Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

SÁRI ZSOLT: Cseri Miklós hatvan éves

A tudományos titkári tevékenyégéhez szorosan kapcsolódott a múzeum kiadványainak megújítása. Új arculatot adott és felfrissítette a Múzeum Évkönyvét, amelyet 1990-től Füzes Endrével kettesben szerkesztett, majd 2009- ben bevonták a szerkesztői munkába Bereczki Ibolyát is.

A Skanzen tudományos műhely szerepe a benne dolgozóknak soha nem volt kérdés. A külvilágot, még a szakmai köröket is folyamatosan szembesíteni kell(ett) ezzel a ténnyel. A belső szakmai munkának megismertetése Cseri Miklós számára fontos feladat volt. Számtalan kezdeményezés fűződik a nevéhez. A magyar népi építészet legjelentősebb kutatóműhelyeként, megindult a népi építészeti konferenciasorozat, amelynek előadásait önálló konferenciakötetekbe szerkesztette és jelentette meg. A sorozat 1989-ben indult és 2001 -ben zárult le.10 11 A konferenciákon és a megjelent kötetekben a Skanzen munkatársai mellett a téma legjobb kutatói összegezték kutatási eredményeiket. Mára a kötetek a népi építészetet vizsgálók számára megkerülhetetlen forrássá váltak.

Füzes Endre mellett 1993-ban főigazgató-helyettes lett, és nagy tervekkel vágtak a közös munkába. Füzes Endre betegsége miatt azonban megváltoztak a dolgok, és úgyis mondhatnánk, felgyorsultak az események. 1994-ben Cseri Miklóst bízták meg a Skanzen vezetésével, majd 1996- tól pályázat útján kinevezték az intézmény vezetőjévé.

Hosszú, és izgalmas út vezetett a mai állapotokig. Sokan segítették, támogatták a fiatal főigazgatót. Kezdetben Biró Friderika és Káldy Mária jelentett biztos támaszt. 1997-től Bereczki Ibolya főigazgató-helyettesként segítette munkáját, több országos hatású programot dolgoztak ki közösen. Cseri Miklós a mai napig törekszik a legjobb munkatársakkal körül venni magát, vezetőtársaiban megbízik, törekszik a különböző generációk összefogására. A műszaki vezetés oldalán Búzás Miklós több tájegységépítést irányított Cseri Miklós mellett. A tájegységépítésekben Sz. Gombás Ágnes főrestaurátor, Busái Imréné a nyilvántartási csoport vezetőjeként dolgozott. Aztán jöttek a fiatalabbak: Szabó Zsuzsanna, Horváth Anita, Batári Zsuzsanna, Sári Zsolt, Tusán Róbert, akik már a saját vezetői csapatát jelentették, amihez az elmúlt években csatlakozott Szigethy Zsófia, Faár Tamara és Aranyos Sándor.

Két évtizedes főigazgatói pályafutása alatt a Skanzen a hazai múzeumi világ vezető, a nemzetközi szabadtéri muzeológia meghatározó intézménye lett, Cseri Miklós pedig megbecsült és vezető személyisége.

A tájegységi fejlesztések

Cseri Miklós nevéhez fűződik a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos, telepítési koncepciójának felülvizsgálata. Ennek alapja egy kettős, de egymáshoz szorosan kapcsolódó gondolat. Egyrészt az eredeti telepítési koncepciót a változó körülmények ellenére is érvényesnek tartja, zseniális, máshol meg nem található, korszerű, módszertanilag is átfogó és alapos elképzelésnek tekinti. Ez hivatkozási pont volt első főigazgatói pályázata során is. Másrészt viszont korán felismerte, hogy tematikai, időbeli és térbeli bővítése is szükséges." Ennek megvalósítása részben az Alapító Okirat, másrészt a mission statement átalakításával és bővítésével vette kezdetét.

Az eredeti koncepcióban szereplő tájegységek megvalósítása érdekében mindent megmozgatott, igyekezett felgyorsítani a folyamatokat. Ehhez - menedzser szemléletű vezetőként - meggyőzte a fenntartót a szükséges támogatások biztosításának szükségességéről, ha kellett, országos programsorozatba illesztve, kiemelt kormányzati beruházásként vagy éppen az Európai Unió adta lehetőségeket kihasználva turisztikai attrakciófejlesztés részeként. Szakmai vezetőként egyesítette a menedzser szemléletet és a tudományos szempontokat, hiszen minden esetben ügyelt a tájegységek hitelességére, a muzeológusi tartalmak megvalósítására. Egyedülálló módon a tájegységek építési költségében megjelentette a muzeo- lógíai költségeket, például a Felföldi mezőváros tájegység kapcsán 150 millió forintot biztosított a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a műtárgyvásárlásra és restaurálásra. Az Észak-magyarországi falu tájegység vagy jelenleg az Erdély épületegyüttes esetén ennek már többszöröse van beépítve a költségvetésbe.

A millenniumi ünnepségek részeként 2000-ben nyílt meg a Bakony-, Balaton-felvidék tájegység (tájegységfelelős muzeológus: H. Csukás Györgyi). 2005-ben elkészült a Dél-Dunántúl tájegység (tájegységfelelős muzeológus: Zentai Tünde). Az egyik legintenzívebb időszaka volt ez a korszak a tájegységépítéseknek, hiszen 2001-től párhuzamosan két tájegység szakmai előkészítése és építése is zajlott, ekkor kezdődtek a Dél-Dunántúl mellett a Felföldi mezőváros épületegyüttesének munkálatai is. A két tájegység alapkutatását a múzeum történetében először a Nemzeti Kutatásfejlesztési Pályázat (NKFP) nagyösszegű támogatása is segítette.12 A Felföldi mezőváros tájegység múzeumtörténeti jelentőséggel is bírt, nemcsak amiatt, mert a mezővárosi polgárosodó társadalom építészetét és életmódját mutatja be, de közösségi munkának is tekinthetjük, hiszen több muzeológus épületfelelősként közreműködött a két tájegységfelelős - Cseri Miklós és Kemecsi Lajos - mellett. A tájegység előkészítése során ekkor vezette be -módszertani jelentőségű- az úgynevezett tájegységi modellezés módszerét, ami azt jelentette, hogy az épületfelelős muzeológus I: I méretben (a Látványtárnak erre a célra kialakított részében, paravánfalak segítségével) bemutatja a berendezés tervét, amit így valóságosan is látva vitat meg a Tudományos Tanács. Ez a munka segített kiküszöbölni az eredeti épü10 Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében 1989; Dél-Dunántúl népi építészete 1991; A kisalföld népi építészete 1993; A Nyugat-Dunántúl népi építészete 1995; A Balaton-felvidék népi építészete 1997; Népi építészet Erdélyben 1999; Népi építészet a Kárpátmedencében a honfoglalástól a 18. századig 2001.

11 CSERI Miklós 1999. 1251-1271.

12 CSERI Miklós 2004. 623-644.

9