Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BOKONICS-KRAMLIK MÁRTA: A Fekete-Körös völgye az Erdély épületegyüttesben
16. kép Az elrejtett dongás edény kiemelése (VASS Erika felvétele, Köröstárkány, 2014.) A pincelejárat mindkét oldalán egy-egy vakablak szerű mélyedést alakítottak ki. Gyulai Erzsi néni (sz. Antal Erzsébet, szül. 1939) elmondása szerint ezek is rejtekhelyek voltak. „Az kis dugó hely volt, azt mondta régen nagyanyám, hogy ott tartották a szalonnát, mert jüttek, aztán mindent vittek el. Mindent vittek el. Belefért egy fazék zsír, ótán egy kis szalonna. Aztán nem is tudták, hogy mi van ott. Úgy maradt meg a szalonna. Raktak egy kis vályogot, aztán bemázaltuk, bemázalta a nagyanyám. ” Bádogkapuk A Fekete-Körös felső folyásának kutatásakor megkerülhetetlen téma a bádogozott kapu, mely az Erdély épületegyüttes portáin belül is egyedi jellegzetességnek számít. A kutatott térség kapuit vizsgálva egészen a jobbágyidőkig kell visszanyúlnunk, mikor még a sövénykapukat mondhattuk általánosnak. Ezeket az 1800-as évek végére szinte teljesen kiszorította a tölgyfából készült zápkapu, amely már külön szekérkapuból és utcaajtóból állott A kapuk felett megjelenő fedés kezdetben zsinde- lyezett volt, majd cserepes lett. Miután a házak előtt megszűntek a kiskertek az utcafrontra történő teljes kiépüléssel, ezzel egy időben megjelentek a szárazkapuk is, 17. kép BÁLINT János és BOKONICS Ákos leméri a fal hoszszát. A pincelejárat két oldalán rejtekhelyek (VASS Erika felvétele, Köröstárkány, 2014.) amelyeket sok esetben annyira kiszélesítettek, hogy egy szekér is elfért alattuk. A kapukat „egyes tehetősebb gazdák 1903-1909 között fekete bádoggal, 1909 között pedig mind többen cinezett bádoggal borították...” 36. A bádogozott kapuk központja Köröstárkány. Ebben a faluban ritka az olyan porta, ahol nem találkozunk az említett kaputípussal. A Tárkány melletti falvakban is elterjedt a bádogozás, elsősorban az 1919 és az 1930-as évek vége37 között, de ahogy földrajzilag távolodunk a „központi falutól”, egyre kevesebb helyen jelenik meg a bádogos kapu. A kapuk bádogozását több cél is életre hívta: a tartósság, a biztonság, és az, hogy „tüntessenek” vele, vagyis a jómód egyik kifejezőeszköze is volt. A kaput készítő mesteremberek úgy tartották, hogy a bádogborítással ellátott kapuk tartósabbak, mivel jobban védve vannak a természeti elemektől, ezért akár „tízszer annyit tart”. „A jómódú tárkányiak számos esetben szenvedtek tolvajoktól és rablóktól. Valamikor Tárkányon is a háztornác utca felöli részében tartották a hambárokat, s a tolvaj, átlépve a léces kapun, kerítésen, a megfúrt ham- bárból zsákjába eresztette a lisztet vagy gabonát. Háborús időkben az ilyen gazdaságok kifosztása és a tulajdonosok legyilkolása tömegméreteket öltött. Nem egy bádogkapun látható még a két világháború nyoma: fejszecsapások és golyók helye, de a kapuk rendszerint mégis helytállónak. így aztán az önvédelem is nyomósán közrejátszott a bádogkapu 19 1938 utáni rohamos elterjedésében Tárkányon és más falvakban is.”39 A tárkányiak jómódját a földművelés mellett az állattartás alapozta meg az 1800-as években. A szarvasmarhák és juhok hizlalásához pedig kiváló alapanyag volt a kukoricából készített pálinka főzésből visszamaradt 36 KÓS Károly 1976. 37. 37 1938-ra a bádogozott kapuk készítése visszaszorul, mivel a bádoghoz való hozzájutás igen nehézkessé válik - helyette a deszkázott technikával készült, bordó és zöld színnel festett kapuk terjednek. 38 1919-ben Köröstárkányban véres mészárlást rendeztek a román csapatok. 39 KÓS Károly 1976. 38. 46
