Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGYNÉ BATÁRI ZSUZSÁNNA-LAJOS VERONIKA: Kulturális reprezentáció? Részvétel? Együttműködés? Felvetések a Szabadtéri Néprajzi Múzeum példáján
sek kialakításában a közösség tagjai együttműködésen alapuló, közös munkafolyamatok során maguk is részt vesznek jelentősen befolyásolva ezzel a reprezentációt. Ez utóbbira több példa is ismert: például Denver Art Museum-ban a Thread Studio létrehozása, amelynek kialakításában helyi művészeti közösségek tagjai is részt vettek, és egy olyan teret hoztak létre, amely a kiállításhoz kapcsolódva ösztönöz részvételre.26 A látogatók által biztosított tartalomra épül a zágrábi, szakításokat feldolgozó intézmény (a Museum of Broken Relationships, egy fizikai és virtuális nyilvános tér), ahová mindenki elküldheti a történetét egy tárggyal kiegészítve.27 Fontos törekedni arra, hogy az érintettek ne csupán a beszéd helyzetekben és a kommunikációs térben vehessenek részt a kutatásra és kiállításra vonatkozó döntési folyamatokban, hanem részvételük terjedjen ki a cselekvések színterére is. A részvételiség ne csak kommunikációs szinten jelenjen meg,28 újratermelve a hagyományosan alkalmazott múzeumi gyakorlatokat. A másik esetben (design for participation) a végterméket, tehát magát a kiállítást jellemzi a részvételi szemlélet, vagyis a látogatók különböző formában tudnak részesévé válni a kiállításnak, például a múzeumban kiállított fizikai és virtuális tárgyak áthelyezésével, újak létrehozásával. A múzeum falain kívül alkalmazott részvételi megközelítéseket a célképzetek alapján két nagy csoportba sorolhatjuk. Egyrészt az alkalmazás céljai lehetnek funkcionálisak, vagyis a kutató az érvényesség, a helytállóság, a hatékonyság és az eredményesség növelése érdekében fordul a helyiek részvételének irányába. Vagyis a részvétel ebben az esetben eszközként szolgálja a projektcélok elérését. Másrészt az érintettek bevonásának célja lehet a hatalommal való felruházás vagy felhatalmazás (empowering purposes) is, vagyis a helyi érintettek emberi és társadalmi tőkéjének növelése, képességfejlesztés és tudatosítás.29 Ez utóbbinál tehát a részvételi folyamat önmaga jogán nyer létjogosultságot a fejlesztési projektekben.30 Ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a részvétel és részvételiség nem varázsszó,és önmagában még nem jelent egyet „egy nem elfogódott, jó dologgal”.31 Előzmények a Skanzenben - részvételi és együttműködési formák A Szabadtéri Néprajzi Múzeum első tájegységeinek építésekor az intézményi fókusz a Múzeum akkori küldetésével megegyezően a magyarországi makro- és mikrorégiók rurális népi építészetének és lakáskultúrájának bemutatása volt. Ennek megfelelően a néprajzos muzeológus tájegységfelelősök az épületkiválasztás, bontás és újjáépítés folyamatában a kutatás tárgyaként építészeti témákat határoztak meg, az embert körülvevő tárgyi világ dokumentálásával, a családtörténetek rögzítésével. Összességében elmondható, hogy a vizsgált közösségek aktív részvétele és egyenrangú partnerként történő bevonása a kiállítások szervezett, tudatos alakításába, témameghatározásába, gyűjtési és reprezentációs kérdéseibe nem volt általánosan jellemző a Skanzen eddigi gyakorlatára. Ennek ellenére a részvételiség különböző formákban megjelent az elmúlt évtizedek munkálatai során32 - ezekből a példákból álljon itt néhány. A Múzeum történetében a részvétel és a részvételiség számos formát öltött és többféle jelentéstartalommal bírt a muzeológus kutatási és kiállítás rendezési gyakorlatában: I. a kutatók részvétele a helyi közösségben, 2. helyiek részvétele és együttműködése a kutatásban (tárgygyűjtés, nyugdíjas klub), 3. a helyiek részvétele és bevonása a kiállítás és a berendezés elkészítésének valamelyik fázisába (például egyfajta ellenőrző szerepben vagy részvétel a tudományos tanácsüléseken), 4. a helyiek részvétele különböző múzeumi rendezvényeken, biztosítva egyes programelemeket és prezentálva a kiválasztott lokális kulturális gyakorlatokat (például noszvaji kalácskészítés, milotai kenyérsütés stb.). I. A kutatók részvétele a helyi közösségben: Az 1967- ben alapított Múzeum életének első időszakában, vagyis az 1960-as és 1970-es években a kutatómunka során a falusi környezetben esetenként nehéz és szokatlan körülmények fogadták a gyűjtőket.33 A tömegközlekedéssel nehezen vagy alig elérhető helyek, a hosszan tartó utazás és az autók alacsony száma meghatározta a néprajzi kutatás hosszát, jellegét, illetve a vizsgált közösséggel kialakított kapcsolat alakulására is hatott.34 Ebben az időszakban nem volt ismeretlen a hosszabb időre szóló tartózkodás, a részvétel a helyiek mindennapjaiban. Természetesen a tudományos attitűdöt meghatározta a modern tudományparadigma is, amelynek keretében a kutatások készültek. BÍRÓ Friderika saját visszaemlékezésében a helyi hétköznapi és családi életben történő részvétel tudományos jelentőségét hangsúlyozza: „És valóban, immár 21 éve, hogy azon a forró nyári estén a Herczeg és Zsoldos család befogadott. Azóta járok haza hozzájuk, ők jelentik nekem az igazi parasztcsaládot. Benne éltem, benne élhettem egy 26 VAN DYKE, Stefánia 2013. 27 https://brokenships.com (Letöltés ideje: 2016. november 25.) 28 Ez tulajdonképpen az ideológiai vakság esete: GREENWOOD, J. Davydd és LEWIN, Morten 2007. 260. 29 LILJA, Nina és BELLON, Mauricio 2008. 482. 30 PARFITT Trevor 2004. 538, 540. 31 GREENWOOD, J. Davydd és LEWIN, Morten 2007. 260. 32 írásunkban a kutatás és a kiállítások létrehozásának folyamatát vizsgáljuk, az egyéb, múzeumi részvételi formákat nem. Ehhez lásd SÁRI Zsolt 2016a 95-100. és 2016b, illetve SÁRI Zsolt tanulmányát a jelen kötetben. 33 ,Yonaton, busszal, kerékpárral és főként gyalog jártuk a vidéket. Sokszor hajnalok-hajnalán indultunk egy-egy néma faluból, máskor késő éjszaka kopogtattunk szállásadóink ablakán. Abban az időben szinte elzártan éltünk egy-egy faluban, és bizony egy-egy épületbontásról hetekig haza se jöhettünk. Otthonról semmi hírt nem kaptunk, mint ahogy rólunk sem tudtak sokat." BÍRÓ Friderika 1993. 10. 34 VÖ. FLÓRIÁN Mária 2014. 7-8. és BÍRÓ FRIDERIKA 1993. I. 108
