Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás
Típusok A gazdasági épületek csoportosítása több szempont szerint is lehetséges, de a gazdasági élet alapvető területeinek figyelembevételével két csoportba szokták ezeket sorolni: az állattartás és a földművelés építményei. Ez utóbbiakon belül általában megkülönböztetik a termény- és takarmánytárolókat, valamint a szőlészet és a borászat épületeit. Külön altípusként való említésük jól mutatja sajátos helyzetüket, jelentőségüket. Az építkezést befolyásoló tényezők következtében a présházak és pincék változatos formái alakultak ki. Ezt már JANKÓ János is felismerte, aki azonban elsősorban etnikumokhoz kötötte az egyes formákat.35 JANKÓnak ezen elv szerinti típusokba sorolását VAJ KAI Aurél kétségbe vonta, ő a témában megjelenő első tanulmányában az eltérő típusokat elsősorban a vidék földrajzi adottságával magyarázta, így szerinte a fában gazdag területeken boronapincék, a fátlan, lapos vidékeken pedig lyukpincék alakultak ki.36 A kérdés problémás voltát azonban jól mutatja, hogy későbbi kutatásaiban már nem ennyire sematikus képet adott. A formai változatosságot figyelembe véve megállapította, hogy egyetlen szőlőhegyen több az építészeti változat, mint egyetlen községben. Ebben szerepet játszott a szőlőhegyek autonóm helyzete, amely kedvezett az egyéni ízlésnek, de ugyanígy több forma kialakulásához vezethetett az is, hogy egy szőlőhegyen több település lakói is birtokolhattak szőlőt. Miután szőlőt jogállástól függetlenül bárki szerezhetett, így a tulajdonosok vagyoni helyzete az épületek kialakításában is megmutatkozhatott. Utolsó pontként a gazdálkodás fejlődését, alakulását emelte ki.37 Az adatok gyarapodásával a kutatók egyre árnyaltabb képet kaptak az egyes típusokról, fokozatosan felismerték, hogy ezek kialakulásának hátterében több ok is állhat. Mindez azonban terminológiai bizonytalanságokhoz vezetett, ami szükségessé tette a présházak és pincék országos szintű rendszerezésének az elkészítését. Ezt a feladatot VINCZE István végezte el először a magyar nyelv- területre vonatkozóan.38 VINCZE István rendszerezése a maga nemében egyedülálló és hiánypótló munka volt. Egyes állításai a mai napig megállják a helyüket. Helyesen látta, hogy a különböző típusok kialakulása között kapcsolat állhat fenn: a változó igények, anyagi viszonyok következtében az önálló épületek mögé vagy alá pincét építhettek, a földbe vájt lyukpincék elé vagy fölé pedig idővel présházat emelhettek. Rendszerezése során ezeket a fejlődési utakat is figyelembe vette. Csoportosítása viszont idővel bonyolultnak bizonyult, szükségessé vált a leegyszerűsítése. Ezt VINCZE Istvánnal egyetértésben KECSKÉS Péter végezte el. Ennek lényege, hogy minden olyan építményt, amely felszíni 35 JANKÓ János 2010. 217-219. 36 VAJKAI-WAGENHUBER Aurél 1938. 24. 37 VAJKAI Aurél 1956. 58-59. 38 VINCZE István 1958. 39 KECSKÉS Péter 1980.; 1981a.; 1981b.; BARABÁS Jenő 1989. 274. 40 KECSKÉS Péter 1997. 207-213. szőlőfeldolgozó és felszín alatti bortároló résszel rendelkezik, a présházas lyukpince megnevezéssel illettek. így a szőlőfeldolgozó és bortároló építményeknek három alaptípusát különböztették meg: a présházpincékét, a présházas lyukpincékét és a lyukpincékét. A présházpincék a föld felszínén épült, kezdetben egyosztatú, majd később többhelyiségű, szőlőfeldolgozást, bortárolást és ideiglenes kinntartózkodást is szolgáló gazdasági épületek. A lyukpince földbe fúrt vagy ásott, folyosószerűen kialakított bortároló helyiség, amely épülettel nem rendelkezik. Abban az esetben, ha présházat építenek elé, már présházas lyukpincéről beszélhetünk. Ezt a leegyszerűsített rendszerezést tükrözik a Magyar Néprajzi Lexikon egyes címszavai, illetve ez alapján végezték a gyűjtéseket, és készült el a Magyar Néprajzi Atlasz idevonatkozó térképlapja is.39 Az utolsó összegző írás a témában 1997-ben, a Magyar Néprajz Életmód kötetében jelent meg. KECSKÉS Péter a már a lexikonban használt három kategóriát itt is alkalmazta, emellett viszont negyedikként a házi pincéket jelölte meg.40 Ezen típus megállapítására mindenképp szükség volt, mivel e nélkül a mezővárosok és a szabad királyi városok jelentős része nem lett volna besorolható. KECSKÉS Péter rendszerezése a mai napig használatban van. Alapvetően a VINCZE István-félére épül, az itt megállapított típusok nála is megvoltak - igaz, jóval bonyolultabb rendszerben -, esetleg csak az elnevezésekben történtek változások. Ezen négy fő kategória alapján a teljes Kárpát-medence ilyen jellegű épületei rendsze- rezhetővé válnak. Az ezeken belüli altípusok felállításához viszont konkrét, kisebb területeket érintő kutatásokat kell végezni. A részletesebb rendszerezés mindig a helyi eredmények alapján történhet meg, a természeti adottságoknak, a gazdálkodás és társadalom szerkezetének, a fel- dolgozási technikának, az épületek funkciójának köszönhetően ugyanis az altípusok rendkívüli gazdagságával találkozhatunk. Az ilyen jellegű vizsgálatok teremthetik meg az alapját annak, hogy később egy részletesebb, országos szintű rendszerezés születhessen. A tanulmány e fejezetében kutatásaim alapján kísérletet teszek Buda-vidék présházainak és pincéinek rendszerezésére. Igyekszem a kutatási területemen túltekinteni, szélesebb körbe helyezni a kapott eredményeket. Az előző fejezetben már részletesebben foglalkoztam az épületek elhelyezkedésével, s ennek során egyértelművé vált, hogy azok rendkívül változatos formát mutatnak. Az épületek fő típusait tekintve egységesebb képpel találkozunk, az uralkodó forma a présházas lyukpince. A kialakítás terén viszont már több eltérés is megfigyelhető. A Magyar Néprajzi Atlasz térképlapján látható (8. térkép), hogy az északkelet-dunántúli térség a présházas lyukpincék hazája. Ha az erre a területre eső településeket körbejárjuk, akkor valóban ez figyelhető meg, ezen 108
