Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
VASS ERIKA: Az algyői tájházi kiállítás megújításának módszertani tanulságai
kapcsán ezt a kérdést tettem fel a látogatóknak: „Te hogyan járulhatsz hozzá, hogy a Tisza vize tiszta legyen?" Ezáltal egyfajta társadalmi felelősségvállalással is felruháztam az olvasókat, amit nagyon lényegesnek érzek napjaink pazarló életvitelében. BÁLINT Sándor A szögedi nemzet című munkája alapján a Tiszával kapcsolatos találós kérdésekkel is találkoznak a látogatók, például: „Mi mén át a Tiszán csont nélkül?" - A pióca. Az egyes helyiségekben különböző játékos megoldásokkal igyekeztünk bevonni a látogatókat. A szövegek nagy részének elolvasásához a látogatóknak szükséges kihúzniuk vagy felemelniük egy-egy eszközt. Ez a mozzanat kizökkenti őket a passzív látogatói szerepből, mert tevékenyen tenniük kell azért, hogy az információt megszerezzék. Ezáltal jön létre az interakció a kiállítás és a befogadó között. A tiszai résznél „Mit köszönhetett Algyő a Tiszának?” kérdéssel egy olyan dobozt helyeztünk el, melynek fiókjaira kívülről csak egy-egy szót írtunk (víz, átkelőhely, vessző, kereskedelem, ártéri gazdálkodás, nád, pióca, pákász). A látogatók közül sokan kíváncsian húznak ki egy-egy fiókot és olvassák el a rövid, 400-500 karakteres válaszokat. A halászati film kiegészítéseként tárgyfelismerő játékot készítettünk, ezen keresztül mutatjuk be a tiszai halászatnak a kiállításban is föllelhető eszközkészletét. Az egyes tárgyakról (hálókötőtű, háló, varsa, tapogató, szák, kuttyogtató, kérészszedő, bárka, vágóhorog) 200-300 karakter közötti rövid szövegeket írtam. A látogatók először ezeket, illetve a műtárgyakat vehetik szemügyre, majd a tábla felnyitásával megtekinthetik az adott szöveghez tartozó eszköz rajzos ábrázolását, ezáltal azonosíthatóvá téve a tárgyat. Az 1978. évi enteriőrben az alábbi találós kérdéseken és válaszokon keresztül mutattam rá a korszak technikai szintjére és a politikai helyzetre: „Az internet és a mobiltelefon az 1990-es évek végén terjedt el. Az 1970-es években még a vezetékes telefon is ritka volt a háztartásokban. Ha egy Zala megyében élő rokonodat fel szeretnéd köszönteni névnapja alkalmából, hogyan tehetnéd meg ezt?” „Az 1970-es években még ritkaság volt az autó. Ha valaki vásárolni szeretett volna, akkor fel kellett iratkoznia egy várólistára, akár 3-4 évbe telt, hogy megvásárolhassa azt. Milyen típusú autók voltak akkoriban divatosak?" „Jó tanulóként az iskoládban jutalom nyaralást kapsz. Hová utazol?” „Egy évben hányszor utazhatsz külföldre?" 1938-hoz pedig ezek a kérdések kerültek: „Az 1930- as években még nincs vezetékes víz a házakban. A főzéshez, tisztálkodáshoz az udvari kútból vagy az utcai közkút- ból kell vizet hozni, ami sok esetben a gyerekek feladata. Naponta hányszor mosol fogat?" „Az 1930-as évekre már sikerült 10% alá szorítani az analfabétizmust. Ebben nagy szerepe volt a Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége idején épített tanyasi iskoláknak is, ahová gyalogosan jártak a tanyákon élő gyerekek akár 2-3 km távolságból is. Hány évig kell iskolába járnod?" „Az 1930-as években még nem ismeritek a televíziót, internetet. Mivel töltitek az estéket?” „Az 1930-as években a lakosság jelentős része tanyán, a megművelendő földterülethez közel lakik. A vasárnapi misére hogyan jöttök be a faluba?" A konyhában „Nyisd ki a hűtőt, megtudod, mit ettek az emberek az 1970-es években." feliratot helyeztünk el, a hűtő belsejében pedig rövid szövegek és képek utaltak a fogyasztói szokásokra,. Egyes szövegek otthoni kutatásra ösztönöznek, ami szintén a látottak feldolgozásában segíthet. Például így próbáltam HERMAN Ottó interneten is elérhető halászati művére felhívni a figyelmet, a szerző ugyanis algyői példákat is megemlített. A foglalkoztató terem kialakítása A terem kettős funkciót tölt be: itt nézhetik meg a látogatók az Algyő jelenéről szóló filmet, foglalkozások alkalmával pedig a gyerekek veszik birtokba. Ezért BÚZÁS Miklós lehajtható asztalokat tervezett ide. A tér méretéből adódó öt darab négy fős asztal közül kettő helyezkedik el mindig nyitott állapotban. Az egyik asztalra kérésemre IZBÉKINÉ CSEUZ Gabriella egy olyan társasjátékot készített, melyben a játékosoknak kockadobásokkal kell eljutniuk a tájházig, útba ejtve Algyő fontosabb helyszíneit. A másik asztalon egy puzzle kapott helyet. A kiállításba ugyanis SULI András algyői születésű naiv festő három festményének másolatából készítettünk puzzle-t, hogy a gyerekek játékos módon ismerjék meg a festmények részleteit és általuk az 1930-as évek világát (Baromfiudvar, 1936, A család ebédel a szobában, 1935, Vasútállomás, 1935). A puzzle játékokat, továbbá a helyi értékekre épülő memória játékot és egy kültéri satírozó táblát a Patkós Stúdió készítette. Egy régi ládába sok egyszerű játékot (például rongylabdát, zokniból készített lovat) tettünk, hogy amíg a felnőttek megnézik a kiállítást, a kisebb gyermekek is találhassanak maguknak szórakozási lehetőséget. A mosogatót becsukható szekrénybe helyezte BÚZÁS Miklós, így csoport látogatásakor nem zavaró a jelenléte, ugyanakkor a foglalkozásokhoz elengedhetetlen a léte. A terem falát a már említett családfa mellett helyben található gyógynövények, illetve tiszai halak képeiből készített feszített tabló díszíti, melyek a kiállításhoz kapcsolódnak. A mágneses táblára összepárosító játékot készítettem a BÁLINT Sándor által leírt egykori szólásmondásokból, mint például: „Nyáron jó nádvágó, télön mög jó arató." - A kérkedő, önmagával dicsekvő, munkakerülő emberre mondták.,Vizet a Tiszába.” - Fölösleges dolog. „Elvezettük a Tiszára, mégis szomjan gyütt vissza." - Megmutattuk neki, hogyan boldogulhat, mégsem élt a lehetőséggel. A tájház új kiállításában nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a különböző korosztályok számára differenciált tudásanyag készüljön, az ide érkező óvodások, általános iskolások és középiskolások egyaránt megtalálják a saját szintjükhöz illeszkedő, azt fejlesztő elemeket. Az általános iskola 3-4. osztályos tanulói számára készítettem el az 1938. évi enteriőrhöz kapcsolódó múzeumpedagógiai füzetet, a 7-8. osztályos tanulókat pedig az 153
