Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: „Hát abba’ az időbe lehetett boldogulni”. A kiszámítható megélhetés. Stratégiák a szocialista korszak magyarországi falvaiban
Tiszaigaron a háztáji növénytermesztésnek voltak változó korszakai, éppen mikor-melyiket fizették meg a legjobban, olyankor az egész falu háztáji gazdálkodói arra szakosodtak. Ilyen nagyobb szezonja volt például a vöröshagymának, több éven keresztül állandó plusz bevételük származott belőle. „így hagymáztunk, mer ’ itt akkor az volt a, ez a magról vetett hagyma, ez volt a menő. Volt, mikor 200 mázsánk is volt egy évbe’! (...) Itt fehérre, konyhakészre meg kellett pucolni, és volt, mikor 10 mázsát pucoltunk meg egyszerre!" „De jó volt nagyon, meg olyan, hogy mondjam neked, hogy volt, mikor 3,50-et adtak érte, de fix keresetbevétel volt. Mer’ vittünk három szállítmányt, utána fizették. A vöröshagyma mellett volt még néhány éves termelési szakasza a máknak, cukorrépának - aki vállalta a plusz munkát, ezeket termesztette a háztájiban. Természetesen voltak olyanok, akik inkább csak kicsiben, saját használatra kívánták a háztáji földterületet igénybe venni. „Na aztán volt olyan, aki aszonta, hogy nekem kell, de csak kisháztáji. A kisháztáji az azt jelentette, hogy az 2-300 négyszögöl, hát még akkor négyszögölbe’ beszéltünk, meg lehet duplázni, mondjuk azt, hogy 600 négyszögöl. Azért igényelt annyit az illető, mert mondjuk abba’ krumplit akart termeszteni, meg egy kis zöldségfélét, ezt-azt-a mázt. Annál meg aki nagyobbat akart, hízót, teszem fel jószágot akart tartani, majd télen levágja, meg mifene, az meg aszonta, hogy én igénylem az egy holdat, mert én abba’ kukoricát akarok termeszteni. "il A növénytermesztésen kívül folyamatosan működött Tiszaigaron is a jószágtartás: sertéshizlalás, bikanevelés, ahhoz a háztájiban kukoricát termesztettek. „Hát akkor volt ez a háztáji föld akkor is, akkor meg úgy írattuk, hogy búza, kukorica. Hát ez a hagyma ez csak egy holdat vett el, az nem nagy terület volt. „Akkor volt még egy időbe divat ez a sertéshizlalás is, az is ment úgy, a tsz-en keresztül, hogy vót ilyen üzletkötőnk, direkt azt arra, háztájis volt az is, az vót a neve, hogy akkor mondta, hogy na. ”69 „hízó, fias- disznó volt, bika is vót, fejős tehén, úgyhogy vót. ”70 Tiszaigaron gyakran előfordult az is, hogy nem az állami Állat- forgalmi Vállalatnak adták le a hízott jószágokat, állatokat, hanem otthon levágták, és a falun belül, házakhoz eladták. „Sokat levágtunk, azt szétmértük, meg volt 3-400 csirke, előnevelt, azt úgy adtam el kilósán, másfél kilósán." „Elvitték háziul, szombaton gyöttek vágni való csirkéért. Amelyiket akarta, megfogtuk, azt lemértük, és kész.’’71 Előfordult olyan is, hogy nem etették bele a jószágba a termést, hanem a kukoricát adták el, és abból tudták 6. kép. Fóliasátrak Tiszaigaron (LEGEZA Borbála felvétele, 2012.) 66 Részlet a PJ-vel készített interjúból. Tiszaigar, 2012. 67 Részlet az LJ-vel készített interjúból. Tiszaigar, 2012. 68 Részlet a PJ-vel készített interjúból. Tiszaigar, 2012. 69 Részlet a PJ-vel készített interjúból. Tiszaigar, 2012. 70 Részlet az SZI-vel készített interjúból. Tiszaigar, 2012. 71 Részlet az SZI-vel készített interjúból. Tiszaigar, 2012. 212
