Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGYNÉ BATÁRI ZSUZSÁNNA-LAJOS VERONIKA: Kulturális reprezentáció? Részvétel? Együttműködés? Felvetések a Szabadtéri Néprajzi Múzeum példáján
vételére (múzeumon belüli részvétel problémája) - irányult.7 Az új muzeológia területén tehát a kulcskifejezések és -problémák a következők: kritika (a történelemhez fűződő és a társadalommal kialakított viszonyra vonatkozó kritika, a múzeumi gyakorlat felé forduló kritika), reprezentáció (kulturális és szimbolikus reprezentáció, reprezentációs krízis, exhibiting culture) és reflexió (önreflexió).8 Az 1980-as évektől tulajdonképpen egy olyan általános múzeumkritikai szemlélet bontakozott ki, amelyik a kulturális antropológiában és a néprajztudományban is egyaránt lényegi kérdéseket fogalmazott meg és „elsősorban a múzeumok létrejöttének, működésének ideológiai funkcióit, s belülről a válogatás, értékelés, bemutatás korlátáit bírálta".9 10 * A problémaként értelmezett kulturális reprezentáció az etnográfiát mint tudományt és a tudomány nyilvános terének tekintett múzeumot a kutatás tárgyaként definiálta. A változás elsősorban a témaválasztásban, a színrevitel körülményeiben és a múzeumokban használt klasszikus, tekintélyelvű beszédmód átalakulásában érhető tetten.'0 Hogyan alakíthatók a múzeumi színrevitel körülményei? Miként bontható le a fent említett klasszikus, egy- szólamú beszédmód a múzeumokban? Milyen részvételi és együttműködési gyakorlatok alkalmazhatók a múzeumi munka során? Mindezek hogyan használhatók a skanzenekben? Vajon e tekintetben van-e lényegi eltérés a zárt terű és a skanzen típusú múzeumok között? A gondolatébresztőként szolgáló felvetéseknek a továbbiakban egyetlen aspektusával foglalkozunk: a részvétel és részvételiség problémájával. A téma és a kapcsolódó kifejezések, vagyis a részvétel, részvételi és részvételiség szavak az egyes szakterületeken a 20. század különböző időszakában jelentek meg és váltak népszerűvé, alakítottak ki újfajta gondolkodásmódot. Például a kulturális antropológiában a kétezres évektől szaporodott meg látványosan a kutató és a kutatottak közötti különböző típusú együttműködésre alapozó könyvek száma - amelyekben a közös munkát együttműködő (collaborative), reciprok (reciprocal) vagy részvételi (participatory) megközelítésnek nevezték." A részvétel és az együttműködés többféle közös munkát jelenthet. Egyrészt beszélhetünk az akadémián belüli együttműködésről, ami a különböző tudományterületek (interdiszciplinaritás), egyetemisták és szakemberek, esetleg két vagy több kutató-oktató között valósul meg. Másrészt az akadémián kívüliről a tudományos szakemberek és a nem-tudós szakértők, például civil szervezetek, helyi érdekképviseletek, szakpolitikusok és helyi érintettek között (transzdiszciplinaritás).12 Múzeumi kontextusban mind a két változat gyümölcsöző lehet. A 21. század elején az együttműködésnek ez utóbbi értelmezése és a kutatások teljes folyamatában való társadalmi részvétel igénye már nemcsak a társadalom- és kultúratudományok egyik kulcskérdése, hanem egyre több olyan természettudományi diszciplínának is, amely jelentősen épít a társadalmi tevékenységekre, mint például a természetvédelmi biológia vagy az ökológia.13 14 Sőt, a közösség bevonása és a részvételi szemlélet- mód a műszaki területeken is megjelent, így például a közösségi építészet egy olyan megközelítés, amelynek során az érintett közösségeknek nemcsak beleszólásuk van egy-egy épület tervezésébe, de aktív résztvevőivé is válnak a folyamatnak. A részvételi tervezés során a használók tudása és tapasztalata a térről lényegi betekintést enged az építész számára az épület kialakítását meghatározó folyamatokba. A téma rengeteg kérdést felvet: ezek közül az idő, a pénz, a munkamódszerek, a hatások, az építész, mint szakértő szerepének a változása csak néhány aspektus. A részvételiség eredményeképpen a használók jobban tudnak azonosulni az épülettel, fokozódik a jólétük vagy éppen erősödik a társadalmi kohézió. Mindez tudatosítja és fejleszti az odafigyelést az épületekre, ami maga után vonja a javítási költségek csökkenését és egy hatékonyabb fenntarthatóságot. Úgy tűnik, az építészek is felismerték, hogy a szakember szakmai kompetenciája nem képes lefedni az egész vonatkozó tudásterületet (jelen esetben a használók tapasztalata az, amivel ők nem rendelkeznek), vagyis „a szakmai kompetencia korántsem azonos az adott szakterület teljes tudástartományával’’. 14 Az építészek részéről a fentiek új módszereket és hozzáállást igényelnek.15 A társadalmi részvétel: fokozatok, típusok és célképzetek A társadalmi részvétel és igazságosság napjainkban a társadalmi nyilvánosságban is sokat tárgyalt ügyek.16 A részvétel kérdése múzeumi kontextusban is egyre inkább foglalkoztatja a szakmát. A nemzetközi színtéren mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Nina SIMON online elér7 WILHELM Gábor 2013. 14. 8 Lásd még ehhez részletesebben: FRAZON Zsófia 2012. http://tranzit.org/curatorialdictionary/index.php/szotar/uj-muzeologia-/ (Letöltés ideje: 2016. szeptember 28.) 9 FEJŐS Zoltán 2003. 62. 10 FRAZON Zsófia 201 1. 19-20. I I LASSITER, Luke Eric 2008. I. 12 LAMPHERE, Louise 2004. 432. 13 Ezek esetében a részvétel a helyi társadalom bevonását jelenti részvételi módszerek és eljárások alkalmazásával a természet megőrzésének folyamatába (PATAKI György et al. 201 1. 12-13). A részvételi szemléletmód sokszínű tudományterületi alkalmazását lásd a Replika 100. par- tycipáció lapszámában, itt ezeket nem soroljuk fel. 14 RÓZSA Erzsébet 2016. 47. 15 HOFMANN, Susanne 2014. 7-9. 16 A társadalmi részvétel magyarországi jogi szabályozásáról lásd: REISINGER Adrienn 2012. 28-30. 106
