Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
PÁLL ISTVÁN: Vissza a múltba. A Sóstói Múzeumfalu Árpád-kori falujának létrejötte
Ennek keretei között pedig oly módon került áttekintésre az egyes tájegységek népi építészete, hogy az illető vidék középkori telepfeltárásait legalább egy régész ismertette." S hogy mennyire komolyan vette a szakma a régészeti feltárások szerepének bemutatását és az eredmények régész-néprajzos-építész szemmel történő elemzését, arra a fenti sorozat 2001 -ben Szolnokon a Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig címmel rendezett kétnapos ülése a bizonyíték, melynek 21 előadását közreadó vaskos kötet tartalmazza mindazon ismeretanyag esszenciáját, amikkel az akkori szakemberek rendelkeztek.11 12 Ennyi tapasztalatcsere, mások által számtalan formában reprodukált, különböző korok népi építkezését rekonstruáló s azokat belakó, újraélesztő gyakorlatának tanulmányozása után készítettem elő a Sóstói Múzeumfalu hosszú távú tervében egy Árpád-kori falurekonstrukció megvalósítását. Bár arra nem sok reményt láttam, hogy a gondolatot tett fogja majd követni - az akkori fenntartó pénzügyi gyakorlatát ismerve, a központi források pályázat útján való megszerzésének nehézségeit látva -, kissé naivnak tűnő módon és a fenntartó megyei önkormányzat illetékeseinek gyanakvását eloltandó az ötletemet egyszerűen kivitelezhetőként tálaltam. A 2004-ben megszületett terv a következő címet viselte: „A Sóstói Múzeumfalu a jövőben - kitörési lehetőségek és tennivalók" (A SMF fejlesztési koncepciója - 2004). Ennek témánkat érintő része a következő: „A kitörés és a továbbfejlesztés lehetősége helyben adott: megyénk igen gazdag honfoglalás-kori régészeti emlékekben, s az első magyarországi, nagyobb szabású Árpád-kori falufeltárás is itt, Tiszalök-Rázompusztán volt az 1950-es években. Ennek nagyszerű dokumentációját MERI István régész cikkeiből ismerjük. S mivel a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a régészeti parkok nagy vonzerőt jelentenek, viszonylag kis ráfordítással igazán látványos Árpádkori falurekonstrukciót lehetne bemutatni a Sóstói Múzeumfaluban (illetve a mellette lévő területen). A Százhalombattai Régészeti Park a magyarországi példa arra, hogy hogyan lehet életet vinni egy ilyen, rekonstruált faluba. Ez a fejlesztés arra is jó lehetne, hogy a mai közvéleményben elég rossz beidegződésként jelen lévő délibábos, jurtás-lo- vas-kumiszos honfoglalói képet árnyaltabbá tegyük, a romantikus ál-magyarkodás helyett a köznép épületeit, lakásbelsőjét, életmódját testközelbe hozzuk. Mivel ilyen még nincs Magyarországon, messze földön ismert és vonzó turisztikai látványosságot varázsolhatnánk Sóstóra. S ha még azt is hozzátesszük, hogy a Múzeumfalu területén részben feltárt késő-avar temető is található, akkor annak „in situ" bemutatása is érdekes lehetne (természetesen a kegyeleti szempontok szigorú tiszteletben tartásával). Elképzelésünk szerint e kisméretű falu viszonylag csekély anyagi ráfordítással megvalósítható: a közelben beszerezhető az a hagyományos építőanyag (fa, vessző, sár, nád), amely ezen épületek fő alkotóeleme. A Múzeumfalu építő- kapacitása rendelkezésre áll, csupán a szükséges terület nem. Erre a legalkalmasabb a 0294/30. és a 0294/29. hrsz terület egy része, mintegy 1,5 hektáros terület lenne, ahol ki lehetne alakítani az Árpád-korra jellemző vegetációt, és azon az eredeti helyszínhez hasonlóan elhelyezni a nagyrészt félig fóldbevájt mintegy 10-15 épületet. A tervek elkészítéséhez már folytattunk előzetes tárgyalásokat, s sikerült megnyernünk a korral foglalkozó régészeket illetve építész szakembereket a munkára. Több nyugat- és észak-európai ország régészeti lelőhelyein rekonstruálták a feltárt épületeket, s azokban rendszeres bemutatókat is tartanak. Mi ezt azzal szeretnénk megtoldani, hogy egy-másfél hetes turnusokban általános iskolás korú gyerekeket fogadnánk egy „történelmi kaland- túrára". Ennek keretében a gyerekek a házakban élnének, tevékenykednének oly módon, ahogyan azt őseink is tették. A NAT-hoz is tökéletesen kapcsolódó, a mai „erdei iskolákhoz" hasonló, „Kalandozás az Árpád-korban” munkacímet viselő foglalkozás- és bemutatósorozat igazán életszerűvé tenné a tankönyvi anyagot, s szinte játszva sajátíthatnák el a hajdani mindennapi élet fortélyait. Reményeink szerint itt olyan elmélyült ismeretekre tehetnének szert a főként nyíregyházi iskolások, amilyenre egyébként nem nyílna lehetőségük. Az Árpád-kori falu működtetéséhez szükséges infrastruktúra kialakítását a tirpák porta és a beregi porta közötti részen tervezzük. A területről lehetőség van a másik területre való átfutást elősegítő út megépítésére, illetve a középkorra jellemző növényzet telepítésével el lehet választani a két idősíkot bemutató falukat egymástól.”13 S hogy miért éppen MERI István régész Tiszalök-Rá- zomon, a tiszai vízlépcső építésének részeként folytatott leletmentési munkásságára hivatkozva készítettem el a fent bemutatott hosszú távú fejlesztési tervünket, annak igen okszerű magyarázata van: „Az Árpád-kori köznépi lakáskultúra kutatásának előtörténete az 1950-es évek elejéig, MERI István korszakalkotó, tiszalök-rázomi ásatásáig - pontosabban e feltárás 1952-ben megjelentetett előzetes közléséig - tartott. MERI István szerepét a magyarországi telepkutatásban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hiszen nemcsak az általa alkalmazott telepfeltáró technika, hanem az egyes objektumtípusok értelmezése is máig érvényben maradt. ... MERI Istvánnak köszönhetjük az Árpádkori veremház első leírását, értelmezését vagy rekonstrukcióját is. Továbbá ő elemezte elsőként a korszak egyéb objektumtípusait: a külső kemencéket, árkokat stb. és - végül, de egyáltalán nem utolsósorban - e kutatónak sikerült elsőként bizonyítania a talaj felszínére épített többosztatú ház létét, 12-13. századi, falusias környezetben, a kardos- kút-hatablaki lelőhelyen. A felsoroltak alapján nem lehet vitás, hogy MERI munkásságának ismerete elengedhetetle11 TAKÁCS Miklós 2001. 13. 12 CSERI Miklós-TÁRNOKI Judit 2001. 13 Valamivel rövidebben lásd: PÁLL István 2010a. 151
