Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
VARGA SÁNDOR: Térhasználat a mezőségi táncos házban
térhasználat attól függött, hogy legényes kíséreteként, vagy önmagában táncolták-e. Az előbbi esetben a zenészek előtt a figurázó legények táncoltak, mellettük pedig két-három négyes forgott, az utóbbi esetben a négyesek az egész táncteret használhatták. \ 3. kép. Tánc Bonchidán (Bontida) egy megrendezetett filmfelvétel alkalmával. A képen jól látható, hogy a legényest járó férfiak a zenekar előtt táncolnak, míg a négyest táncoló nők oldalt helyezkednek el. (BORBÉLY Jolán felvétele, 1969. Bonchida. MTA BTK Zenetud. Int. Táncfotótára Tf. 25 147.) Magyarszováton (Suatu), Válaszúton (Ráscruci) és Széken a 20. század elején a párkezdő, aszimmetrikus lassút párosával összefogózva, körben állva táncolták.37 Erre máshonnan még nem találtunk párhuzamot, a többi mezőségi faluban a legidősebb adatközlők szerint a tánchelyiségben szabálytalanul, össze-vissza elhelyezkedve járták a táncot. A forgós-forgatós páros táncok a formai strukturális jellemzőik miatt (a nők eldobása a férfi háta mögé, valamint a kar alatti forgatásuk, a párok külön táncolása stb.) meglehetősen helyigényesek, ugyanakkor ezeket a táncokat ismerték/ismerik a legtöbben a mezőségi falvakban. A legtöbb esetben olyan sokan táncolják, hogy csak kifinomult és meglehetősen bonyolult proxemikai szokások segítségével tudják optimalizálni a rendelkezésre álló tér felosztását, így téve lehetővé az egymással szoros közelségben táncoló emberek „zavartalan” együtt mozgását.38 A forgós-forgatós táncok térhasználatával kapcsolatos megfigyelések fontosságát kiemeli, hogy a táncrendben ezek a legnépszerűbb és a leghosszabb ideig tartó táncok.39 Ezeket a tényeket figyelembe véve válik érthetővé, hogy a proxemikájuk több, a helyi társadalom felépítésére és működésére vonatkozó információt hordoz, mint más, egyszerre kevesebb embert megmozgató tánctípusoké. A táncolok nagy száma és a hely szűkössége miatt az improvizatív jellegű forgós-forgatósokhoz kapcsolódó proxemikai szabályok nagymértékben befolyásolják a táncalkotás és a rögtönzés lehetőségeit is, ebből következően a tánc formai megjelenésére is jelentős hatással vannak. I. ábra. A visai Fodor Mihály Funduj táncos házának alaprajza és a forgós-forgatós táncok proxemikai sémái. A fenti ábrán egy visai táncos ház részben kötött tereinek vázlatát láthatjuk. A zenészek általában a bejárati ajtóval szemben, az egyik sarokban elhelyezett fából készített emelvényen, a cigánypadon ültek, hogy a felcsapódó szoknyák ne zavarják a muzsikusok hangszerkezelését. Az is előfordult, hogy az ablak mélyedésébe ültették őket, ha az elég tágas és magas volt. A nagybőgős sok esetben arccal a sarok felé játszott, mert a falak így felerősítették a hangszerének hangját. Volt, ahol a nyári táncon a csűrnek a pajtával szemben lévő oldalához állították a cigánypadot, hogy a zene ne zavarja az állatokat.40 Ezért az esti táncon a csorda megérkezésénél és a fejősnél általában szünetet is tartottak. Az ábrán megfigyelhető, hogy a visai fiatalság a táncra a ház nagyobbik szobáját használta. Ha a térbeosztást kívülről befelé haladva vizsgáljuk, láthatjuk, hogy az megmutatja a tánc résztvevőin belüli generációs különbségeket és az ezzel összefüggő szimbolikus rangsort is. A konfirmáció előtt álló gyerekek (kb. 11-14 évesek) a tánchelyiségből (első ház) kiszorulva táncolnak. Ok csak az ajtón keresztül figyelhetik a mulatságot. Az első ház ban a bejárat körül, távol a zenészek által elfoglalt saroktól táncolhatnak a félfizetésesek, azok a tizennégy-tizenötödik életévüket éppen betöltött, azon évben konfirmált fiatal legénykék, akik a konfirmációtól az év végéig tartó időszakban csak a cigánypénz felét kötelesek befizetni. A szoba nagyobb részét a teljes jogú táncosok foglalhatják el. A padokon az idősebb asszonyok, esetleg a táncház gazdái, az ún. bámulok ülnek, akiket a táncos közösség általában 37 CSORBA János 2001. 38-39; KALLÓS Zoltán 2006. 305; MARTIN György 1995. I 12. 38 A mezőségi forgós-forgatós páros táncok térhasználatára már egy korábbi tanulmányomban kitértem. (VARGA Sándor 2007. 94-95.) 39 Az általam megfigyelt lakodalmakban a táncrend kb. 3A-ed részét forgós-forgatós táncok tették ki. Előfordult, hogy egy-egy tánccikluson belül akár 40-50 percig is táncolták őket egyfolytában. 40 A visszaemlékezések szerint ez főleg olyan gazdaságnál volt jellemző, ahol bivalyt tartottak. Az állatot nagyon zavarja a nagybőgő hangja, köny- nyen megvadul tőle. 91
