Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
PÁLL ISTVÁN: Vissza a múltba. A Sóstói Múzeumfalu Árpád-kori falujának létrejötte
ját intézményeik megújulását célzó javaslataikból valamennyien hasznosítható tapasztalatokat szerezhetünk.6 A tétel tehát adott volt: ne rágjuk a gittet, hanem lépjünk valamerre! Szentendre előre lépett: CSERI Miklós 1998-ban fogalmazta meg ennek szükségszerűségét, a múzeum tudományos koncepciójában történő változások indokát: „Az évezred, illetve évszázad fordulóján már a 20. század eleje is messzeségbe tűnő távlatoknak tűnik. Szükség van az 1930-40-es évek, a II. világháború időszakának, az ún. szocialista korszaknak a bemutatására is, mind építészeti, mind lakáskultúra és életmód tekintetében. "7 8 Le kell szögeznem azonban, hogy ez nem magyar (és nem csak szentendrei) találmány: a 20. századi változások kutatása, dokumentálása és szabadtéri múzeumi bemutatása nemcsak itthon, de a világ számos szabadtéri múzeumában fontos, kiemelt kutatási program. S hogy mégis mi a magyar sajátosság ebben az európai (szabadtéri múzeumos konferenciáinkon számos múzeumban megfigyelt) gyakorlatban? „Az európai szabadtéri múzeumok hasonló kutatásait meghaladva, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kutatási programja abban válik egyedivé, hogy először és eddig egyedül tervezi egész épületegyüttesben bemutatni a 20. századi rurális változásokat. ”® Szentendre tehát erre elég korán „ráharapott”, s fejlesztési tervébe kiemelt tudományos feladatként beemelte a 20. század kutatását, a 20. századi falu építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának bemutatását önálló kiállítási egység keretein belül. Ehhez az ezredforduló után közvetlenül kutatási programot is indítottak „A népi építészet, a lakáskultúra ás az életmód változásai a 19-20. században" címmel, melynek eredményeit hasonló címmel kötetben is megjelentették.9 E témakör folytatása a szintén a Skanzen által megjelentetett másik tanulmánygyűjtemény, mely a 20. századi vidéki életmódváltozásokról közölt cikkeket.10 S itt váltak el addig nagyrészt közös útjaink: nem szerettem volna, ha epigonnak tartanak bennünket, akik csak azt tudják csinálni, amit mások kitaláltak, és szolgaian kullognak a „nagyok” után, természetesen szerényebb produktumokat húzva maguk után, mint amazok... így került előtérbe az általam az ezredforduló táján megfogalmazott gondolat, hogy mi lenne, ha Sóstón egy Árpád-kori falut rekonstruálnánk, amellyel a magyar népi építészet egy korai állapotát mutathatnánk be a látogatóknak, mintegy elképzelt, a közelmúltbeli - s múzeumunkban is ábrázolt - népi építkezés előképét feltáró épületegyüttest. Ennek megvalósításához nem kellett nagyon megerőltetni a képzelőerőnket, hiszen a fentebb már említett kétévenkénti európai szabadtéri múzeumos konferenciákon meg az azokat kiegészítő szakmai kirándulásokon az 1990-es években több olyan szabad6 CSERI Miklós-SÁRI Zsolt (szerk.) 2010. 7 CSERI Miklós 1999.1260. idézi: CSERI Miklós-SÁRI Zsolt 2010.7. 8 CSERI Miklós-SÁRI Zsolt 2010. 8. 9 BERECZKI Ibolya-SÁRI Zsolt (szerk.) 2005. 10 CSERI Miklós-SÁRI Zsolt 2009. téri múzeumban jártunk, ahol hasonló megoldásokat jelenítettek meg a szakemberek. (Elég, ha csak az írországi Shannon melletti Craggaunowen szigetre épült, 1995- ben meglátogatott bronzkori kerített falvára és vaskori körerődjére, I. kép. Craggaunowen (Írország) vaskori (4-5. sz.) falurekonstrukciója (https://sites.google.com/site/craggauno- wenproject/Home/ring-fort) (Letöltés ideje: 2016. november 10.) vagy a lettországi Araisi, szintén egy tavon létrehozott mesterséges szigetének 9-10. századi településrekonstrukciója 1997-es kollektív megszemlélésére utalok). 2. kép. Araisi (Lettország) (PÁLL István felvétele, 1997) S hogy Skandinávia se maradjon ki, a Nemzetközi Múzeumi Szövetség (ICOM) 1995-ös kongresszusa alkalmával a norvégjai Stavanger közelében lévő, a régészeti lelőhelyen rekonstruált nagyméretű vaskori épületet említhetem, ahol a kongresszus kiránduló résztvevőit a mi gulyásunkhoz hasonló levessel vendégelték meg. A téma a Skanzenben sem volt újkeletű: e gondolkodásmódot teljesítette ki a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és személy szerint CSERI Miklós azáltal, hogy egy konferenciasorozatot indított útjára 1989-ben. 150
