Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGYNÉ BATÁRI ZSUZSÁNNA-LAJOS VERONIKA: Kulturális reprezentáció? Részvétel? Együttműködés? Felvetések a Szabadtéri Néprajzi Múzeum példáján
érdekében, ahol lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a másik által elmondottakhoz érdemben lehessen hozzászólni. A beszélgetés alatt nyilvánvalóvá vált, mennyire fontos a téma első felvetése és körülhatárolása, mindeközben egy olyan kommunikációs színtér kialakítása, amelyben a résztvevőknek olyan információk megosztására nyílik alkalma, amelyeket a lehető legkevésbé határoznak meg a kutatói prekoncepciók és az előzetes szakmai ismeretek. E mellett érdemes teret biztosítani a szabad asszociációknak (ezt segíthetik például fényképek, rajzok, egy fiktív nyári konyha rajzos berendezése) annak érdekében, hogy a témára vonatkozó új szempontok, a témát jellemző sokféleség (diversity) is előkerülhessen a beszélgetések során. Mindvégig azt a célt tartottuk szem előtt, hogy a sokszínű élményeket, kapcsolódó élettörténeteket, észrevételeket, emlékeket minél több változatban és egymással dialógusban ismerhessük meg. Általánosságban elmondható a részvételi projektekről, hogy a jelenre irányuló kérdésfeltevéseikkel, a kérdésekre adott válaszokkal a jövőre vonatkozóan lehet pozitív irányú változásokat elérni a közösségben a kutatás során. Egyes esetekben a közösség tagjai maguk is kutatókká válnak a részvételi projektet vezető szakember iránymutatását követően,54 55 majd több lépcsőben elemzik és vetik össze a vizsgálat eredményeit. Az érintett nyári konyha kutatásban ezek lehetnek a munka következő szintjei. Kísérletünk alatt számtalan kérdéssel, dilemmával szembesültünk, például: A muzeológus kutatási és kiállítási gyakorlatában alkalmazott részvételiség és együttműködés sikere vajon összefügg-e a téma idődimenziójával? Könnyebben és hatékonyabban bevonhatók-e az érintettek, magasabb fokozatú bevonódottság alakítha- tó-e ki a résztvevők körében, ha a jelen társadalmi valóságának kutatásáról van szó, mint ha múltbeli gyakorlatokra vonatkozó témát tárgyalnánk? A részvételt és az együttműködést hogyan befolyásolja a múzeum típusa? Vajon ez utóbbi a döntő abban, hogy kik alkalmaznak sikeresen részvételi és együttműködési gyakorlatokat a kutatásban és a kiállítástervezésben? Be lehet-e emelni, és ha igen, hogyan a kutatási és kiállítási folyamatokba a részvételi szemléletmódot? Arra hajiunk, hogy a több színtéren megjelenő részvételiségnek igenis van szerepe a múzeumok munkájában is, az adott intézmény profiljához alakított formában, elvekkel és metódusokkal. A kurátorok saját gyakorlatában és az intézmény életében bekövetkező „részvételi fordulat” lehet kulcsfontosságú abban, hogy a részvételi és együttműködési gyakorlatokon alapuló projektek lehetőségként megjelennek-e az intézményben. Zárásként A részvételi és együttműködési gyakorlatok alkalmazása a muzeológiában, ezen belül pedig a kutatásban és kiállítástervezésben lehetőség arra, hogy többféle látásmódot ismerhessünk meg a kutatás során ugyanarra a témára vonatkozóan, s így a vizsgált közösségek maguk is részt vehessenek a múzeumi reprezentáció folyamatában, és aktív szereplői lehessenek a kiállítások létrehozásának, a közös alkotás és tudástermelés folyamatának. Mindez olyan megközelítés, amelynek fontosságára több európai szabadtéri intézmény is felfigyelt, legújabb projektjeikben törekedve arra, hogy az érintett közösségeket partnerként vonja be a muzeológiai munkafolyamatokba (a kutatási és kiállításrendezési gyakorlatokba). Ez olyan közösségfejlődési folyamatot eredményezhet a helyi és múzeumi közösségekben, amely minden bizonynyal hozzájárul a lokális örökség és helyi értékek tudatosításához, a lokális identitás és a közösségi összetartozás megerősödéséhez. A részvételi szemléletmód tudatos alkalmazásával a muzeológusi gyakorlatban a múzeum sokkal inkább az embereké lehet: nemcsak látogatói szinten valósul meg a részvétel. A társadalmi beágyazódás nő, az intézmény funkciója a társadalomban alakul, formálódik, az emberek életében betöltött szerepe pedig megerősödik, a múzeum és a közösségek, a különböző érintettek közötti viszonyban kiemelt jelentőségű válik a dialogikus beszédmód és a partnerség. Nina SIMON Participatory Museum című könyvében írtak szerint a 21. század elején a múzeum olyan hely, amelyben a látogató nem pusztán tartalomfogyasztó, hanem résztvevő kíván lenni. Ebben a keretben a látogató és a múzeum közötti együttműködés és a közös alkotás előnyt élvez a felülről lefelé irányuló prezentációval szemben. Egy igazi részvételi múzeum tehát a társadalmi vállalkozás (social business) kulturális megfelelője,56 ahol a múzeum erőteljes szimbiózisban él az intézményhez ilyen vagy olyan formában kapcsolódó emberekkel, különösen a célközönséggel. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az intézmény rabszolgája lenne a közönség illékony igényeinek és elvárásainak, hiszen a közös alkotásban, a közös tudástermelésben a konvencionális szakmai gyakorlatok és a részvételi szemléletmód területén is megfelelő szakértelemmel rendelkező múzeumi kollégák is egyaránt részt vesznek.57 54 NAGYNÉ BATÁRI Zsuzsanna a nyári konyha kutatásának további fázisában is tervezi a részvételi szemléletmód alkalmazását, ennek segítségével, kísérleti jelleggel próbál válaszokat adni a kezdeti szakaszban felmerülő kérdésekre. 55 Az érintettek kutatókká válásának kiváló példája a Tettek ideje Kutatócsoport kutatása a lakhatási mozgalmakról. Ebből 2017 januárjában részvételi és együttműködési gyakorlatokon alapuló kiállítás nyílt a Kassák Múzeumban (CSATLÓS Judit és a társkurátorok). Lásd részletesebben: https://www.facebook.com/MikorVanATetteknekldejel-laNemllyenkor (Letöltés ideje: 2016. december 12.) 56 VISSER, Jasper 2013. 3. 57 VISSER, Jasper 2013. 4. I 13
