Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
VARGA SÁNDOR: Térhasználat a mezőségi táncos házban
Varga Sándor TÉRHASZNÁLAT A MEZŐSÉGI TÁNCOS HÁZBAN1 Bevezető Az erdélyi Mezőségen (románul Cámpia Transilvaniei) 1994 óta végzek terepkutatást.1 2 A meglehetősen nagy kiterjedésű tájegységen évszázadok óta vegyesen, intenzív gazdasági, társadalmi és kulturális szimbiózisban él több nemzetiség, a legnagyobb számban románok, magyarok és cigányok. A régióban, az állandó interetnikus kölcsönhatásoknak köszönhetően rendkívül gazdag tánc- és zenei kultúra jött létre, melynek sokszínűsége több kutató figyelmét is magára irányította. Vizsgálataim keretében a résztvevő megfigyelések során közel ötven alkalommal táncolhattam együtt mezőségi parasztemberekkel. A lakodalmakon, bálokon és házi mulatságokon a tánc nem ment olyan könnyen, mint azt néptáncosként a próbatermekben megszoktam: az utcán, a táncteremmé átalakított csűrök és raktárak döngölt földjén, az ácsolt barakkok hézagos deszkáin a táncos mozdulatok jóval nehezebbé, darabosabbá váltak a megszokottnál. Emellett a mezőségi táncos helyszíneken általában szűkös volt a hely, a páros táncokat sokszor ful- lasztó tömegben jártuk. Ilyenkor az egyensúly megőrzése is nehéz volt, a motívumok pontos, esztétikus eltán- colására szinte teljesen képtelenek voltunk. Mindezek miatt kénytelen voltam alkalmazkodni a helyiek térhasználati szokásaihoz: lökdösődtem, támaszkodtam; ha kellett, megálltam és vártam a lehetőségre, hogy folytassam a táncot. Ezek az élmények, megfigyelések körülbelül a 2000-es évek elején értek tudományos kérdésfeltevéssé. Ekkorra tudatosult bennem, hogy a helyi táncos tér- használat egyfajta rendszerként működik, amit a különböző táncok, a táncalkalmak fajtái, a tánc helyszínéül választott tér méretei és elrendezése is befolyásolnak. A táncalkalmakra és a táncok formai jegyeire vonatkozó kutatásaim során, mintegy „melléktermékként” halmozódtak fel a táncok használatára, funkciójára vonatkozó információk, melyek közül számos proxemikai vonatkozású volt. Az így összegyűlt adatokat figyelembe véve, valamint a funkcionális táncfilmeket elemezve kiderült, hogy a táncos térhasználat sokat elárul a helyi kultúráról, de információkat szolgáltat a lokális társadalmi viszonyokról is. Jelen írásomat egy, a paraszti táncos térhasználattal kapcsolatos nagyobb lélegzetű munka előtanulmányának szánom, melyben a tánc helyszínéről, annak térbeosztásáról, és a térrel kapcsolatos „rejtett dimenziókról” beszélek. Az alább ismertetett táncos térhasználatra vonatkozó legkorábbi adataink a 19. század végére vonatkoznak, formái és szabályai és hagyományos hétvégi táncalkalmakon3 alakultak ki, és nyomaikban, illetve átalakulva még a 2000-es évek eleji, nagy létszámú lakodalmakon, esetleg bálokon is megfigyelhetők voltak. A proxemikai megfigyelésekről röviden Az emberi térhasználat alapvető formáira, a kapcsolódó értelmezési lehetőségekre vonatkozó kutatásokkal az amerikai antropológus, Edward T HALL mára klasszikussá vált munkáját, a Rejtett dimenziókat olvasva ismerkedtem meg.4 HALL mutatott rá először, hogy az emberek a tér beosztásával, a térhatárok kijelölésével, a térközök szűkítésével és tágításával is kommunikálnak, és hogy az emberi térérzékelés és térhasználat kultúrafüggő.5 HALL megkülönböztet egymástól kötött, részben kötött és kötetlen szerkezetű tereket. Kötött például egy település szerkezete, részben kötött szerkezetű tér található egy kávéházban (ahol a székeket elmozdíthatjuk), a kötetlen szerkezetű térhez pedig az emberek közötti távolságtartást sorolhatjuk.6 A magyar paraszti térhasználattal kapcsolatban GRÁFIK Imre kutatásait kell kiemelni.7 GRÁFIK megállapítja, hogy az ember központi (lakóház és telek) és perifériális mozgásövezetekre (település és nagytáji körzet) osztja be az általa használt kötött és részben kötött szerkezetű tereket.8 Hangsúlyozza továbbá, hogy a telek és a ház terei társadalmi, gazdasági és kulturális relációval 1 A tanulmány a K 105556. számú, Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez című OTKA kutatás keretében készült. 2 A tanulmány megírásához használt legtöbb adat a Belső-Mezőségről származik. 3 Ezek a legtöbb mezőségi faluban az 1960-as években megszűntek. 4 HALL, Edward T 1980. 5 HALL kutatásai jelentős nemzetközi visszhangot váltottak ki a társadalomtudományok területén. (Lásd GYR, (Jeli szerk. 201 3; NEMES NAGY József 1998.) 6 HALL, Edward T 1980. 151 -164. 7 Ezekről bővebben: GRÁFIK Imre 1995. 8 GRÁFIK Imre 1995. 108. 87
