Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGYNÉ BATÁRI ZSUZSÁNNA-LAJOS VERONIKA: Kulturális reprezentáció? Részvétel? Együttműködés? Felvetések a Szabadtéri Néprajzi Múzeum példáján
geknek a múzeum életében történő részvételére buzdítanak. Ezen kívül napjainkban formálódik a részvételiség szempontjából jelentős „Remaking Beamish" elnevezésű projektjük (az 1950-es évek bemutatásával és az 1820-as évek reprezentációjának kibővítésével), amelyben a különböző közösségek tagjai a tervezési folyamat résztvevőiként szerepelnek (co-creation - vagy ahogyan a projekt vezetője, Geraldine STRAKER nevezte: co-producti- on): ez azt jelenti, hogy közösségi részvételre építenek a házkiválasztásban, a témamegjelölésben és a bemutatott történetek kiválasztásában is.52 53 A részvételi megközelítés különböző mértékben valósul meg a projekt különböző területein. A példák felsorolása előtt álljon itt a Múzeum egyik vezérelve, amelyet a megvalósítás során is követnek: „[Beamish] egy élő múzeum, amely az emberekkel közösen ünnepli meg az észak-angliai örökséget, képessé téve (enable) a közösségeket a Múzeum alakításában történő részvételre, miközben tartós kapcsolatokat alakítanak ki." Kiemelkedő része a projektnek a „Nominate your house!" - vagyis a Jelölje a házát!" elem. Ennek keretében már a döntés-előkészítés fázisában lehetőséget biztosítottak a helyieknek arra, hogy részt vegyenek az 1950- es éveket reprezentáló ikerházról, illetve annak származási helyéről szóló döntésben. Ehhez 12 helyszínen (például bevásárló központokban és piacokon) tartottak nyílt közösségi megbeszéléseket, ahol az ötvenes éveket egy nappali szobával vagy lakókocsival idézték fel az atmoszféra megteremtéséhez. A jelölt és alkalmasnak ítélt házakból álló javaslati listát aztán szavazásra bocsátották online formában is, így született döntés a ház kiválasztásában. A berendezéshez a házban jelenleg bent élő család fogja kiválasztani a tárgyakat, a tapétával, falfesték színével együtt. A családtagok a múzeumi gyűjteményben keresnek majd olyan további darabokat, amelyeket még szükségesnek találnak a berendezéshez. Szintén az 1950-es éveket felidéző épületkomplexumhoz tartozik egy házsor, amelynek végébe egy boltot terveznek a kurátorok. Amellett, hogy kutatásokat végeztek arról, milyen típusú bolt kapjon helyet a másolati épületben, a helyi embereket is megszólították, hogy döntsenek a kiválasztott bolt típusáról. Az 1950-es éveket bemutató narratívákat, személyes történeteket nemzetközi, nemzeti és regionális szinten gyűjtötték a múzeum munkatársai, szintén külső résztvevőkkel együtt, akikkel közösen kiválasztják (ez egy jelenleg is tartó projektelem), hogy milyen történetekkel kívánják reprezentálni ezt az időszakot (vagyis a közös munka, az együttműködés és részvétel eredménye befolyásolja a kutatási irányokat és folyamatokat). Készül egy mozi épület is, amelynek keretében a mozi területén az 1950-es években dolgozókkal közösen alakítják ki azt, hogyan és mit lehet elmondani a moziról az adott időszakban, milyen és hová helyezett tárgyakkal lehet az 50-es évek mozi világát bemutatni. Egy 1826-os épületük archeológiái kutatásában is részt vettek érintett helyiek, akik aztán a rekonstrukció további fázisaiban is együttműködnek a szakemberekkel és az építésben ténylegesen is különböző feladatokat végeznek majd el. A Múzeum munkatársai a földrajzi alapon szerveződő épületegyüttes különböző közösségeit próbálják megszólítani: azokat is, akik valamilyen csoport tagjai, és azokat is, akik nem tartoznak egyetlen kívülről azonosítható csoporthoz sem. Szívesen fogadják a javaslatokat, amelyekkel az adott közösség hozzá tud járulni a részvételi projekt megvalósításához, de ennek híján ők maguk is különböző ötletekkel állnak elő. Ez a szemünk előtt alakuló projekt és módszerei nagyon fontos tapasztalatokkal és eredményekkel szolgálhatnak további részvételi muzeológiai projektekhez. „...ne féljünk együttműködni, közösen gondolkodni- dilemmák egy kísérleti részvételi projekt kezdetén Jelen írásunk nem titkolt célja, hogy átgondolja a részvételi szemléletmód, a kulturális antropológiai módszerek és a kritikai muzeológiai felvetések alkalmazhatóságát a Skanzenben, törekedve elmélet és gyakorlat összegzésére. Ennek gyakorlati alapot egy hagyományosnak tekintett néprajzi téma szolgáltatott, mégpedig a nyári konyhák kutatása.54 A tematika a szabadtéri muzeológia komplex szempontrendszerével is megközelíthető, vizsgálható hagyományosan, történeti síkon is. Emellett lehetőséget nyújt a jelenkutatásra, hiszen a vidéki társadalmakban, de egyes városokban is, napjainkban is használt épületről, épületrészről van szó. A nyári konyha múzeumi bemutatási lehetőségei között szerepel a hagyományos áttelepítés utáni újraépítés, berendezés, de akár egy zárt terű kiállítás alapkoncepcióját is szolgáltathatja a kiválasztott téma - vagy a részvételi szemléletmód beemelésével egy előre meg nem jósolható tartalmú kiállításét (műtárgyak típusa, darabszáma, elrendezése, a nyári konyhához kapcsolódó jelenorientált témakörök stb.) különböző helyszíneken. A részvételi és együttműködési gyakorlatok kutatásban történő alkalmazásának folyamatában első lépésként szerveztünk egy kísérleti közösségi beszélgetést (gyakorlatilag egy fókuszcsoportos interjút a részvételi szemléletmód beemelésével) a Karancskesziben működő idősek klubjában. A kutatási téma meghatározásában az érintettek nem vettek részt, így a vizsgálat a kapcsolódó tartalom és értelmezések feltárására törekedett. A részvételi szemléletmód - többek között - abban mutatkozik meg, hogy ez a beszélgetés a karancskeszi lakosság egy érintett csoportjának tagjait egyazon kommunikációs színtéren hozta össze adott témában folyatott eszmecsere 52 Geraldine STRAKER (Remaking Beamish Project Officer [Community Participation], vagyis a közösségi részvétel területének projektfelelőse) szíves közlése. 53 FOSTER Hanna 2013. 78.
