Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: Gyimes népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében

32. kép. A Görbe pataka 967. sz. alatti malmos ház (VASS Erika felvétele, 2011.)

201 I -ben lehetőségünk nyílt a Görbe pataka 967. szám alatti, már használaton kívüli vízimalom épületének felmérésére. A malom szerkezetét azóta átvittek a Boros patakán Szász István által felépített Skanzen Panzió területére. Itt a malom ismét működik, és egyik fő látványossága az áttelepített házakat bemutató egységnek.

A cseréppel fedett épület jelenlegi alakja az 1950-es években épült. A malomszerkezet ennél régebbi, maga a malomház is már korábban itt állhatott. Ezt az egyszerű, egy-, esetleg már eredetileg kamrával bővített kéthelyi- séges kis épületet alakították L alaprajzúvá egy tiszta- és egy lakószoba hozzáépítésével. Az 1960-as években az L alak belső sarkában üvegezett verandát alakítottak ki, hogy az őrlendő gabonát tartalmazó zsákokat száraz helyen tarthassák. Az épület víz felőli és hátsó homlokzata deszkaburkolatot kapott, míg a tulajdonos visszaemlékezése szerint az 1980-as években a belső oldali homlokzatokat vakolattükrös díszítéssel alakították ki. A malom egyköves kialakítású, főtengelyén felülcsapott, kb. I méter sugarú malomkerék kapott helyet. A felmérések során sikerült rögzíteni az egykori belső kereket és orsót, amelyet elektromos hajtásra szereltek át.

A malom szerepe a boltban készen vásárolható liszt megjelenésével fokozatosan megszűnt.

33. kép. Az 1870-es évekből származó malom részlete (VASS Erika felvétele, 2011.)

A lakatlan malomház mögött állt a csűr, amit a 2000- es évek elején a család a megnövekedett állatállománynak kibővített. 1980-ig a család (a nagyszülők, a szülők és három gyermek) a malomház lakószobájában élt, akkor a szülők a csűrtől följebb egy lakószobából és konyhából álló kalibát építettek saját használatra, amit később hálószobával bővítettek: „Akkor aztán nőttek a gyermekek, s kicsike volt a szoba, s nem volt hova tegyünk ágyat, muszáj volt toldani. Két ágyat abba béhelyeztünk, s akkor megvolt a nyomor oldva. A gyermekek aludtak ott a két ágyba. ” Ma már csak az idős asszony él benne egyedül, a konyhát csupán tavasztól őszig használja, télen csak a lakószobában fűt és főz. Három gyermeke közül fia maradt a szülői portán. 1994-ben nősült meg, számára 1995- ben a telek felső részén építettek egy házat az akkori igényeknek megfelelően. A házban fatüzelésű kazánnal központi fűtés működik, fürdőszoba és a tetőtérben két gyermeknek szobák is vannak.

A gyimesi házak használata az 1940-es években

A továbbiakban az adatközlőinkkel készített interjúk alapján felvázoljuk azt a folyamatot, amely az életmódváltással párhuzamosan zajlott le az épületek berendezésében, térhasználatában. Adatközlőink közül a legidősebbek az 1930-as években születtek, így a legkorábbi emlékeik az 1940-es évekből vannak, de szüleik, nagyszüleik révén a 20. század elejére vonatkozó történeteket is meséltek.

Tapasztalatunk szerint a lakóházak esetében a leggyakoribb alaprajzi forma a kéthelyiséges volt. A módosabb családoknál az egyik helyiség a fűtetlen tisztaszoba (nagy ház) volt, amit nem használtak a mindennapokban, nem is aludtak ott, csupán reprezentációs és tárolási célt szolgált: „Oda nem volt szabad belépni semmiképp!" Itt tárolták a legújabb (többnyire hozományként kapott) bútorokat, köztük a vetett ágyat, és a használaton kívüli, illetve ünnepi ruha- és ágyneműt/3 A szegényebb családoknál a második helyiség megmaradt az eredeti kamra funkcióban.

34. kép. A Görbe pataka 967. telek hátsó része

(VASS Erika felvétele, 201 I.)

43 GYÖRFFY István egy tisztaszoba berendezését is megörökítette. Néprajzi Múzeum F 13.347. és 13.348.

20