Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás
belül viszont több altípust láthatunk, illetve szép számban vannak lyukpincék is. A két típus általában keverten fordul elő, a többségében présházas lyukpincékkel rendelkező településeken általában találkozhatunk feldolgozó épülettel nem rendelkező pincékkel is. Ez a vegyes előfordulás nemcsak Buda-vidéken figyelhető meg. LUKACS László a Velencei-hegységben végzett kutatásai során szintén talált lyukpincéket,4' bár az uralkodó forma itt is a présházzal rendelkező föld alatti bortároló. Hasonló eredményekről számolhatok be Esztergomból és környékéről is,41 42 de ugyanez megfigyelhető Mányon, illetve Tarjánban, hogy csak néhány példát említsek a kutatási terület közelében fekvő települések közül. A vizsgált területen tehát a présházas lyukpince az uralkodó típus, de annak több formáját különböztethetjük meg az épületek kialakítási módja alapján. Egyrészt beszélhetünk felmenő falú épülettel rendelkező présházas lyukpincékről, másrészt pedig boltozott présházas lyukpincékről. Előbbi forma országszerte általános, lényege, hogy az épület épített falakkal és tetővel rendelkezik. A felmenő falú présházas lyukpince Budakeszin (I. kép) és Budaörsön (2. kép) volt egyeduralkodó forma - bár sajnos ezeket már szinte csak képekről ismerjük -, a többi településen kialakításukban feltehetőleg szerepe volt az elhelyezkedésüknek is. Tökön kisebb számban előfordulnak a falu szélén található „pincefaluban” (5. kép), a határban pedig szinte kizárólag ez a forma ismert. Ugyanígy az etyeki és a zsámbéki határban is ez az uralkodó típus. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy a boltozott présházas lyukpincéket célszerű volt zárt sorban építeni - ritkán előfordulnak magányosan is -, mert így oldalról támasztották egymást. Ilyenkor a pincék együttes építésére volt szükség, ezért közös munkában készültek. Kint a határban, a szőlők végében ilyen kialakításra nem volt lehetőség, ezért ott felmenő falú épületet volt érdemes építeni. Tökön, a falu szélén is látható ez a forma, ott viszont a nem megfelelő domboldal miatt az alsóbb soron inkább ennek felépítésére volt lehetőség. A két típus kialakításában tehát fontos szerepet játszhattak a domborzati viszonyok és az elhelyezkedés. A felmenő falú típusú épületek két további csoportra oszthatók. Rendelkezhetnek hosszú vagy rövid oldali bejárattal. Ez utóbbi igazán Budakeszin (I. kép) és Budaörsön volt jellemző (2. kép), de egyes példányai megtalálhatók Bián, Etyeken, Tökön és Zsámbékon is. A felmenő falú épülettel rendelkező lyukpincéknek Etyeken egy sajátos formája is megfigyelhető. Ez a különlegesség hosszanti oldalának külső képén, valamint alaprajzi beosztásában mutatkozik meg. Az Öreghegyi úton látható három olyan épület, amelynél a kisszobát a pince fölött alakították ki, a présházból lépcsőn keresztül lehet megközelíteni. A speciális forma abban is megmutatkozik, hogy a pincébe a bejárat az utcáról nyílik (6. kép). A felmenő falú présházas lyukpincék mellett a másik fő típus az úgynevezett boltozott présházas lyukpince, amelyet Tökön kőféhajnak, kűféhajnak neveznek. Ezt a típust először ANDRÁSFALVY Bertalan írta le Páty kapcsán.43 Ilyenkor a pince elé nem egy rendes házat építenek, hanem felboltozzák az épületet, amire aztán földet hordanak. A présházas lyukpincék ezen formája legnagyobb számban Pátyon és Perbálon (7. kép) látható, ezen a két településen kizárólagos típusnak tekinthető. Nagy számban ismert még Tökön, de több példánya figyelhető meg Bia- torbágyon, Budajenőn és Zsámbékon is. A présházas lyukpincék mellett a másik előforduló típus a lyukpince, igaz, ezek jóval kisebb számban találhatók meg. Elsősorban a szegényebb réteghez szokták kötni, és több esetben kaptam arra vonatkozóan adatokat, hogy eredetileg csak pince volt, és később építettek elé présházat. Ennek egyik konkrét példája az etyeki Öreghegy alsó 104. présháza és pincéje. Utóbbit 1760 körül építették, feldolgozó helyiséggel pedig csak 1870- ben bővítették.44 Ebből arra következtethetünk, hogy korábban nagyobb számban lehettek lyukpincék, de egy részük elé idővel, ha a tulajdonos anyagi helyzete megengedte, feldolgozó helyiség is épült. Buda-vidéken legnagyobb számban talán Zsámbékon voltak lyukpincék, de ezek egy jelentős része mára már elpusztult (8. kép). Összefüggő sorban ma Tökön, a Burgundiában látható még ez a típus. A présházas lyukpincék és lyukpincék megoszlásának arányát nem ismerni, és azt sem lehet pontosan megállapítani, hogyan változott számuk az évtizedek, évszázadok során. Az egyes típusok arányára vonatkozóan egyedül Zsámbékról rendelkezem megfelelő forrásanyaggal. 1879-ben térképet készítettek a közlegelőben található pincékről, amelyhez tulajdonosi jegyzéket csatoltak. Ezen a birtokos neve mellett feltüntették a pincehely területét is. Ehhez csak abban az esetben írtak adatot, ha a bortároló présházzal is rendelkezett. Ez alapján megállapítható, hogy például a Józsefvárosi gödörben jelölt 75 pince közül csak 12 rendelkezett présházzal. Ezzel szemben viszont az Alsó szőlők melletti pinceterületen a tulajdonosok több mint fele épített már présházat.45 Mindebből bizonyos szinten rekonstruálható a kitelepítések után teljesen elpusztult Józsefvárosi gödör 1870-es évek végi állapota. Sajnos, ilyen összeírás csak Zsámbékról maradt fenn, így a többi, mára elpusztult, átalakult pincesorról pontosabb adatokkal nem rendelkezem. 41 LUKÁCS László 1978. 300. 42 MUSKOVICS Andrea Anna 201 1.57-61. 43 ANDRÁSFALVY Bertalan 1954. I 13-1 17. 44 MOLNÁR István 1970. 4-13. 45 MNL PML IV165a. 86. doboz - Zsámbék úrbéri pere 109
