Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
ARANYOS SÁNDOR: Gyűjteményi politika és gyűjteménymenedzsment a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
ban és a következetességben találhatóak meg.16 A speciális célcsoporthoz kapcsolódó foglalkozást egy 1970- 1980-as időszakot szemléltető környezetben lehet megvalósítani. Ugyanakkor sokkal nagyobb felkészültséget követel meg egy-egy alkalom, mint egy hagyományos múzeumpedagógiai foglalkozás. A hitelesség természetesen ebben a pontban sem hagyható figyelmen kívül, de a demonstrációs tárgyak használatára kell korlátozni a berendezést, mindemellett helyet és lehetőséget kell biztosítani video és hangfelvételek készítésének. A tér realisztikus berendezését a résztvevők korszerkezetének függvényében rugalmasan kell változtatni. Ugyanez a szempont érvényesül egy-egy programhoz kapcsolódóan is, ugyanis a homogén profilú helyszínek létrehozására törekedve, a használatnak megfelelően hozzuk létre a helyiségek, lakóházak berendezését. Például: egy E/l. interpretációs helyszínt csak demonstrációs tárgyakkal rendezünk be. Mindezek következtében a tárgyak gyűjtésénél sokkal nagyobb kört kell megszerezni a Múzeum számára, a néprajzi, antropológiai alapvizsgálatok esetében pedig a klasszikus interjú készítéseken túl a mélyinterjúk, oral historyk, fókuszcsoportos interjúk alkalmazását kell sok esetben előtérbe helyezni. Ezek digitalizálása, lejegyzése, majd archiválása, összekapcsolása, hivatkozások, relációk létrehozása a témához kapcsolódó tárgyakkal, múzeumi programokkal sokkal átfogóbb gyűjteményi munkát követel meg, mint korábban. A sajátos múzeumi módszertan, a tudományos stratégiához illesztett kutatási programok és gyűjteménye- zés rendszerében még egy tényezőt kell megemlíteni, és ez a faktor az interpretáció fejlesztéséhez kapcsolódik. A hazai, vagy nemzetközi kutatásokhoz, pályázatokhoz kapcsolódó tematikus évekre alapozott időszaki kiállítások illetve egyéb szakmai tartalmak - például: számítógépes játék, ismeretterjesztő könyv, multimédiás lemez, tematikus online kiállítás - is tervszerű, megalapozott és tudatos gyarapítását követelik meg a kulturális javaknak. Ebben az esetben, olykor súrolhatja az intézmény gyűjtő- területének, gyűjtőkörének határait, hiszen főleg az in- ternacionális tudományos vizsgálatok esetében, interdiszciplináris feltárások folynak. A gyarapítás kereteit ebben az esetben pályázati vállalások írják körül. A megszerzett tárgyak, mozgóképes anyagok, fotók vagy hangzó tételek felhasználásához, ezáltal pedig hasznosulásukhoz nem fér kétség, ugyanis célzott gyűjteményezésről beszélünk. A gyűjteményezés, mint alapfeladat a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban A múzeumok szakmai kötelezettségeinek jól ismert hármasát - gyűjtés, feldolgozás, bemutatás - az egyik alapfunkció, a műtárgyak gyűjteményezése szempontjából hatosra bővíthetjük. Mindezek értelmében, a gyűjtés- regisztrálás - feldolgozás - ismeretátadás - kiállítás - digitalizálás feladathalmazzal egy olyan konstelláció jön létre, amely pontosan kirajzolja a Múzeum Gyűjteményi Osztályának munkáját, illetve az intézmény szervezeti struktúrájában a más osztályokkal való összehangolásának irányait, a fejlesztés lehetőségeit. Vessünk egy pillantást arra, miben „segíthet”, működhet közre a Gyűjteményi Osztály. Ha a fentebb vázolt összefüggésrendszert darabokra bontjuk, akkor mindegyik elemhez hozzárendelhetőek különböző szak- képesítések. A gyűjtési, kiállítási célok pontosan körülhatárolt gyarapítási és kiállítási stratégiát feltételeznek, amely létrehozása, betartása, betartatása elsősorban muzeoló- giai, szakmuzeológiai kompetenciákat követel meg. A regisztrálás, feldolgozás nemcsak munkaerőszervezési, hanem logisztikai kérdésköröket von be, a digitalizálás pedig az információ menedzsment szakterületén túl informatikai, programozói problémákat gördít a szervezeti egység mindennapjai elé. A gyűjteménymenedzsmentet felölelő teendők - mint a regisztrálatlan műtárgyak folyamatos feldolgozása; az intézmény kezelésében lévő kulturális javak tematikai, időbeli, anyagbeli stb. rendszerezése; a gyűjtemények állandó revíziója, felülvizsgálata, a hiányzó tételek, darabok feltérképezése, „beszerzése”; a kiállítások rendezésnek kiszolgálása stb.- alapvetően mindegyik tényezőhöz kapcsolódnak. Ha mindezeket rávetítjük a szóban forgó Múzeum mindennapi működésére, akkor megfogalmazható, hogy az osztály a Skanzen tartalom- és információszolgáltató „központja”, valamint a gyűjtemények szakmai feladatait látja el. Hiszen nem valósulhat meg egy múzeumpedagógiai foglalkozás a korábban gyűjtött néprajzi adatok feldolgozása nélkül, de egy tematikus hétvégéhez is szükség van az adott tájegységhez, épülethez kapcsolódó források annotációjára. Összefoglalva, az osztály feladata a tárgyak (demonstrációs és műtárgy), dokumentumok, fényképes és multimédiás anyagok, installációs eszközök tárolása, megőrzése, mozgatása, valamint mindezek hozzáférésének biztosítása digitális és hagyományos formában a külső kutatók, belső kollégák/kutatók, gazdasági szervezetek számára. 16 A demens betegek rutinszerű mindennapjainak élményekkel történő feltöltése mellett kötelezte el magát a Múzeum. Az Európai Unió Erasmus Plus programjának támogatásával négy külföldi skanzennel és három egyetemmel közösen egy olyan mintaprogram létrahozásában vesz részt, amely kifejezetten demens betegeknek szól. A cél pedig az, hogy a speciális múzeumi program bekerüljön az egészségügyi ellátó rendszer információs rendszerébe, ahol a Skanzen programja olyan aktív helyszínként jelenik meg, amely alkalmas arra, hogy a demens betegek életminőségén javítson. A foglalkozások témája az öt országban egységesen a különleges nap. A témaválasztást indokolja, hogy a különleges nap témája, ami lehet egy vasárnap, az ünnepi készülődés egy napja vagy egy kellemes kirándulás is, elég tág ahhoz, hogy a résztvevő múzeumok kiállatásaihoz igazodó, kellemes emlékeket felidéző program jöjjön létre. 137
