Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
VARGA SÁNDOR: Térhasználat a mezőségi táncos házban
A fenti példák is mutatják, hogy a táncos ház és udvara mint kötött tér a helyi fiatalság szuverén területe volt, ahol meghatározott szabályok szerint kellett viselkedni. A nagytánc teljes jogú tagjává válásának folyamatát sok tényező befolyásolhatta. A téli időszakban kisebb volt a táncos közösség, amíg házaknál, szűk helyen táncoltak: ilyenkor hamarabb elzavarták a liminális korszakban lévő serdülőket. Nyári táncokon az ellenkezője volt jellemző: a jelenlévő szülők, rokon legények-lányok bíztatták a kezdőket, és a kezesek is örültek a fizető táncosok számának gyarapodásának. A fiatalok ügyessége, tánctudása, valamint a táncra használt tér nagysága mellett befolyásoló tényező lehetett a táncosok gazdasági helyzete, a cigánypénz és házbér, a táncos közösség nagysága, illetve a fiatalabbakat pártoló, vagy elutasító magatartása. Ez utóbbiban a kezesek fontos szerepet játszottak. Az 1960-as évekből tudunk olyan esetről is, hogy a táncosok száma annyira megfogyatkozott a nagytánc on, hogy az egyik, nagy tekintélynek örvendő kezes az egész kicsitáncot „befogadta” a nagytáncra, ami jelképesen a visai kicsitánc, sőt a hagyományos táncélet végének közeledtét is jelezte. A nagytánc társadalmi rendjét szabályok működtették a részben kötött, illetve kötetlen táncos tér használati szokásain keresztül. A visszaemlékezések szerint többször előfordult, hogy a kezesek, illetve az idősebb legények a táncon egy-egy alkalommal a félfizetéseseket a zenész közelébe engedték, ahol egy pár erejéig táncolhattak. A házigazda gyermekének is hasonlóképpen kedveztek a kezesek: fiatal kora ellenére engedték a zenészek előtt táncolni. „Én az Öreg Lajosnál [Kodoba Lajos, híres magyarpa- latkai prímás] táncoltam is. De csak fiatal votam. (...) Jól táncoltam! Má' kicsi koromba' jól táncoltam!... Elhattok a fiúk, me’ eljütt [értem] Lajas bácsi... Ügyi már üsmert, me’ nálunk lakait. Akko’ eljütt, s odahúzatt előre. (...) A többik muzsikáltok addig a kontrávol, s a bőgővel, aztán ű tovább muzsikát.54 A rendelkezésre álló adatok arra engednek következtetni, hogy a fiúgyermekek fegyelmezése a táncon nem tartozott a kezesek közvetlen feladatai közé. A nappali táncon, a táncos térhasználatban az idősek eleve a zenésztől távoli helyekre szorították a kisebbeket: télen a táncos ház előszobájába, vagy a pitvarba, nyáron pedig a csűr nyitott oldalához. Sok helyen a kezesek feladatai közé tartozott a térhasználati rend betartatása is. A sorban állás kényszere mindenkire érvényes még ma is, ha valaki ezt át akarja hágni, a táncos közösség tagjai akár fizikai erőszakot is alkalmazhatnak vele szemben.55 „/Még beszélgettünk arról, hogy mikor voltak a táncon, elég szűkös helyen táncoltak./ Mint ez a szoba! Elég sokszó’ egymásbaütettünk. Józan ember nem annyira... csak mikor valaki ittas volt. Csak hogy mutassa, ki vagyok én... beállt az ellenkező sorba. Ha volt egy sor, a rendesek... aki józan vöt... mindig abba a sorba állt be. /Könyököltek is tánc közben?/ Bizony az megvolt. Má’ a férfiak közt is megvot, aki buta volt (...) csinálta észtét, hogy csinál magának helyet... Így a könyökével. Nagyon meg... tudja ütni, ha a másik gyorsan forog, táncol. Mindig úgy jártam, hogy csináljak magamnak helyet, de őrizkedve, hogy senkit ne sértsek meg. Két éve, miréskor... Vöt zene, még Marci [magyar- palatkai prímás] élt, hát táncoltunk, elvittem a leányomat táncolni. Elmentünk a zenész elé, há’ a Jakab ott táncolt... Valóba’... annyira nem figyeltem én, hogy... mennyit táncolt s mit csinált. Se’ nem volt semmi szó köztünk [nem veszekedtünk]. U kiment... Kint votak a fiai, aszmondta nekik >Menjetek táncolni, me’ éngem kilökett Selyem János?< [nevet] A fiam aszondta >Ha tánconi akarnak, keressenek nagyabb termet... ne ilyen szűk teremben akarjanak táncolni!< Nem mondom, ho’... nem csinálok helyet. Ha helyet akarok csináni, elviszem az asszonyt, és őt védem. .. a hátammal csinálok helyet, de csak úgy... lépéssel. Körbe... lépéssel csinálok magamnak helyet, hogy tudjak tánconi. ”56 A proxemikai szabályok mögött húzódó társadalmi rendre számos utalást találunk táncos vendéglátásról szóló történetekben.57 A következőkben ezekre hozok néhány példát. A falusi táncmulatságokon meglehetősen ritka vendég volt a helyi arisztokrácia vagy az értelmiség egy-egy képviselője, esetleg városi látogató. A visszaemlékezések szerint ilyenkor általában előzékenyen olyan helyre ültették, ahol jól láthatta a táncosokat. „Ztá’ régebben amiko’ jütt a... bírónak a felesíge mindig jütt a tánchoz. (...) Aztá’ mindig vették a széket, s tették le nekije... a bironének elejibe... Ültették le. (...) Nem táncolt, csak hogy üljen le, hogy [nézze] hogy táncolnak a fatalak. (...) Megadták a tisztességet... ”58 A mezőségi tánccal kapcsolatos térhasználati szokásokban tetten érhető a falvak, falurészek, társadalmi rétegek, etnikumok és korcsoportok szerinti tagolódás is. A legjobban ez Szék esetében volt megfigyelhető. Szék elég nagy falu volt ahhoz, hogy a magyar fiatalok utcánként külön táncot rendezhessenek maguknak. A téesze- sítés időszakára jellemző társadalmi feszültség miatt volt, hogy a sok fiatalt számláló felszegi tánc kettévált: rövid ideig külön táncoltak a gazdák és külön a szegények. Ezen kívül az 1960-as évekig Felszegen a románok önállóan rendezték meg maguknak a nagytáncot és a kicsik 54 Elmondta Timándi Samu Cyéresi (1918, Mezőgyéres/Ghirifu Román - 2002, Visa), 2002. 07. 26-án, Visában. 55 Egy 1998. 08. 07-i visai bálon résztvevő megfigyelőként tapasztaltam, hogy egy, a sorban állók elé tolakodó ittas férfit ököllel megütöttek. Az illető a fejére mért ütéstől visszatántorodott, majd elhúzódott. Meglepő volt, hogy erre az eseményre a helyiek szinte egyáltalán nem reagáltak. Később kérdésemre elmondták, hogy ilyesmi régen sokszor megtörtént. Volt, amikor verekedés lett belőle, máskor zavartalanul folyt tovább a mulatság, mint jelen esetben is. 56 Elmondta Fodor János Selyem (1932), 2005. 03. 19-én, Visában. 57 Vő. KALLÓS Zoltán 2006. 300., 301.; NOVÁK Ferenc 2000. 61.; PÁLFY Gyula 2001. 307-308. 58 Elmondta Kiss József Harangozó (1929), 2011.06. 04-én, Visában. 95
