Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BARDÓCZ-TÓDOR ENIKŐ: A balavásári porta az Erdély épületegyütesben

helyiséget tartották mindig a „lakóház’’-nak. A megvásár­lás előtti állapot 2005-ös. Két sezlon, egy kályha, egy asz­tal, egy tálas és egy mosdóasztal maradt meg az ekkori berendezésből. A negyedik, későbben az épülethez toldott helyiség negyed részét a kemence foglalja el, és nyári konyhának használták. Itt a kemence melletti, a bejárati ajtóval szem­beni falon található a tálas, a kemence mellett állt a tűz­hely. A kisasztal a kemencétől balra, a harmadik helyiség ajtaja mellett volt, mellette két kis támlás szék. Az ajtó mellett tartották a lisztes ládát. I I. kép. A kemence bontás közben (B. TÓDOR Enikő felvétele, 2014. Balavásár) A házban nagyon sok - a benne lakó család által hasz­nált - tárgy is volt, amelyeket többségükben szintén sike­rült megvásárolni. Az épületegyüttes felmérésére 2013 augusztusában került sor. A bontás és a szállítás 2014. március 3-án kezdődött, és két hétig tartott. " A balavásári épületek bontása 2014. március 4-én reggel kezdődött meg a bontás, amit egy helybeli építkezési vállalkozó tíz fős brigádja végzett. Először a gabonatárolót bontották, utána a pajta és a csűr következett, majd ezt követte a ház, valamint a kukoricagóré és a kút elbontása. A szállítás a bontással párhuzamosan történt. A lebontott anyagok újra felépí­tésre alkalmas részét kamionok szállították Magyaror­szágra a Múzeumba, a törmeléket folyamatosan szállítot­ta el egy traktor. Az épületek többféle technikával készültek, átala­kítások nyomait őrizték. Jól mutatja ezt a BÚZÁS Miklós főépítész által megfogalmazott bontási napló. Itt csak néhány általános észrevételét emelem ki. A tetőszerke­zetekben jellemzően kovácsoltvas szögeket, faszögeket találtunk. Több jel mutat arra, hogy az épületekhez ko­rábbi épületek anyagát is felhasználták. Az sem kizárt, I I I Ezt megelőzte az ingatlanon található eladásra szánt tárgyak megvásárlása, kihozataluk engedélyeztetése és kiszállításuk a Skanzenbe. A tár­gyak csomagolásában és a kamionra rakodásában GÁSPÁR Mihály kollégám volt a segítségemre. A tárgyak múzeumba érkezése után a leltá­rozást végeztem el, illetve fejeztem be. 10. kép. Tálas (B. TÓDOR Enikő felvétele, 2014. Balavásár) lehetett. Az ajtó mögött vas (pléh) fogas volt a falra szerelve, az udvar felőli fal mentén egy hosszú, kecske­lábú asztal állt, azon tartották a zsíros bödönt, a befőt­teket és minden, hűvös helyet igénylő élelmiszert. Az asztal végénél egy ruhás szekrény volt, ezután az udvarra néző ablak alatt a sötét, flóderes, régebbi (1920 körüli) kasztén, majd a sarokban az üveges szekrény. Az utca felőli falon kanapé helyezkedett el, előtte asztal és két szék. Az udvar felőli fallal párhuzamos falon két ágy és a barna olajfestékkel lefestett hozományos láda állt. A szo­ba ajtajától jobbra eső falon az egykori tüzelőre utaló fal­felület-beugróval, tárolóként szolgált. A második helyiségben, a valamikori pitvarban álltak a világos flóderes (1940-re datált) bútorok. A bejárati ajtó­val szembeni fal mellett volt az egyik ágy, mellette a kasz­tén, a jobb oldali falon a másik ágy. Az ajtó mellett balra fásláda és egy hűtőszekrény, jobb oldalon egy asztal alat­ta és az előre elkészítetett sírkő volt. Az első helyiség aj­taja mellett állt a tűzhely, középen az asztal. A harmadik 62

Next

/
Thumbnails
Contents