Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
CSONKA-TAKÁCS ESZTER: Szellemi kulturális örökségek a Skanzen hálózatában
korlásának helyszínéül szolgáló templom felújítása, évenként rendezett gálaműsor az UNESCO listára kerülés megünneplésére, fényképes dokumentumok felgyú'jtése, kiállítása, az örökség gyakorlásában résztvevők számának növekedése, kiadványok készítése, képzés elindítása). A nemzeti jegyzékre vétel hatása a közösségre és magára az örökségelem gyakorlására szinte minden esetben megfigyelhető. E jelenség folyamatában történő tudományos kutatása fontos és tanulságos feladat, hiszen olyan változásvizsgálatok készíthetők, amelyek segítik a mai társadalmi, identitáskereső közösségi gyakorlatok szélesebb kontextusban is érdekes összefüggéseket felszínre hozó feltárását. Az Igazgatóság egyetemi dolgozatok és disszertációk készítésének ösztönzésével és témavezetésével segíti ezeket a kutatásokat. A közösségekkel való kapcsolattartás azonban még ezen a szinten sem zárul le. A magyar gyakorlat egyik legfontosabb és egyedinek mondható eleme, hogy a közösségeket a jegyzékre kerülés után is gondozza. Az Igazgatóság létrehozta a tudatos örökségvédő közösségek körét, amely a nemzeti jegyzéken szereplő közösségekből áll. Célja, hogy e nagy közösség tagjainak segítséget nyújtson az örökség kezelésében, szakmai, módszertani útmutatást adjon a megőrzési stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában. Az Igazgatóság rendszeresen szervez szakmai fórumot számukra, ahol egy-egy konkrét tematika kerül megbeszélésre (például az örökségük gyakorlásával kapcsolatos jogi kérdések). 3. kép. Pünkösdi Örökség Fesztivál a Skanzenban 2016-ban. Solymász bemutató. (FARKAS-MOHI Balázs felvétele) A közösségek számára nagyon fontosak azok az Igazgatóság által szervezett rendezvények is, amelyeknek célja, hogy örökségüket közösen, egy helyszínen, reprezentatív módon mutathassák be. Évente két nagyrendezvényre kerül sor. Tavasszal a Pünkösdi Örökség Fesztiválra, amely egyben a szellemi kulturális örökségek nemzetközi találkozója is. Ez a közösségek számára bemutatkozási lehetőséget teremt a Skanzen eredeti népi műemléki környezetében. Minden érintett meghívást kap a rendezvényre, amelynek során saját örökségét tárhatja a nagyközönség elé, egy-egy önálló ház udvarában. A program része kézműves bemutató, színpadi produkció, és fontos eleme a közönség aktív bevonása a tevékenységekbe. A látogató kipróbálhatja a kalocsai pingálást, a korongozást, a borsodnádasdi molnárkalács sütést, matyóvá vagy busóvá változhat az eredeti ruhák, kosztümök felpróbálásával, megtanulhatja a táncaikat, megkóstolhatja ételeiket. Fontos a közösségekkel való közvetlen, interaktív találkozás és a kulturális sokszínűség egyidejű megtapasztalása. A látogatók ízelítőt kapnak a közösségek örökségi gyakorlataiból, átélhetik a közösségi identitást, személyesen megtapasztalhatják a tudás, a készség, a kifejezési formák megnyilvánulását. A valódi értékkel, az élő hagyománnyal találkoznak autentikus környezetben. A másik nagyrendezvény a Kulturális Örökség Napjai, amely egy európai örökség ünnep része. Ilyenkor országszerte megnyílnak a műemlékek, az épített örökségek helyszínei. Az ehhez kapcsolódó országos megnyitó az az ünnepi fórum, ahol a nemzeti jegyzékre került közösségek elismerésben részesülnek, ahol deklarálják az örökség listára kerülését. Az ezt követő kétnapos országos rendezvénysorozat szintén jó alkalom a bemutatkozásra, ezért az Igazgatóság váltakozó helyszínen, de szintén együtt szervezi meg a közösségek bemutatkozásának lehetőségét. Mindkét rendezvény azért is fontos, mert kiváló alkalom a közösségek találkozására, egymás örökségmegőrzési gyakorlatának megismerésére, a kölcsönös tapasztalatszerzésre. A résztvevő csoportok számára lényeges, hogy megismerjék azt a kontextust, amelybe a nemzeti jegyzékre vétellel kerültek. Az UNESCO egyezmény szlogenjei, sokszor idealizáltnak tűnő célkitűzései ily módon gyakorlattá válnak: valóban felértékelődik a szellemi kulturális örökség jelentősége helyi, nemzeti és nemzetközi szinten, valósággá válik egymás kultúrájának, a kulturális sokszínűségnek az elismerése, érzékelhetővé válik a kreativitás, a közösségi tudás, átélhető lesz a közösségi identitás érzése, és a közösségek aktív részvételével ünnepelhető a kulturális örökség. A közösségek maguk is megfogalmazzák mindezt, érzik, értik mindennek a jelentőségét, emellett ragaszkodnak a bemutatkozó részvételhez és élvezik azt, várják a találkozást, sőt már önállóan is kapcsolatot tartanak egymással. A közösségek tagjai (egymástól függetlenül is) többször megfogalmazták, hogy számukra kitüntetett érzés tagja lenni ennek az egész országot átfogó nagy csapatnak, mert ezáltal kinyílt számukra a világ. Olyan örökségelemekkel és olyan közösségekkel találkozhatnak, amelyekről nem is tudtak, és lehetőségük sem lett volna megismerni őket. Számunkra minden rendezvényünk alkalmával kézzelfoghatóvá válik, ahogyan valóban rácsodálkoznak egymás tudására, tevékenységére, teljesítményére, elkötelezettségére. Kölcsönösen elismerik ezeket a közösségi gyakorlatokat, és kifejezésre juttatják a kulturális sokszínűség megbecsülését. A magyar gyakorlat a tapasztalatok szerint nemzetközi szinten is modellértékűnek látszik. Követendőnek tartják a szakértői hálózat működtetését, a múzeum, mint 123
