Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
CSONKA-TAKÁCS ESZTER: Szellemi kulturális örökségek a Skanzen hálózatában
vagy fordított esetben szú'rőként funkcionálhatnak, ameny- nyiben a hozzájuk beérkező javaslatok közül választanak. Az egyezmény végrehajtásának egyik lényeges momentuma tehát az, hogy miként kerülnek kiválasztásra a Részes Államok által az UNESCO listákra terjesztendő örökség-elemek. E kérdés a primér funkciónál azonban szélesebb kontextusban helyezkedik el. A felterjeszteni kívánt elemek kiválasztásának módja ugyanis következménye a nemzeti szintű rendszer működésének, az örökséget hordozó közösségekkel való kapcsolat mikéntjének, sőt magának az örökségvédelmi stratégiának is. Megőrizni ugyanis azt lehet, amiről tudjuk, hogy van, és az mi, illetve milyen. A fent említett többféle irányultság az eddig ismert nemzetközi példák alapján jellemzőnek mondható. Vannak olyan államok, ahol a felelős minisztérium megbízásából szakmai intézmények képviselői (ez általában azonos a szellemi kulturális örökség bizottság tagságával) tanulmányokat készítenek, amelyekben néprajzi lexikon- szerű szócikkeket írnak az örökség-elemekről, megjelölve az érintett közösségek körét. Előfordul, hogy tematikus monográfiában öltenek mindezek testet." Általában is gyakori eljárás, hogy az adott országok néprajzi, nép- művészeti irányultságú intézményei adnak alapanyagot, szolgáltatnak adatforrást a nemzeti szintű jegyzékek elkészítéséhez.12 A közösségek bevonásának direkt módját is láthatjuk néhány európai ország esetében. Előfordul, hogy maguk a civil szervezetek az egyezmény végrehajtásának felelős testületéi,13 de van példa a legszélesebb kör számára megnyitott javaslattételi lehetőségre, amikor az interneten keresztül lehet bejelentkezni ötletekkel, vagy egyenesen a közösség részéről a saját örökség javaslatával.14 Az általános tendencia az örökség-kezelés intézményesített, sőt hivatali (azaz államigazgatási) jellegű működtetése. így fordulhatnak elő az olyan esetek, amikor nemzeti kisebbségben élő népcsoportok örökség-elemei a nemzeti szintű végrehajtás mechanizmusának köszönhetően nem kerülhetnek föl az adott nemzeti jegyzékekre (ennek következtében már az UNESCO listákra sem), miután a többségi állam a szellemi kulturális örökség programot kizárólag a nemzeti önreprezentáció szolgálatába állítja. Holott az egyezmény (mint minden más kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos UNESCO dokumentum) a Részes Állam területén található (minden) örökség nyilvántartásba vételéről és ebből következően annak kezeléséről szól.15 I Magyarország ezen a téren is példaértékű végrehajtási gyakorlatot folytat: a nemzeti jegyzéken jelenleg található 30 elem között a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek közül horvát, szlovák, német, szlovén örökségelem, továbbá egy roma kultúrához kötődő jó gyakorlat, és különböző vallási felekezetek közösségi szokása is megtalálható. Köszönhető ez éppen a közösségek irányából induló felterjesztési mechanizmusnak.16 2. kép. Pünkösdi Örökség Fesztivál a Skanzenban 2016-ban. A mohácsi busók közösségét képviselő csoport tánca az udvarban. (FARKAS-MOHI Balázs felvétele) A magyarországi gyakorlatról elmondható, hogy a tíz évvel ezelőtti (2006-os) csatlakozásunk óta eltelt időben kialakult az egyezmény végrehajtásának szisztémája: létrejött az örökséget kezelő testület, a minisztérium a szakmai koordinációval megbízta a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, mint háttérintézményét a végrehajtással kapcsolatos szakmai feladatok ellátására, elkezdődött a szellemi kulturális örökségelemek azonosítása, számbavétele és nyilvántartása. 2008 óta létezik nemzeti bizottság, mely négy éve az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottsága, a Skanzenben pedig 2009-ben létrejött a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság (SZKÖI), amely gondozza a 2008-ban indult Nemzeti Jegyzéket, az ország területén található örökség-elemek nyilvántartását. Az egyezmény által meghatározott hivatalos és intézményesített struktúra mellett az Igazgatóság kidolgozta és működteti a megvalósítás szakértői mechanizmusát is. A magyar gyakorlat kezdetektől fogva igyekszik követni az egyezmény szellemiségét az érintett közösségek tekintetében is. A fent említettek szerint az egyezmény általánosságban tárgyalja a közösségek szerepét és az örökI I Ezt a példát látjuk Bulgária vagy Románia esetében is. 12 így történik Horvátország, Szlovákia, Csehország esetében. 13 Ez valósul meg Hollandiában. 14 Finnország például „önkéntes” jelentkezést tett lehetővé egy wikipédiás alapon működő internetes rendszer segítségével. 15 Article 11 - A Részes Államok szerepe „Az Egyezményben részes valamennyi állam a) megteszi a szükséges intézkedéseket a területén található szellemi kulturális örökség védelmé-nek biztosítására; b) a 2. cikk 3. pontjában felsorolt védőintézkedések részeként a területén található szellemi kulturális örökség különböző elemeit a megfelelő közösségek, csoportok és nem kormányzati szervezetek részvételével azonositja és meghatározza." Article 12 - Nyilvántartás ,.(!) A védelem előfeltételeként, az azonosítás biztosítása céljából a területén található szellemi kulturális örökségről minden Részes állam a helyzetének megfelelő formában egy vagy több nyilvántartást készit. Ezeket a nyilvántartásokat rendszeresen naprakésszé kell tenni." 16 A magyarországi szellemi kulturális örökség-elemek jegyzékét és dokumentációját az Igazgatóság által üzemeltetett honlapon lehet megtalálni: http://szellemikulturalisorokseg.hu/indexO_en. php?name=en_f22_elements 121
