Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BOKONICS-KRAMLIK MÁRTA: A Fekete-Körös völgye az Erdély épületegyüttesben
20. kép A koronás magyar címert kivágták a bádogkapuból (BOKONICS-KRAMLIK Márta felvétele, Kisnyégerfalva, 2014.) kivágták a koronás magyar címert - mivel a kivágás pontosan követte a címer körvonalát, és a bádog sem lett visszapótolva, ezért az előtűnő deszkázat szépen kiemeli az így gyakorlatilag mégis megjelenő szimbólumot. Egy 1909-es köröstárkányi kapun mind a mai napig látható két koronaábrázolás is, a kapu sértetlen bádogfelületéből pedig arra következtethetünk, hogy soha nem voltak lefedve - lévén annyira sematikus az ábrázolás- mód. Később az 1930-40-es években a mintákat már előrajzolták, sablonozták - ezzel a technikával egyre bonyolultabb és gazdagabb állati és növényi minták kerültek fel a bádoglemezekre. Helyenként a díszítettség már- már giccsbe hajlik (naturalista-romantikus ábrázolások jelennek meg: például leveles ágakon szaladó mókus, viaskodó szarvasok, repülő madarak, mezei virágcsokor a vázában stb.), a síkok díszítő kitöltése zsúfolt lett. A második világháború alatt a bádogkapuk készítése megszűnt, mivel a bádoghoz való hozzáférést zárolták, illetve árát felemelték. Ezt követően az 1960-70-es évekre tér vissza ismét a bádogozott kapuk divatja. 2014-es terepmunkám alkalmával pedig több helyen is megfigyelhettem, hogy a régi bádogozott kapuk helyére új, gyári bordázott bádoglemezből készülteket állítanak. Családtörténet Különösen izgalmas a ház egykori lakóinak családtörténete. A múzeumi bemutatáskor nem ritkán „idilli családképekkel” találkozunk, ahol az együtt dolgozó és együtt élő nagycsalád képe rajzolódik ki előttünk, több generáció, benne a nagyszülők, a szülők és a gyerekek. Az általánosan bemutatásra kerülő családmodellhez képest más, ugyanakkor nem egyedi a Gábor és Gyulai család története. 21.kép Díszített bádogkapu Köröstárkányban (KÓS Károly, SZNM-MNÉAF 000074) A nagyszülők, Lőrincz Terézia (sz. 1892) és Gábor Ferenc házasságából egyetlen lányuk született, Gábor Eszter (1914-1938), aki Gyulai Istvánhoz ment feleségül. Eszter és István közös gyermeke Gyulai Ferenc (1934-201 I), aki 1954-ben vette feleségül Antal Erzsébetet (sz. 1939) (akitől a házat vettük). Eszter 1938-ban halt meg, mikor fia 4 éves volt. Ezt követően Eszter férje újranősült, és elköltözött a háztól. Lánya halálát követően nem sokkal Gábor Ferenc is elhunyt, így az ifjabb Ferenc nevelése nagyanyjára maradt. Illetve később a nagymama testvére, Lőrincz Juliánná is a házhoz költözött. Juliánná soha nem alapított családot - valószínűleg testi hibája miatt (egyik lába rövidebb volt, sántított) nem ment férjhez, vénlányként halt meg. A család történetének bemutatásával olyan örökérvényű problematikák felvetésére van lehetőségünk, mint a családon belüli konfliktusok; intergeneráci- ós problémák; lelki gondok (depresszió) feldolgozása; sérült, nem teljes család; valamint a (testi) fogyatékosság kérdése. 22. kép Gábor Eszter, Gyulai ’Istók’ Ferenc, Gyulai István (BOKONICS-KRAMLIK Márta felvétele, Köröstárkány, 2014.) 48
