Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

VARGA SÁNDOR: Térhasználat a mezőségi táncos házban

csak nappal engedett be. Estére csupán a zenészek mel­letti padot hagyták bent a szobában, amire ekkor már csak a táncolni nem tudó maradékok ülhettek.41 A beszé­des megnevezés mellett a térhasználat is megmutatja a köztük és a táncosok között lévő rangbéli különbséget: a maradékok mindig a táncterület peremén helyezkedhet­tek el, ott is csak a pádon ülve, vagy a sarokban állva, hogy a táncosokat ne zavarják. A kimelegedett táncosok a fe­leslegesnek ítélt ruháikat sok esetben rájuk dobálták. Széken az 1950-es évekig szokásban volt, hogy a nyá­ri táncok alkalmával a lányok kint várakoztak a csűr előtt az udvaron, és csak akkor mehettek be a tánchelyiségbe, amikor a legények beszólították őket.42 A térhasználat ez esetben a nemek közötti társadalmi különbséget támasz­totta alá. A táncosok sajátos térhasználati szabályokkal élnek a tánctér közepén, amikor tömegben táncolnak. Ez régeb­ben a téli táncokon, manapság pedig leginkább a lako­dalmakban fordul elő helyszűke miatt. Ilyenkor a tánco­soknak saját magukon kívül a körülöttük állókra is figyel­niük kell. Itt táncolva a lányok például gyakran a szájuk­ba szorították hajfonatukat, hogy az a forgás közben ne zavarjon másokat, ki ne szabja a másik szemit.43 A nő hát mögé való eldobását ilyenkor nem csak a tánc folyama­tát irányító férfi kedve, illetve az általános táncalkotási el­vek határozzák meg; a tömegben a férfi csak akkor tudja a nőt eldobni pe la szpátye44, ha elég hely van arra, hogy ott a nő megforduljon. Ezért a férfinak állandóan figyel­nie kell a körülötte táncolókat, és csak akkor és oda dobja el a nőt, amikor és ahol erre megfelelő szabad teret észlel. „Vöt egy leány. Nálunk vöt a kicsitánc, ott ahol laktunk fenn. És ez [a férje, Papp József] táncoltatta aztat a leánt. De az a leán is úgy ment, mint hogyha a padlásrul szökett vona le. Akkorákat lípett, mind valami ló. (...) Józsi egysze' miko kiforgatta, az úgy elment az ajtóiul a másik falig. Aszondja ez [a férje],.. kiáltja >Hol az anyád pi.. ,ba’vagy?< [nevet] Úgy elment a leány, miko kifordította, mintha a szél vitte vona! Akko’ még kicsitánc vöt nálunk. Annyit táncoltunk akko' karácsonba’. Jaj Istenem! Annyin votunk, hogy így mind az újjaim, [mutatja összeszorítva a kezét] olyan sűrűn votunk ott a kicsitáncba’. Tudja a Isten, hunnét gyűlt össze annyi ember, annyi fiatal. Mindenki táncolt! Alig tudtunk forduni. "4S Az eldobást gyakran a férfi elő is készíti, hátával-olda- lával nekifeszül a közvetlen mögötte táncolónak, majd egy kicsit arrébb tolva azt, helyet csinál. Az így a háta mö­gött keletkezett üres térbe dobja el, forgatja be a párját. Ez esetben a párosán előadott motívum térhasználata is módosul, hiszen elegendő hely esetén a férfi az eldobás pillanatában oldalra lép, ha viszont helyet kell csinálnia, akkor srégen hátrafelé. A nő is igyekszik védeni, illetve egyensúlyban tartani magát: a forgás közben általában kiteszi a könyökét, szük­ség esetén a táncos párja, sőt a közelében lévők hátán, vállán megtámaszkodik és továbblöki magát. Vehemen­sebb nőknél lökések és kisebb rúgások is előfordulnak. Általános szabály a nők esetében, hogy minél kisebb, akár egy kalapnyi helyen is meg kell tudni fordulni.46 A szoros összekapaszkodással járt páros forgást a tö­megben táncolva kevesebbet alkalmazzák, ilyenkor ugyan­is a körülöttük lévők automatikusan közelebb kerülnek hozzájuk, táncterük beszűkül. Ugyanez igaz arra a fajta csapásolásra, amikor a férfi a másik kezével a nő vállán támaszkodik, hiszen ilyenkor a térhasználatuk statikussá válik, leszűkül. Az eleve szűk hely miatt az egymástól kü­lön táncolt, csalogató, illetve csapásoló motívumok szá­ma is kevesebb.47 Az adatközlők szerint csapásoló figu­rák egyébként is a zenész előtt mutatnak jól. A tömeg­ben mindezt nem látják a többiek, így a táncos nem ér el vele jelentős esztétikai hatást. Összességében elmondható, hogy a fenti helyzetben minden páros motívumot sokkal „szűkebben”, egymás­hoz közelebb kell táncolniuk, mint tágasabb tánctér ese­tén, vagy a zenész előtti szabad területen. A tömeg osz­lásával párhuzamosan változik a kötetlen tér használata, a táncfigurák szélesebbek, a mozdulatok nagyobb ampli- túdójúak lesznek, a táncban ismét gyakoribbá válnak a páros forgások és a csapásolások - ezáltal a táncalkotás egyre szabadabbá válik. így elmondhatjuk, hogy a táncos proxemika az egyes motívumok, de a táncfolyamatok szintjén is hatással van. Ahogy az a fenti ábrán és az alábbi fényképen is lát­ható, a táncoló tömegből kiszakadó két-három pár a ze­nekarral szemben, jobb oldalon állva várja, míg sorra ke­rül, helyi terminussal: sort áll. Ez a fajta sorban állás a leg­több mezőségi faluban szokásban volt. A zenekar előtt található hely kitüntetett jelentőségű, itt minden táncos pár egyszer-kétszer táncolhat egy táncrendben. A zenész előtti tér jelentősége a táncszerkesztés szem­pontjából abban áll, hogy itt zavartalanul kedvére táncol­hat a sorra kerülő pár. A zenész ilyenkor csak rájuk fi­gyel, vizuális úton tartja a ritmikai kapcsolatot az előtte táncolókkal, helyi kifejezéssel élve a lábuk alá muzsikál. Segíti őket a zene tempójának gyorsításával vagy mér­séklésével, ritmikailag és hanghatással támasztja alá a tánc­béli zárlatokat, hangsúlyosabb mozdulatokat (bokázó, lábütés), illetve jobb teljesítményre sarkallja őket a ked­venc dallamuk elmuzsikálásával.48 Ezen kívül a bámulok 41 Vajdakamaráson (Vaida-Cämära) heverőknek nevezték őket. (PÁLFY Gyula 2001. 305.) Vö. NOVÁK Ferenc 2000. 63-64. 42 Vö. NAGY Olga 2010. 288. 43 Vö. FARAGÓ József 2006. 139. 44 Pe la spate. Jelentése hát mögé. 45 Elmondta Papp (Fodor) Margit Mercuk (1940), 2001.04. 18-án, Visában. 46 Vö. KARSAI Zsigmond-MARTIN György 1989. 40. A mezőségi táncok egyébként is bonyolult forgástechnikáját sokszor a göröngyös és ferde talaj is nehezítette. A résztvevő megfigyeléseink során ezzel a problémával alig tudtunk megbirkózni. 47 A nagytáncon jellemző térhasználatot a gyerekek a kicsitáncon tanulták meg. 48 Vö. PÁVAI István 2012. 82. 92

Next

/
Thumbnails
Contents