Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGYNÉ BATÁRI ZSUZSÁNNA-LAJOS VERONIKA: Kulturális reprezentáció? Részvétel? Együttműködés? Felvetések a Szabadtéri Néprajzi Múzeum példáján
hető, 2010-ben publikált Participatory Museum című kötete.17 A szerző ennek kiegészítéseként blogot indított, ami inspirálóan hatott más múzeumok közösségeket bevonó gyakorlatára is. SIMON modelljében a múzeum platformként működő intézmény, amely túlmutat azon, hogy a látogatók hallathatják a hangjukat és komplex, értékeket hordozó élményekkel gazdagodhatnak. Egy olyan fórumról van szó, amely összeköti a tartalom fejlesztéséhez, fogyasztásához, kritikájához, elosztásához hozzájáruló felhasználókat.18 A társadalmi részvétel többféleképpen is csoportosítható. A résztvevők körét tekintve19 társadalmi részvételről (public participation) beszélhetünk, amennyiben bárki és mindenki részt vehet, aki akar; képviseleti részvételről (representative participation) van szó, ha az érintett csoportok képviselői vesznek részt a döntési folyamatokban. A közösségi alapú részvételi folyamat (community-based participation process) olyan esetekre vonatkozik, amikor egy adott közösség (földrajzi alapon, érdekek vagy értékek mentén szerveződő) tagjai maguk lesznek résztvevők. A részvétel mértékét tekintve a fokozatok20 annak milyenségétől és mélységétől függően terjedhetnek az „»álságos« bevonástól a közösségi demokráciában kívánatos részvételig”21 - a legalacsonyabb fokozatok egyike a pasz- szív részvétel, a legmagasabbaké pedig az interaktív részvétel és az önmozgósítás. A részvételi formákat annak természetét tekintve az alábbi típusokba sorolhatjuk: I. tranzitív és intranzitív, 2. morális, amorális vagy inmorális, 3. kényszerített vagy szabadon választott és 4. manipulativ (távolról vezérelt) vagy spontán.22 Ennek alapján például egyes szakemberek azt állítják, hogy minden társadalom, még a hagyományos és bennszülött társadalmak is, azt ilyen vagy olyan formában gyakorolva, a tagok részvételére építenek.23 Tehát a részvétel és a részvételiség annak ellenére, hogy a 21. század elején felkapott divatszavak, nem újkeletű formákra és gyakorlatokra vonatkoznak. Nina SIMON a részvételi múzeumi gyakorlatok között két típust különít el. Az egyik a részvételi dizájn (participatory design), vagy a rejtett részvétel, amelynek keretében a kurátorok részvételre invitálják a közösség tagjait a kiállítás létrehozásában. Ennek végterméke egy hagyományos kiállítás. A másik esetben a kiállítás belső munka eredménye, külsős emberek részvétele nélkül, de maga a kiállítás arra motiválja a látogatókat, hogy osz- szák meg a gondolataikat, történeteiket a kiállításon belül másokkal és egymással, vagyis részvételre motiváló elemek találhatók benne (design for participation).24 Az első esetben a folyamat épít a részvételre, vagyis a tervezés során valósul meg az érintettek részvétele. A közösség bevonásának nagyon különböző okai lehetnek: így motiváció lehet a kiállításban megjelenő narratívák sokféleségének biztosítása, minél több jó ötlet begyűjtése, de előfordulhat, hogy a folyamat gyorsabbá és olcsóbbá tétele áll a háttérben. Egyes esetekben kevesen vesznek részt ebben a folyamatban, míg más esetekben széleskörű a résztvevők száma. A közösség tagjainak részvétele a kiállítás tervezési szakaszában a végtermék rest- rukturalizálódását eredményezi, hiszen a kurátort befolyásolják a külső szereplők a folyamat során (például ku- rátori hang egyes szám harmadik személyű feliratok helyett többes szám első személyű feliratok).25 Mindazonáltal érdemes további megkülönböztetést tenni a kiállítástervezés folyamatába épített részvétel típusára vonatkozóan (részvételi dizájn esete, participatory design). Az egyik esetben a részvételi folyamat a közösséget már a kezdetektől fogva bevonja a kutatási és kiállítási téma meghatározásába, vagyis a közösségnek beleszólása van az őket, kultúrájukat bemutató múzeumi reprezentációba, abba, hogy milyen kép jelenjen meg róluk a kiállítás keretében. Tulajdonképpen ekkor eltérő tudástípussal rendelkező egyenrangú partnerek közötti dialógusban jön létre a kiállítás. A másik esetben a múzeum határozza meg azt a témakört, ami a közösség bemutatásának keretét jelenti, de a tartalom és a jelenté17 A magyarországi példák között kell említeni a Néprajzi Múzeumban dolgozó FRAZON Zsófia munkáját a múzeumi gyakorlatban és JOÓ Emese tevékenységét a múzeumpedagógia területén. Mindkettő esetében a részvétel és együttműködés jelentőségéről lásd a körkérdés rovatot a Replika 100. (2016/5.) lapszámában (FRAZON Zsófia 2016. 77-83, JOÓ Emese 2016. 85-94). A részvételen és együttműködésen alapuló gyakorlatok kézikönyvének megírását célozza FRAZON Zsófia „Mai tárgyak, mai emberek, társadalmi múzeum - út a részvételen és együttműködésen alapuló muzeológiához” című OTKA kutatása. Az ehhez kapcsolódó „Mindenkinek ismerős dolgok" című kiállításról lásd https://www.facebook.com/events/l84973708l978287/ (Letöltés ideje: 2017. január 19.) 18 SIMON, Nina 2010a 19 FINGER-STICH, Andrea - FINGER, Matthias 2003. 20 A társadalmi részvétel mélységére, szintjére, fokozatára vonatkozóan többféle megkülönböztetés ismeretes. Lásd: REISINGER Andrienn 2012. 24-26. és FÖLDI Zsuzsa 2009. 34-40. 21 RADÁCSI László 2006. 256. A fokozatokról részletesen lásd RADÁCSI László 2005. 1-2. 22 Majid Rahnemanak a Development Dictionary című (2010) könyvben megjelent írása (Participation) alapján (RAHMENA, Majid 2010 [1992]. 127-144). 23 A tranzitív részvétel esetében az emberek egy jól meghatározott célkitűzés megvalósítása érdekében vesznek részt a folyamatban. Az adott célkitűzés rendszerint morálisan igazolható vagy adott értékrendnek megfelelően elérése kívánatos, vagyis maga a részvétel pozitív konnotá- ciókat hordoz. Ezzel összefüggésben pedig az tételeződik, hogy az ember szabad akaratából vesz részt adott folyamatokban. Mindeközben a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a részvétel nevében az emberek jelentős részét megkérik vagy felszólítják a részvételre a számukra sokszor érdektelen folyamatokban. A manipulált részvétel annyiban különbözik a kényszerített változattól, hogy az emberek nem érzik a részvétel kényszerét, de mégsem beszélhetünk spontán részvételi formákról, hiszen az ellenőrzésükön kívül álló központok ösztönzik őket cselekvésre (RAHNEMA, Majid 2010 [1992], 127-128). 24 SIMON, Nina 2009a 25 SIMON, Nina 2014. 107
