Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
PÁLL ISTVÁN: Vissza a múltba. A Sóstói Múzeumfalu Árpád-kori falujának létrejötte
nül szükséges az 1990-es évek problémafelvetéseinek a megértéséhez is. Ennek következtében még akkor sem tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a középkori köznépi lakóhelyek kutatása Magyarországon még az ezredforduló előtti évtizedben is a MÉRI-korszakba sorolható. ”14 S hogy éppen nálunk, Nyíregyházán van a legjobb helye egy ilyen falurekonstrukciónak, arra elég megemlíteni a Szabolcs megyében FODOR István irányításával Szabolcs-Kisfalud és Szabolcs-Vontatópart lelőhelyen, illetve KOVA- LOVSZKI Júlia vezetésével Tiszaeszlár-Bashalmon folyt telepfeltárásokat.15 Ötletemmel nem álltam egyedül a népi építészetkutatók között: „A néprajzkutatók MERI István fellépése óta igyekeztek és igyekeznek bekapcsolódni a feltárt jelenségek értelmezésébe, összehasonlítási alapként saját forrásanyagukra, a 18-20. századi paraszti építészet emlékeire támaszkodva. .. a régészek és a népi építészet kutatói közötti együttműködés nem volt felhőtlen... A félreértések egy része... a különböző kiindulópontokra vezethető vissza. Míg ugyanis a telepkutatással foglalkozó régészek - a MERI- iskola hagyományainak megfelelően - a kibontott házmaradványokat tartották és tartják elsősorban szem előtt, a néprajzkutatók inkább a BÁTKY Zsigmond által lefektetett elvekből indulnak ki, és e »fejlődési sorokba« igyekeznek beilleszteni az újonnan feltárt leleteket."'6 S hogy nem egy Istentől elrugaszkodott gondolatot próbáltam gyakorlati köntösbe öltöztetni Magyarország eme szegletében, s nem véletlenül hivatkoztam a Százhalombattán kialakított régészeti parkra, arra bizonyíték VICZE Magdolnának, az ottani múzeumigazgatónak egy Budaörsön 2007-ben rendezett konferencián tartott előadásában megfogalmazott gondolata. Eszerint „Itt folyamatos a múzeumi munka, maga a park is egy múzeum, egy kulturális hely, ahol kiállítások láthatók, aktív múzeumpedagógiai munka folyik és töretlen a tudományos kutatás, rekonstrukciókészítés, kísérleti tevékenység. A százhalombattai Régészeti Park nem csupán egy turisztikai látványosság, hanem egy működő ismeretterjesztő, bemutató- és kutatóhely egyben, azaz egy klasszikus értelemben vett SZABADTÉRI MÚZEUM".17 Szóval, én egy ilyen múzeumot szerettem volna létrehozni Sóstón, s ezt öntöttem írásos formába - a közeli megvalósítás legkisebb reménye nélkül. De hát végül is milyen régészeti attrakciót álmodtam én meg Sóstóra? Egy olyan szabadtéri régészeti múzeum intézménytípusát, „amely szilárd szakmai keretek között kívánja tartani a régészeti forrásokra épülő rekonstrukciók világát és a történelmi korokba vezető rendezvények, bemutatók, múzeumpedagógiai foglalkozások módszertanát. A múzeumtípus jól rokonítható a szabadtéri néprajzi múze14 TAKÁCS Miklós 2001.8-9. 15 TAKÁCS Miklós 2001. 10. 16 TAKÁCS Miklós 2001. 12-13. 17 VICZE Magdolna 2008. 28. 18 BERÉNYI Marianna 2015. 67. 19 BERÉNYI Marianna 2015. 70-71. 20 BERÉNYI Marianna 2015. 69. umokkal, amelyek tudományos szakszerűséggel berendezett néprajzi gyűjteményként működnek, a település-, építkezés-, házbelső- és gazdasági formákat szabad terepen mutatják be. ”18 Mivel én egy szabadtéri néprajzi múzeum munkatársaként és vezetőjeként tevékenykedtem akkor már közel negyedszázada, s irányítottam népi épületek sorának áttelepítését a Sóstói Múzeumfaluba, úgy éreztem, hogy nem idegen egymástól e két intézménytípus, s össze lehet egyeztetni a közelmúlt épületeit és annak előképeként aposztrofálható, majd egy évezreddel korábbi települések hajlékait és egyéb építményeit. Bár a régészeti szabadtéri múzeumok az épületek megjelenítésekor teljesen más metódust követnek, mint a szabadtéri néprajzi múzeumok, mégsem csupán turisztikai attrakcióként tekinthetünk rájuk. Igaz, hogy „Egy régészeti skanzen önmagában csupán házakat, bizonytalan tárgyegyütteseket tud bemutatni, az írott források megjelenése előtti időszakból pedig csak hipotézisekkel pörgethetik fel a látogatókat. .. a régészeti skanzenekben látható épületekben legtöbbször csak az alaprajz biztos, a többi találgatás. Nem beszélve a berendezési tárgyakról, amelyek néha megkérdőjelezhető analógiák alapján kerülnek be egy-egy kiállításba... A régészeti szabadtéri múzeumok egyfajta értelmezési központként is felfoghatók, amelyeknek az is feladatuk, hogy érzékeltessék azt a bizonytalanságot, amely igazán érdekessé teszi ezeknek a parkoknak az időnként fikcióba hajló világát. ”19 Az elmondottakból látszik, hogy egy ilyen park létrehozásakor a szakmai hitelesség jobban megkérdőjelezhető, mint egy-egy paraszti épület áttelepítése esetében: míg utóbbiban az eredeti épületelem adott, s azt vagy vissza tudjuk építeni a rekonstrukció során, vagy visszaépítésre alkalmatlan állaga miatt hasonló anyagú és formájú elemmel helyettesítjük, addig a régészeti parkokban „gyakran csak látszólag eredeti épületeket mutatnak be, a látogató számára nem érzékelhető épületszerkezetek modern anyagból és technikával készülnek.”20 Ennek oka az, hogy a szigorúan az eredeti technikákkal készült épületek állandó karbantartást igényelnek, sokszor nem felelnek meg az alapvető állományvédelmi és biztonsági feltételeknek, ezért modern anyagok felhasználásával, az építés során mai technikai eszközöket alkalmazva, - de nem eltagadva ezek bevonását az építésbe - hozzák létre azokat. S hogy az elképzeléseim nem járnak tévúton, megerősítést nyert abban a felkérésben, amely HAJDÚ Zsigmond, a debreceni Déri Múzeum Régészeti Osztályának munkatársa és az ELTE Régészettudományi Intézetének vezetője, RACZKY Pál részéről történt: vegyek részt a 152
