Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
CSONKA-TAKÁCS ESZTER: Szellemi kulturális örökségek a Skanzen hálózatában
reprezentatív listára felterjesztett, illetve felvételt nyert örökségek számát tekintjük időarányosan.3 4 És az elsősorban tárgyiasult (épített, természeti, régészeti) örökség megőrzésének gyakorlatával ellentétben jelen egyezmény meghatározása szerint a szellemi kulturális örökség a legflexibilisebb és leginkább változékony, kvázi élő struktúra/ Nem véletlen tehát, hogy maga az egyezmény szövege, az eszmeisége, a működési irányelvek adta lehetőségek és feladatok, illetve kritériumok, és főként a végrehajtás UNESCO-s gyakorlata (konkrétan az Értékelő Testület és a Kormányközi Bizottság működésében egyre intenzívebben) a közösségekre (csoportokra, egyénekre) épít, kiemeli szerepüket, és folyamatosan szem előtt tartja azok bevonását a végrehajtás/megőrzés gyakorlatába. Mindezt úgy teszi, hogy maga a közösség fogalma nem definiált az egyezmény és a végrehajtási utasítások dokumentumaiban. Amint a szellemi kulturális örökség értelmezésében és a megőrzési intézkedések végrehajtásának intézményesített gyakorlatában különböző irányok és megoldások alakultak ki a részes államok körében, úgy a közösségek bevonása az örökség kezelésébe is igen változatos képet mutat, és éppen olyan sokszínűség jellemzi, mint magát a szellemi kulturális örökséget (az egyezmény egyik célkitűzése szerint a célja éppen a kulturális sokszínűség elismerése5 6). A dokumentum szövege ezen a téren is irányelveket, ajánlásokat, „feladatokat” jelöl ki, a „hogyan”, azaz ezek végrehajtásának mikéntje az adott részes államra van bízva (még akkor is, ha a Működési Irányelvek6 című dokumentum már konkrétabb és részletesebb szabályozást ír elő az egyezmény általánosan megfogalmazott szövege mellett, annak gyakorlati megvalósulásaként). A közösségek szerepe az egyezmény végrehajtása kapcsán azt a kérdést is felveti, hogy milyen célt szolgál az egyes államok kultúrpolitikai gyakorlatában a szellemi kulturális örökség UNESCO programjához való csatlakozás. Mennyiben tekinthető a nemzeti önreprezentáció a kulturális örökségipar eszközének, a kulturális turizmus céljait szolgáló forrásnak. Az egyezményhez kapcsolódó nemzetközi listák áttekintése, értelmezése segíthet a kérdés megértésében.7 E tanulmánynak nem célja egy ilyen típusú részletes - és minden bizonnyal tanulságos - vizsgálat elvégzése, de az „Emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáját" átfutva néhány tendencia kirajzolódik. „Az örökség kontextusát tekintve, láthatjuk, hogy ez a kis létszámú közösségektől a nemzeti, etnikai tudattal vagy ezek regionális változataival rendelkező kisebbségeken keresztül egészen a nemzet közös tulajdonáig terjed."8 Ez a megállapítás bár még az egyezmény előzményét jelentő „Masterpieces”9 lista 90 eleméről szólt, a mai, 366 örökségelemet tartalmazó reprezentatív listára is érvényes. Különös adaléka ennek a rendszernek, hogy a reprezentatív listára felterjesztés kötelező melléklete az érintett közösségek beleegyező nyilatkozata, a felvétel öt kritériuma közül pedig az egyik tíz említett közösségek megfelelő, előzetes tájékoztatása, részvétele és önkéntes hozzájárulása a listára való felterjesztéshez. A dokumentációnak ezt a tényt a nyilatkozatokkal és a tájékoztatás mikéntjének leírásával kell bizonyítania. Az örökség-elemek közösségekkel való aktív kapcsolata elméletben tehát feltétele a nemzetközi listákra kerülésnek. Sőt, feje tetejéről a talpára fordítva a rendszert, az örökség kezelésének alapja a közösség, és nem maga az örökség. Azaz első lépésként a szellemi kulturális örökséget hordozó közösségeket kell felkutatni, és nem örökség „tematikát” kijelölni, és ahhoz rendelni az azt működtető csoportokat. Lehet, hogy ez az okfejtés első pillantásra illogikusnak tűnik, de az eddig tapasztalt gyakorlat alapján nagyon is reális kérdéseket, valódi problémákat vet föl. A szellemi kulturális örökség egyezményhez kapcsolódó, az örökség-elemeket tartalmazó két nemzetközi listára10 maga a Részes Állam nyújtja be a fölterjesztési dokumentációt. Az eljárásrend és a kialakult gyakorlat szerint tehát nem a közösségek jelentkezhetnek közvetlenül az UNESCO listákra. Nem csak a felterjesztést nyújtja be a Részes Állam, de a kiválasztást is az általa létrehozott és működtetett nemzeti szintű szellemi kulturális örökség bizottságok és testületek végzik. Ezeknek az intézményesült döntéshozóknak tehát rendelkezniük kell valamilyen ismerettel, netán egy listával, amelyről örökség-elemeket választhatnak további, nemzetközi szintű fölterjesztésre, 3 A statisztikai adatokat figyelembe véve ez jól látható a másik legnépszerűbb, ún. Világörökség Egyezmény összehasonlításában: 1052 világö- rökségi helyszín a listán, 165 világörökség egyezményhez csatlakozott állam - 430 elem a szellemi kulturális örökség listákon és a jó gyakorlatok regiszterében, 171 részes állam a szellemi kulturális örökség egyezmény tekintetében. A két egyezmény között 30 év(!) a korkülönbség. 4 Ezt a rugalmasságot maga az egyezmény meghatározása is tartalmazza: „Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség - amelyet a közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremtenek - az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra... ” Article 2.1. 5 „...ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és emberi kreativitás tiszteletét..." Article 2.1. 6 Operational Directives for the Implementation of the Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage http://www.unesco.org/cu ture/ich/doc/src/ICH-Ope rational_Directives-6.GA-PDF-EN.pdf 7 Az egyezmény végrehajtása során a Kormányközi Bizottság munkájában a legnagyobb vitákat éppen a reprezentatív lista kezelése, az új örökség-elemek felvételének gyakorlata jelenti. Evek óta az a tendencia, hogy a kialakult tendencia ellenében igyekezzenek visszafogni, szűrni és lassítani a reprezentatív lista szerepének dominanciáját. Az erre való felkerülés néhány ország gyakorlatában szinte kizárólagos lépés az egyezmény végrehajtása kapcsán. 8 KÉSZÉI András 2005. 15. 9 Proclamation of the Masterpieces of the Oral and Intangible Heritage of Humanity (2001-2005) http://www.unesco.org/culture/ich/en/proclama- tion-of-masterpieces-00103 10 Representative List of the Intangible Cultural Heritage of Humanity, List of Intangible Cultural Heritage in Need of Urgent Safeguarding 120
