Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BARDÓCZ-TÓDOR ENIKŐ: A balavásári porta az Erdély épületegyütesben
lafalazattal toldották a már meglévő favázas sövényfalas épülethez, a toldás a tetőszerkezetben is megfigyelhető volt. 8. kép. Istálló és csűr (B. TÓDOR Enikő felvétele, 201 3. Balavásár) Az utca felőli első helyiség alápincézett. Az épület a bontáskor cserépfedésű volt. A falazat feltárása során korábbi vakolatdíszítés nyomait rögzítettük. Az építők által eredetileg kialakított, precíz, sík élekkel rendelkező vakolat a meszelések során jelentősen letompult. A telken a Második Katonai Felmérés (1850-1870) térképe szerint már állt ház és gazdasági épületek. Az épület az 1870- 80-as években épülhetett, de többszöri javítás nyomaira bukkantunk a bontás során. Az első feltételezett javítás a századfordulón lehetett, amikor a nyílászárók egy részét kicserélték, ezután az 1920-30-as években toldották meg az épületet egy negyedik helyiséggel. A házban két generáció bútorait találtuk, az 1922- ben született Magyarosi Máriáét és édesanyjáét, Pálfi Lujzáét, aki 1902-ben született. Utóbbié az első szobában, lányáé a másodikban. Egy olajfestékkel lefestett ho- zományos láda lehet esetleg korábbi, az valószínűleg Csombor Máriáé, Pálfi Lujza anyósáé lehetett, aki 1942- ben halt meg. Pálfi Lujza hozományából sötét, flódero- zott bútordarabok maradtak meg: egy „üveges” (más néven tálaló szekrény), egy kanapé, egy asztal, székek, egy kasztén (fiókos ruhatartó). A bútorcsaládba illő ágyakat és egyajtós ruhás- szekrényt, amelyek az ő hozományából már hiányoztak, más falubeli házaknál sikerült találnom. Magyarosi Mária hozományában egy világosabb, flóderos bútoregyüttes volt, ami asztalból, kosztenből, és két ágyból állt. Ehhez valószínűleg nem tartoztak szekrények. Mária egyedüli lányként nem került el a háztól, ő hozta oda a férjét, Bíró Istvánt. Feltételezésem szerint ezért nem volt szükség (és hely) több szekrény elhelyezésére. A harmadik szobában is volt egy asztal, egy kályha, két sezlonágy, melyek közül az egyiket vásároltuk meg. Ebben a szobában laktak a ház tulajdonosai 2005-ig, Bíró István haláláig. A megvásárolt tárgyak között van két kályha, egy öntöttvas csikótűzhely és egy, az 1980-as években vásárolt gyári, lemezből készült főző kályha. Ezt 2005-ig használták, a gáz ekkorra lett bevezetve. Két - elég rossz állapotban lévő - festett padládát is megvettünk, valamint egy kisebb méretű festett ládát, ezek a tárgyak a tornácra és a mellékhelyiségbe voltak kirakva. A negyedik helyiségben - ahol egy kemence is található - zöld olajfestékkel lefestett tálas volt. A ház első helyiségében az adatközlők elmondása szerint sosem laktak, csak tárolásra szolgált (ruhanemű, termény). Ezt cáfolni látszik az a feltételezés, hogy az építés utáni időszakban az utca felőli szoba és a bejárati szoba volt a lakóhelyiség és a hátsó szoba kamra volt, hiszen a bontáskor az téglázott volt, és a későbbi átépítések során vált lakóhelyiséggé. Az első és második szobában az építés idején még nagyméretű tüzelőberendezés fn * vaja'/ u v s,j óé umtji t-fp Jxw&nTm $..v mm!;. 9. kép. A balavásári 46. számú ház alaprajza (BÚZÁS Miklós rajza) 61
