Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BOKONICS-KRAMLIK MÁRTA: A Fekete-Körös völgye az Erdély épületegyüttesben
9. kép Faház szerkezeti részlete, Magyarremete (KÓS Károly, 1976. 24.) Az I. helyiség (utcai szoba) a bontáskori állapotában belülről kékre meszelt volt, a lábazat, kb. 10 cm magasságig pedig vörös meszelést kapott. Az első szobai vakolatfeltárások alaprétegben kevés fehér, a fölött pedig halványkék meszelést mutattak. A szoba szomszéd felőli oldalán - ahol a mellette lévő épület miatt egy vízszintes bádogereszt helyeztek el - a födémgerendák igen rossz állapotúak voltak, mert beáztak. A bádoglemez rávezette a vizet az épületre, ebből kifolyó károsodás miatt cserélték az első és második helyiség korábban patics falazatát vályogtégla kitöltő falra. A 2. helyiség (pitar) lábazati piros festése a falkutatás során kb. 30 cm magasságúnak bizonyult. Ugyanezen helyiség alsóbb rétegeinek festésében a lábazati piros vonalak mellett kb. könyöklő magasságban is megfigyeltünk piros csíkokat, mely között igen sötétkék meszelés volt található. A kék réteg alatt, a pitar hátsó részében füstös tapasztási felület volt megfigyelhető. A 3. helyiség eredetileg kamra, melyet később szobaként használnak. A kamra funkcióra utal, hogy a bontás során a talp, illetve a felvég gerendák csapnyomai alapján eredetileg mindkét oldalon csak viszonylag kisméretű ablakok lehettek. A pincegádor fölötti ablakot az oszlop elfűrészelése árán cserélték nagyobbra. A hátsó rövid homlokzaton pedig a jelenlegi ablakok típusuk szerint is későbbiek (’40-es ’50-es évek). A tornác felőli oldalon egykor ajtónyílás helyezkedett el, amely szintén nem építéskori, hanem átalakítás következménye volt. Az ajtó helye vályogtéglával volt kifalazva. Tornác A tornác az építés korában nyitott kialakítású volt. A tornác első részét első lépésben kamrának rekesztették el, majd a középső szakaszon fejezettel ellátott, vályogtéglából falazott pilléreket állítottak fel. A fejezeteken a sok meszeléstől elpuhult koronázó talp (párkány) futott körbe. Egy újabb átépítéssel a tornácok közébe mellvédfalazatot készítettek. Általánosan megfigyelhető, hogy ha a ház az utcáig kimegy, mint az általunk bontott épület, a tornác vége mindig be van falazva. A későbbiek során az eredetileg nyitott, udvarra néző tornácrészt utólagos fallal kamrának rekesztették el. A helyiséget a bontás során még megtalálható akasztók és rudak alapján egyértelműen élelmiszertárolásra szolgáló kamraként hasznosították. f 42 10. kép A lebontott épület déli homlokzatának rajza (SZNM MNÉA-E 448/3/7)
