Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

VARGA SÁNDOR: Térhasználat a mezőségi táncos házban

Vót szombaton tánc... a régi időbe’. (...) Aszta’ jüttek nálunk... a fiatalok. De meg se’ monták idesapámnok, hogy ni... hogy [nálunk] van tánc mámo öste. Csak jüttek cigá­nyostul, leányostul... >Na, Sándor bácsi! Gyútsan lámpát, s... lesz tánc ma!<... Még gyermek votam, felkeltünk az ágyból a tesvéreimmel... Leültünk a kemence mellé. Az ágyot, asztalt... hánták [dobták] ki... [az udvarra], Gyú- tották meg a lámpát, s táncoltak benn. (,..)Há’ olyanko’ hogy alugyál? Ültünk így a kemence megett! (...) Úgyjütt a pára, mint a küd! Csepegett a gerenda!... Asztá’ verték ott... a [táncot] vaj harmincon!27 28 A különböző táncokra jellemző térhasználat A különböző tánctípusokra a részben kötött és a kö­tetlen tér más és másfajta kihasználása jellemző. Termé­szetesen ezek a részben kötött tánctér nagyságától, illet­ve a táncalkalom jellegétől is függnek. A tánckultúra vál­tozásai során átalakultak az egyes tánctípusok is, ezzel párhuzamosan a kapcsolódó térhasználati formák is meg­változtak. Férfitáncok2S A sűrű legényest a két világháború között gyakorta még körben táncolták, később az egyedül vagy a kettes­ben (egymással szembefordulva) járt formák váltak do­minánssá. A körforma egyedül Széken maradt meg egé­szen az 1980-as évek végéig. A körben és főleg a páro­sán járt változatoknál vannak arra vonatkozó adataink, hogy a táncosok igyekeztek motívumaikat összehangolni. A lassú legényesek funkciója és térhasználata a tán­cok használatának visszaszorulásával párhuzamosan vál­tozott. A (románe§te) ín botá nevű tánc a Maros-Kükül lő menti häidau-hoz hasonlóan többféle változatban is élt: kötetlenebb egyéni, szabályozott csoportos, bot nélkül (romőne§te ín ponturi), illetve páros, nővel járt formáiról egyaránt vannak adataink.29 A visszaemlékezésekből hal­ványan az sejlik fel, hogy a (románe§te) ín botá térhaszná­latára a két férfi által járt forma volt leginkább jellemző, ilyenkor a táncosok egymás mellett és a zenésszel szem­ben álltak, illetve gyakori volt az egymással szemben való táncolás is. Ez utóbbi esetben előfordulhatott a mozdu­latok összehangolása is, de erre, valamint a motívumokat előtáncoló vezetőről nincs adatunk.30 Körben, illetve fél­körben járt csoportos formákról sem szólnak a vissza­emlékezések. A két világháború között még sokan tán­colták a ritka legényest, valamint a lassú magyart. A visz- szaemlékezések és a későbbi filmfelvételek tanúsága sze­rint általában körben járták, esetleg ketten egymással szem­ben állva. A visszaemlékezők szinte mindegyike kiemeli, hogy ezekben az esetekben a táncosok törekedtek a moz­dulataik összehangolására. A rendelkezésünkre álló kis­számú adat arra enged következtetni, hogy az 1920-as évek előtt csak a jobb táncosok (és azok is csak ritkán) járták szólóban ezeket a táncokat.31 Később már az egyé­ni, ritkábban a páros forma vált uralkodóvá. A magyar táncot a szüléink szülei is táncolták. Ez vöt az eredeti magyar tánc. (...) A nálamnál tíz-tizenöt évvel idő­sebbek is táncolták hárman-négyen a zenész előtt. Mentek körbe és (...) amikor a lábukat is verjék, akkor még meg is álltak, akkor megin’ mentek körbe. Aztán még rendre is [egyenként] amelyikek tudtak. Akkor [azután] beálltak egy­szerre többen is. (...) Hát mondhatom, hogy vöt egy uno­kabátyám, Németi Andrásnak hítták (...) Áztat láttam leg­szebben táncolva, meg vöt egy Gáspár Mihály. Akkor ok só­gorok votak ketten, és láttam tőlük többször is így kettős­be' is táncolva. (.. ,)32 A tírnáváeaná vagy tírnává nevű, a táncház mozga­lomban - tévesen - korcsosként ismert tánc meglehető­sen későn, csak a 20. század közepe táján jelent meg a Mezőségen. A Maros-Küküllő vidékéről érkező táncfajta formai jellegzetességeire vélhetően hatással volt az Er­délyben az első világháború után megerősödő román re­vival táncoktatás is, valószínűleg ennek köszönhető a tánc térhasználatának nagyfokú szabályozottsága.33 A tír- náváeaná-ra, mint férfitáncra34 a körben, kettesben (két személy egymással szemben), illetve szólóban járt for­mák egyaránt jellemzőek. A kör-, illetve páros forma ese­tén a lábfigurákat általában egymással szemben táncolják, míg a csapásoló részeket sokszor a zenész irányában ad­ják elő, akár a körből kifordulva is. A motívumok össze­hangolására oly mértékben törekednek, hogy eltérés ese­tén gyakran meg is állnak, és rövid szünetet tartva igye­keznek bekapcsolódni a másik(ak) által táncolt folyamatba. Széken, illetve a Kis-Szamos menti falvakban általáno­san ismert volt a verbunk. Ennél a táncnál a körforma mel­lett a szólóban járt változatok voltak jellemzők.35 A belső- mezőségi falvakban csupán kivételes tehetségű táncosok tudták ezt a táncot. Ezzel kapcsolatban csak a zenekar­ral szemben, egyedül járt szólótáncról van adatunk. Körtáncok és páros táncok A Belső-Mezőség összes magyarlakta falujában is­merték a férfitáncokat kísérő női körtáncokat, valamint az azokból másodlagosan kialakuló vegyes négyes, kis körben járt táncformát.36 A négyes magyarral kapcsolatos 27 Elmondta: Papp Ferenc Karikás (1933-2006), 2005. 03. 19-én, Visában. 28 A mezőségi férfitáncokról bővebben: MARTIN György 1985; PÁLFY Gyula 1988; VARGA Sándor 2010. 29 Vő. MARTIN György 1980. 173. 30 Vö. MARTIN György 1980. 174-176. 31 A lassú legényesekhez kapcsolatos térhasználathoz: KALLÓS Zoltán 2006. 304. 32 Elmondta FODOR János Selyem (1932), 1998. 08. 21-én, Visában. 33 A tánc mezőségi elterjedésével kapcsolatban: VARGA Sándor 2013. 215-216. 34 A tirnäväeanä nővel járt páros táncként is ismert. 35 Vö. NOVÁK Ferenc 2000. 73. 36 A négyesről bővebben: MARTIN György 1979. 206-236. 90

Next

/
Thumbnails
Contents