Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

ARAPOVICS MÁRIA: Közösségi részvételi alapú működés - a múzeumok társadalmiasítása

partnerségen alapuló akciója volt 2015-ben, amikor az iskola alapításának 200. évfordulója alkalmából restaurál­ták Veres Pálné teljes alakos festményét, ami addig a múzeum raktárában állt. A festmény nem volt ismert al­kotás, de szerencsés együttállást jelentett, hogy a múze­um igazgatója, Csorba László akadémikus a Veres Pálné Gimnázium egykori történelemtanára volt, és ismerte az iskola igazgatóját, Gelencsér Sándort. A belvárosi iskola kerületi alapon is jó kapcsolatot ápolt az intézménnyel, diákjai iskolai közösségi szolgálatot teljesítettek a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az évfordulót megelőző készülő­désben az iskola alapítványa és a szülői szervezetek ösz- szefogtak a múzeummal és közösen kerestek forrást a festmény restaurálására. A múzeum ígérete az volt, hogy sikeres akció esetén a neves évfordulóra a kép megújul és a programon bemutatásra kerül, illetve egy másolatot kap belőle a gimnázium. Alapítványi támogatásból és a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán elnyert összegből meg­valósult az egyébként raktárban tartott kép restaurálása, melyet az V kerület nagyszabású rendezvényén megis­mert a publikum, valamint az iskola könyvtárában is be­mutatták. Elkészült a kép másolata is, mely azóta - ran­gos helyen - az iskolában a névadó iránti tiszteletet erő­síti a diákokban, tanárokban. Talán a történet kommuni­kációja még nem elégséges módon valósult meg. Felhatalmazás A döntéshozatal átadása a közösségi szereplőknek, a feladat kiszervezése. A közösségi részvétel célja, hogy a lakosság/helyi kö­zösség döntsön az adott kérdésben, az intézmény tiszte­letben tartsa azt, elfogadja ezeket a döntéseket, s meg­valósítsa a közösség által eltervezett programot. Az ígéret az, hogy a végső döntés is az érintettek ke­zében van, az intézmény megvalósítja, végrehajtja a dön­tést. A Szépművészeti Múzeum 2006-ban az információs pultnál önkénteseket vont be a feladat ellátásába. Nap­jainkra olyan professzionálisan működik mindez, hogy az önkéntesek képzésére, megszervezésére külön önkén­tesekből álló mentorcsapat kapott felhatalmazást, az intézménynek már szinte csak infrastruktúrát kell biz­tosítania a pult működtetéséhez, magát a Docent Prog­ramot, a tárlatvezetők képzését a Múzeumi Baráti Kör működteti. A teljes felhatalmazásnak, a kiszervezett feladatnak, viszont sajnos, negatív példáit is említhetjük, amikor a kávézót, vendéglátó helyet magánvállalkozónak bérbe adja az intézmény és közössége már nincs hatással az árakra, vagy a múzeumi shop függetlenül működik, és nem árusít a kiállításokhoz kapcsolódó termékeket. Cél­szerű ezért megtervezni, egyeztetni a feladatok átruhá­zását. 4. lépés. Közösségi részvétel a döntéshozás folyamatában A másik fél álláspontjának megismerése elengedhe­tetlenül fontos a folyamatban. A párbeszéd kialakításá­nak megteremtéséhez az egyik legjobb módszer, ha kis csoportokat alkotunk, ezeket párbeszédköröknek is ne­vezhetjük. A közösségi részvételi döntésfolyamatnak a megértése kulcsfontosságú. Akkor valósulhat meg a kö­zösségi alapú működés, ha minden érintett szereplő szá­mára érthető és követhető a folyamat és a döntéshoza­tal mechanizmusa. Érdemes vizualizálni, képben, pre­zentációval is segíteni a tisztánlátást. A belső munkatárs­aknak és a külső partnereknek egyformán látniuk kell, mely döntés-előkészítési pontokon jelennek meg a kö­zösségi szereplők. A folyamathoz az alábbi kérdések megfontolása szük­séges: • Melyek a közösségi alapú működés kulcsfontossá­gú lépései, és hogyan ütemezzük a folyamatot? • Melyik pontoknál vonjuk be a társadalmi partnere­ket? • Hogyan fogjuk a közösséget, a lakosságot tájékoz­tatni a működési folyamatról? • Milyen döntési folyamatot állítunk fel? • Hogyan építhetők be az alternatívák? • Ki hozza meg a végső döntést? A jelentős közösségi kezdeményezések azok, ahol a társadalmiasítás teljes folyamatába már a tervezéstől be­vonták a közösség szereplőit. Ha kezdetektől részt vesz­nek az érdekeltek a döntéshozás folyamatában, akkor megértik és magukénak érzik a közösségi alapú műkö­dést, végigkísérik a feladatokat. 5. lépés. A közösségi működés megfelelő eszközei a társa­dalmiasítás folyamatában Amikor feltérképezzük a döntéshozatal menetét, lát­hatóvá válik, hol kap szerepet a közösség a folyamatban, milyen pontok mentén tud elköteleződni az ügyünkért. Az érintett szereplőket folyamatosan tájékoztatnunk kell a döntésekről, fontos azonosítani az eszközöket, ame­lyeket együttesen alakíthatunk az elérni kívánt célok ér­dekében. Csak világos célok és eredmények ismeretében állít­hatjuk fel a kiválasztott eszközöket és alakíthatjuk a kör­nyezetet. Ennek hagyományos módszerei a plakát, hir­detés, szórólap, honlap, facebook, sajtó. Nem hagyomá­nyos eszközei a program „megzenésítése”, például dal­ban vagy kiállítás, kreatív ötletek útján. A közösségi alapú működés, a társadalmiasítás összefoglalása A múzeumok közösségi alapú működése, a muzeális intézmények társadalmiasítása nem teljesen új gondolat, hiszen ezeket az intézményeket eleve a közösség hozta életre. A változó környezet és a történelmi-gazdasági té­nyezők átalakulása napjainkban a múzeumok közösségi funkcióit előtérbe helyezte. Változást jelent, hogy az in­formációszerzés jelentős része áthelyeződött a virtuális térbe, ezért az egyén meg tudja szerezni a szükséges tu­dást a múzeumon kívül is. A tudományos eredmények nehezen fogyasztható interpretációja helyett az élmény­100

Next

/
Thumbnails
Contents