Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
CSONKA-TAKÁCS ESZTER: Szellemi kulturális örökségek a Skanzen hálózatában
ség kezelésébe való bevonásának jelentőségét.17 A magyarországi kezdeti lépések része volt az országos szintű nyilvántartás rendszerének kiépítése. Felvetődött a kérdés, hogy ki és milyen módon hozza létre az örökségelemeket tartalmazó listát, az előterjesztések milyen szűrökön menjenek keresztül, ki legyen a javaslatok kezdeményezője. Míg a közösségek aktív bevonásának fontossága e rendszerbe az elejétől fogva egyértelmű, a dilemma a „hogyan” kérdése volt. Felmerült a felmenő rendszer kialakításának gondolata, amikor az örökséget hordozó közösség első lépésként egy helyi/megyei szintre terjesztette volna elő a javaslatát. Azonban több szempontból célszerűbbnek tűnt, ha a közösségek által készült felterjesztések az ő kezdeményezésükkel egyenesen a nemzeti szintre érkeznek be, ahol független szakértők vizsgálják meg azokat. Ez az eddigi gyakorlat tanulságait tekintve a legjobb eljárásnak bizonyult. Egyrészt lényeges szempont, hogy egy központi intézménybe érkezve a felterjesztések (ezáltal a mai közösségi gyakorlatok) ösz- szevethetők, és széleskörű rálátásra adnak lehetőséget, amely egyben a jelenkori társadalmi-kulturális folyamatok tendenciáinak megfigyelését is segíti. Másrészt a felmenő rendszer magában hordozza a nem szakmai szempontok, mint inkább a helyi érdekek előtérbe kerülésének veszélyét. (Erre láthatunk példákat a Magyar Érték- tár/Hungarikum piramis működése során). A végső formában kialakult rendszer így egységes és alapvetően szakmai elvek alapján működik, az örökség kezelése pedig lényegesen átláthatóbb. A végső döntés tehát egy olyan mechanizmust alakított ki, amelynek során maguk az örökségüket létrehozó, fenntartó, továbbadó és azt saját identitásukként elismerő közösségek készítenek felterjesztési dokumentációt, amelyet egy központi intézménybe nyújtanak be. Ez utóbbi maga a Skanzenben működő Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság, amely kezeli a felterjesztéseket: ellenőrzi formai szempontból, kiadja szakértőknek bírálatra, összefoglalót készít róluk, majd a Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottság elé viszi őket, ahol megtárgyalják, hogy az előterjesztett örökség-elemek közül melyek kerüljenek a Nemzeti Jegyzékre. Az Igazgatóság szerepe azonban e technikai, szakértői folyamaton túl sokkal szerteágazóbb. Nemcsak az adminisztrációs feladatok végrehajtása, hanem az érintett közösségek felkutatása, a kapcsolatfelvétel és a kapcsolattartás is a tevékenységi körébe tartozik. A célközösségek elérése azonban nem egyszerű feladat. Ezen a ponton szükséges kitérni arra, hogy a szellemi kulturális örökség egyezmény szakmai végrehajtása hogyan illeszkedik a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tevékenységi körébe. A Skanzen mint integrált örökségvédelmi intézmény egyszerre képes megvalósítani a tárgyi-épített-szellemi örökség gyűjtését, dokumentálását, archiválását és problémafelvető, funkcionális interpretálását. A Skanzen szer- te-ágazó civil és szakmai hálózattal rendelkezik18 19, továbbá már jól bejáratott tudásbázisként is működik a népi építészeti tanácsadástól a múzeumi pedagógus- és vezetőképzésig. Ennek fényében jött létre a szellemi kulturális örökség tematikával kapcsolatos közösségi és szakmai hálózat. Az Igazgatóság a megyei referensek közvetítő munkájára támaszkodik. Ezt a szakmai hálózatot az egykori megyei múzeumi igazgatóságok intézményeire alapozva alakította ki a Skanzen. Minden megyéből egy - főként néprajzos - szakértő kiválasztásával jött létre az a szakmai csoport, amely segít az információ közvetítésben, a közösségek tájékoztatásában, felkutatásában, a felterjesztési dokumentáció elkészítésében. Szakmai tanácsot adnak az érdeklődő közösségeknek, tájékoztató fórumokat szerveznek az Igazgatóság részvételével, kapcsolatot teremtenek az érintett felek között. Az utóbbi időben nemzeti jegyzékre került örökség-elemek már a megyei referensek kitartó munkáját dicsérik.” A Skanzenhez kapcsolódó szellemi kulturális örökség közösségek köre egyre bővül. Jelenleg harminc örökségelem szerepel a nemzeti nyilvántartásban, amely mögött sokféle közösség áll, és több ezer ember aktív részvételét, hálózatát jelenti a múzeum körül. A közösségek első ízben az érdeklődés szintjén kerülnek kapcsolatba az Igazgatósággal. A felterjesztés folyamatában a referensek mellett az Igazgatóság munkatársai is részt vesznek. Szakmai tanácsadás, javaslattétel, személyes látogatás, a közösség /örökség közvetlen megismerése jellemzi e folyamatot. A felterjesztés adminisztratív döntés-előkészítését a jegyzékre újonnan került örökségelemek ünnepélyes kihirdetésének megszervezése követi. Ez a közösségek ünneplésének legfontosabb, kiemelt pillanata, melynek során a nemzeti jegyzékre kerülő örökségelemet hordozó közösség képviselői átvehetik az erről szóló miniszteri dokumentumot. Ennek nagy szerepe van az örökség jelentőségének tudatosításában mind a közösségen belül, mind a külvilág számára. Gyakran fordul elő az a jelenség, hogy a listára vétel az örökség-elem közösségen belüli felértékelődésével jár. Volt arra példa, hogy a város vezetése, vagy éppen a fiatalabb generációk figyeltek fel a környezetükben élő örökség jelentőségére ennek köszönhetően. A nemzeti jegyzékre kerülés több esetben konkrét pozitív döntés, illetve lépés megtételét vonta maga után a helyi közösségben. (Például jelentős beruházású állandó kiállítóhely, gyűjtemény létrehozása, a szokás gya17 „Jelen Egyezmény célja a következő: .... (b) az érintett közösségek, csoportok és egyének szellemi kulturális öröksége tiszteletének biztosítása...” Article l.b. „Az Egyezményben részes valamennyi állam ... (b) a 2. cikk 3. pontjában felsorolt védőintézkedések részeként a területén található szellemi kulturális örökség különböző elemeit a megfelelő közösségek, csoportok és nem kormányzati szervezetek részvételével azonosítja és meghatározza." Article I I .b. 18 E hálózatokról részletesen lásd: KÁLDY Mária - NAGYNÉ BATÁRI Zsuzsanna 2015. 89-95. 19 A referensi hálózat tagjait a szellemi örökség honlap tartja nyilván, itt érhetik el őket az érintett közösségek is: http://szellemikulturalisorok- seg.hu/indexO.php?name=f41 _megyei_referensek 122
