Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SÁRI ZSOLT: Cseri Miklós hatvan éves
központi módszertani fejlesztés" (EFOP-3.3.3-VEKOP/I6), amely a múzeumok és könyvtárak számára nyújt segítséget a szakmai továbbképzési rendszerük működtetésére. Cseri Miklós számára a Skanzen az épített, a tárgyi és a szellemi örökség integrált kulturális, örökségvédelmi intézménye. 2009 áprilisa óta látja el a Múzeum a szellemi kulturális örökség védelmével kapcsolatos ágazati feladatokat, az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményének hazai szakmai megvalósítását és ennek koordinálását. Eredeti elképzeléseinek megfelelően, a Múzeum, az Igazgatóságon keresztül összefogja az ezek megvalósításában részt vevő intézményeket és szervezeteket, illetve ösztönzi, elősegíti és koordinálja a szellemi kulturális örökség megőrzésével és védelmével kapcsolatos további teendőket. A program egyik legfontosabb hozadéka a társadalmi háló kiszélesítése volt, az országos lefedettségű koordinátori hálózat, a közösségekkel való folyamatos kapcsolattartás, és a múzeumban megrendezésre kerülő Pünkösdi Örökség Fesztivál. Az oktatás, a szellemi kulturális örökség mellett a harmadik „láb”, a Múzeum küldetéséhez talán leginkább, legszorosabban kapcsolódó terület a tájházak, az épített örökség. A népi építészet helyben megőrzött objektumainak védelme a múzeum alapításától fogva kiemelt feladatunk. A Cseri Miklós ösztönzésére létrejött és 2002 óta működő Magyarországi Tájházak Szövetségét folyamatosan segítette a Múzeum. 2017-ben lehetőség nyílik egy újabb igazgatóság létrehozására, a Tájházak Központi Igazgatóságának megalakítására. Ennek keretében még intenzívebbé válhat a tájházat működtetők képzése, pályázatokra való felkészítése. Ezek a „lábak” egy modern, 21. századi, szolgáló múzeum víziójának gyakorlati megvalósítói. Ezek segítenek kiteljesíteni a társadalmi múzeumi szerepvállalásokat. Erdély Cseri Miklós intézményvezetői és múzeumépítői tevékenységének egyik legfontosabb, az i-re a pontot feltevő munkája az Erdély épületegyüttes megvalósítása. Több mint egy évtizede tervezi a Múzeum történetének legjelentősebb tudományos, infrastrukturális, közönségfogadási projektjét. Cseri Miklós megfogalmazta az Erdély tájegység megvalósításának, és magának az épület- együttesnek is az üzenetét, valamint hátterét: a legnagyobb, eddig a múzeum telepítési tervéből hiányzó építészeti zóna bemutatása; kiemelt szerep a kisebbségi lét különböző szintjeinek bemutatásának; a megmaradást elősegítő tényezőknek, például az egyházak, iskolák megismertetésének; emellett nagy hangsúlyt fektet az Erdélyre jellemző etnikai és vallási sokszínűség reprezentálásá- ra. Hangsúlyos szerepet szán az oktatási feladatoknak, a kibeszéletlen Trianon-szindróma múzeumi feldolgozásának és az értékmentésnek. Ezt várja el a programot végrehajtó muzeológusoktól is. Egy bő évtizedes intenzív kutatásról van szó, amelynek intézményi előképei még távolabbra vezetnek. A 2006-ban elkezdődött közvetlen (két OTKA program támogatásával megvalósult) kutatás célja a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban tervezett, Erdély különböző régióinak 20. századi építkezését, lakás- kultúráját és életmódját bemutató épületegyüttes megvalósítása. A programba jelentős számú néprajzos és építész hallgatót és kutatót vont be. Kiszélesítette a romániai magyar néprajzi intézményekkel a Skanzen kapcsolatait, rendszeressé tette az együttműködést a székely- földi múzeumokkal. 2016-ban az Országgyűlés döntése, és a kiemelt kormányzati beruházássá nyilvánítása után 2017. január I -én elindult a Skanzen történetének és Cseri Miklós főigazgatói pályájának legjelentősebb projektje. De ez már e jeles évforduló utáni időszakra visz bennünket. Az oktató Oktatóként az ezredfordulón kacsolódott be a felső- oktatásba, először a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolán kulturális és örökségi turizmus témában tartott előadásokat, de hasonló tematikával a Budapesti Gazdasági Főiskolán is volt kurzusa. 2000 óta vendégoktatója Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének. Kötődése az egykori alma materhez abban is megnyilvánult, hogy a tanszéken Bereczki Ibolyával szabadtéri muzeológia spe- cializáció kialakítását kezdeményezte. A több mint egy évtizede működő kurzus számos fiatal néprajzost irányított a skanzenológia irányába, többen ma már munkatársaink, sőt akár vezető társaink is a Múzeumban. De nemcsak a szentendrei Skanzennek, hanem számos regionális gyűjteménynek, tájháznak a mai munkatársa már az egyetemi képzés során találkozhatott a (szabadtéri) muzeológia elméleti és gyakorlati aspektusaival. Ennek pozitív hatása már ennyi év távlatából is jól látható, hiszen a változó világban, az örökségvédelem és vidékfejlesztés irányába is nyitott néprajzosok ott vannak a „frontvonalban", segítik a lokális közösségek fejlődését. A szabadtéri muzeológia képzésnek Szentendrén intézménystratégiai vetülete is van, az utánpótlás- nevelésben, a szakember utánpótlásban óriási szerepe volt ennek a képzési struktúrának. Ehhez kapcsolható, hogy Szentendrén a nyári, muzeológiai gyakorlatnak is rendhagyó struktúráját hozta létre (ebben Bereczki Ibolya mellett, aki a program tematikáját megfogalmazta, Sári Zsolt, Kemecsi Lajos, majd Nagyné Batári Zsuzsanna, Szigethy Zsófia és Aranyos Sándor is tevékenyen közreműködött), a képzésben a múzeum valamennyi szakmai osztálya részt vesz. Ennek megvolt az intézményi háttere, hiszen a múzeum alapításától fogva rendszeresen vettek részt egyetemi hallgatók szakmai gyakorlaton, terepen és a múzeumban egyaránt. 2004-től a Pécsi Tudományegyetemen is oktat, 2010 után pedig már az ELTE Néprajzi Intézetének is volt vendégoktatója. Több szakdolgozat és doktori disszertáció konzulense, témavezetője volt az elmúlt években. 2010- ben a Pécsi Egyetemen címzetes egyetemi tanári címet kapott. 14
