek a szellemi kulturális örökség forrásait bemutató régészeti gyűjtemény éppúgy része, mint az egykor élt népek, kultúrák embere mindennapi életének és cselekedeteinek interpretációja. Mindezt tudományosan megalapozott módszertanra építi, a látogatók képzése, nevelése és szórakoztatása érdekében. A múzeumok működését, gyakorlatát, programjait a kísérleti régészet segítségével, régészeti források alapján felépített építmények mellett az adott kor technikáinak, mesterségeinek, gasztronómiájának, szokásainak, tárgyainak, viseletének, mindennapi életének bemutatása is segíti.” 24 „Falu a faluban” Nyires falu a Sóstói Múzeumfaluban Mindezen tapasztalatokkal felvértezve, ám a megvalósítás lehetőségének leghalványabb jelét sem érzékelve érkeztünk el a 2010-es évekbe. Az Európai Unióba való belépésünk után több olyan pályázatnak (ALFA, TIOP és TAMOP) az előnyeit is élvezhettük, amely a komplex programcsomagok megvalósításán kívül már az épület-áttelepítésekhez is nyújtott segítséget - átvitt értelemben (így telepíthettünk át egy észak-nyírségi - újkenézi - istállóépületet egy magyar-román, határon átnyúló programba bekapcsolódva, melyben kézműves kiállítást és foglalkoztató műhelyet hoztunk létre), ám beruházási kilátásaink nem gyarapodtak. A 2013-ban végre beteljesedni látszott a várakozásunk: a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013. HURO/1101/021/2.1.3 kódjelű, „Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye muzeális kiállítóhelyeinek felújítása, bővítése és kialakítása a határon átívelő turizmus kontextusában" elnevezésű CULT- TOUR pályázat 506.277,85 EUR összegében benne foglaltatik a mi, közművelődési funkciókat ellátó újlétai uradalmi magtárunk II. ütemének megépítése mellett a komp24 BERÉNYI Marianna 2015. 67-68. lett, hét objektumból álló Árpád-kori falunk létrehozása is. A közbeszerzésen nyertes Varga Ervin vezette Le Baron 2000 Kft. által megbízott alvállalkozók (a Kánya 2000 Bt. és a Pirehab Nonprofit Kft. - utóbbiak kivitelezésében készültek el a kisrozvágyi régészeti park épületei is) munkatársai 2014-ben három hónap alatt „kulcsrakész” épületsort adtak át a közönségnek. Természetesen a munka előkészítő fázisában többedmagunkkal részt vettünk, hiszen csak akkor adhattunk be szakmailag kivitelezhető, pénzügyileg korrekten megtervezett iratköte- get, ha valamennyi apró részletre figyelemmel megterveztük azokat. Az Istvánovits Eszter régész vezetésével összeállt team a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársaiból (Pintye Gábor és Tompa György régészek, akik az épületek kiválasztásán kívül a fizikai megvalósításban is tevékenyen közreműködtek, s munkájuk az épületekben található tüzelőalkalmatosságok elkészítésében öltött testet, nem beszélve az egyéb berendezési tárgyak megszerzéséről, illetve elkészíttetéséről) és jómagámból (akire az előmunkálatok során a kiválasztott épületek építőanyag-szükségleteinek kiszámítása - a megadott épületrajzokon szereplő méretek alapján a faanyagok „kiköbözése”, a tetőfedéshez szükséges nád- kéve-mennyiség meghatározása stb. - mellett az építés során a néprajzi szakértőség tiszte hárult) jött össze. Az előkészítés befejezése és a pályázat elnyerése, a közbeszerzés eljárás lebonyolítása után megtörtént építkezés eredményeként megszületett Nyires Árpád-kori faluja. Újszerű maga az elhelyezése is a magyar (s talán nemzetközi) gyakorlatban, hiszen egy élő skanzen, a Felső- Tiszavidék népi építészetét reprezentáló 7 és fél hektáros kiterjedésű „sosemvolt” falu mellé készült másfél hektáros területen. Újszerű abban is, hogy rögvest összehasonlíthatók például az elképzelt előkép, az Árpád-kori veremház és a 19. századi leveleki földól épületének szerkezeti megoldásai, küllemük és berendezésük. A fiktív településrészlet modellezése során az egyes részletkérdésekhez igyekeztünk széles körű vizsgálatokat végezni mind elméleti, mind gyakorlati síkon, és próbáltuk elkerülni azt, hogy egy-egy építészeti nehézséget a megvalósításkor figyelmen kívül hagyjunk, vagy egy létező ásatási megfigyelést kikerüljünk csak azért, hogy koncepciónk „megálljon”. A házak és egyéb létesítmények (külső kemence, kút) rekonstrukcióját az ásatási megfigyeléseket, a történeti forrásokat és a néprajztudomány eredményeit felhasználva készítettük el. Nélkülözhetetlen információkat szolgáltattak a kísérleti régészet művelői által nyújtott tapasztalatok is. Fontos hangsúlyoznunk, hogy nem az építkezés folyamatát, hanem magukat az építményeket mutatjuk be, ezért építésükkor modern eszközöket, építőanyagokat is felhasználtunk. Ffa már faluról beszélünk, nevet is akartunk adni neki. A névadásnál szóba kerültek más-más szempontok, végül amellett döntöttünk, hogy - mivel mégiscsak a 154
