Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás
A szőlőművelés jelentősége a 19. században tovább növekedett, a század közepére valamennyi általam vizsgált helység szőlőheggyel rendelkezett. Ekkor a szőlőhegyek már minden település számára biztosították az elegendő mennyiségű bort, és kereskedelmi áruként való értékesítésére is vannak adatok. Az 1860-as, 1870-es évekre különösen is nagy jelentőségre tett szert Budaörsön, Etyeken és Pátyon. Ennek eredményeképpen ebben az időszakban jelentősen megnövekedett a présházak és pincék száma, több száz ilyen épület jött létre az 1820-as és az 1870-es évek között. Kialakításuknak a fajta- és ízlésváltás is kedvezett, ekkor ugyanis a hagyományos, kadarkára épülő vörösborkultúra már visszaszorulóban volt. A vörösborok készítésénél egyre inkább terjedt az az eljárás, hogy idővel lefejtették a törkölyről és hordóban tárolták, az ízlésváltásnak köszönhetően pedig egyre inkább a fehér fajták kerültek túlsúlyba, amelyek eltartásához már nélkülözhetetlenek voltak a megfelelő építmények. Ennek a virágzó időszaknak a Budai borvidéken az 1880-ban megjelenő filoxéravész vetett véget. A vész hatására a borvidék elvesztette jelentőségét, de kisebb- nagyobb mértékben valamennyi településen megtörtént a szőlők helyreállítása, így a présházak és pincék többnyire megőrizték gazdasági funkciójukat és a közösségi életben betöltött szerepüket, sőt Etyeken új pincesor is épült. Buda-vidék présház- és pincekultúráját tekintve tehát a legnagyobb tragédiát nem a filoxéra okozta, hanem a németek kitelepítése, amely megpecsételte a szőlőművelés sorsát, egyes településeken pincék és présházak százainak pusztulásához vezetett. Ezt a folyamatot pedig a kollektivizálás tetézte be az 1950-es, 1960-as években, amely a magyarlakta településeken is jelentős károkat okozott mind a művelésben, mind az épület- és eszközállományban. Az épületek elhelyezkedése A szőlőfeldolgozás és bortárolás építményeinek elhelyezkedésével az eddigi kutatások nem nagyon foglalkoztak, többnyire csak röviden megjegyezték, hogy azokat a település vagy a határ mely részén építették fel, s elsősorban a földrajzi adottságokkal magyarázták kialakulásuk helyét. A kérdés viszont ennél jóval összetettebb, gondoljunk például a présházpincés területekre, ahol nem minden esetben a megfelelő domborzati viszonyok miatt alakultak ki a szőlőparcellák végén az épületek, hanem a szőlő-borkultúra egyéb jellegzetességeinek köszönhetően. Szintén felmerül a kérdés, hogy azokon a településeken, ahol az elhelyezkedésnek több módja ismert, ott vajon milyen okok húzódtak meg a háttérben. Mindezekre ma már nagyon nehéz választ adni, ugyanis a terepgyűjtések során ezzel kapcsolatban már nem tudnak információval szolgálni, és általában a levéltári dokumentumok sem tartalmaznak erre vonatkozó adatokat. A topog- ráfiailag változatos kép azonban egyértelműen arra utal, hogy az épületek helyének megválasztásánál, kialakításánál számos dologra kellett odafigyelni. Ezt elsősorban az tette szükségessé, hogy a borok érleléséhez, tárolásához több szempontnak is megfelelő pincéket kellett építeni. A jó pince elengedhetetlenségére utal a közmondás is: „Jó pince csinálja a bort."9 A természeti adottságok meghatározó szerepét hangsúlyozta LUKACS László a Velencei-hegység településein végzett kutatásai során, az épületek topográfiai elrendeződését ettől tette függővé. Ez alapján beszél a völgyek, mélyutak, partoldalak pincesorairól, valamint az alacsony dombhátak, a köztük levő laposok szétszórtan, az egyes szőlők végében található épületeiről.10 * Ez a megkülönböztetés egyben azt is jól mutatja, hogy a különböző adottságú domboldalak az épületek szórt és zárt elhelyezkedésére is hatással lehetnek. BAKÓ Ferenc szintén az elhelyezkedés változatosságára hívta fel a figyelmet, ugyanis kutatási eredményei azt mutatták, hogy a Kárpát-medencében a borospincéket tulajdonosaik tájanként, településkategóriánként és koronként különböző módon helyezték el." A kérdéssel részletesebben nem foglalkozott, de érdekes megállapítást tett azzal kapcsolatban, hogy az Egri-völgyben a város középkori pincéit a lakóházak alatt vagy azok közelében találjuk, míg a kisebb településeken ezek a belterülettől távolabb fekszenek.12 További vizsgálatai viszont azt is kimutatták, hogy idővel, ezeket a településtől távol fekvő pincéket elhagyhatták, és az újabbakat már a település közelében alakították ki.13 Szintén nem természeti tényezőkkel magyarázta a tállyai pincék létrejöttét, amelyek közül a legrégebbiek a templom körül helyezkedtek el. Szerinte ezeket az egyházi és világi hatalom, a kastély oltalma miatt alakították itt ki.14 A példákat tovább lehetne sorolni, de ezek is jól mutatják, hogy bár valóban az épületek elhelyezkedésénél a természeti tényezők szerepe hangsúlyos volt, ugyanakkor más okok is állhatták mögötte, így összetettebb vizsgála9 A jó pincék szükségességét hangsúlyozták a 19. századi szőlészeti-borászati könyvek is. Szinte valamennyi ugyanazokat a feltételeket sorolta fel (északi oldali bejárat; 10-12 fokos állandó hőmérséklet; se nem száraz, se nem nedves; országúitól, gyáraktól távol történő fekvés; kizárólag bor tárolására szolgáljon). SCHAMS, Franz 1836. 97-98.; BALÁSHÁZY János 1856. 52-53.; GYÜRKY Antal I860. 105.; TERSÁNCZKYJózsef 1869. 313-314.; NYÁRY Ferencz 1876. 96-97.; SZILÁRD Gyula 1909. 170-171. TERSÁNCZKY József találóan fogalmazta meg a jó pince szükségességét: „A jó pincze életkérdés a borkezelés és borüzletben, azért is közmondássá vált: »jó pincze csinálja a bort«, mely szerént nem minden verem mondható bortartó pinczének.” TERSÁNCZKY József 1869. 312. 10 LUKÁCS László 1978. 300. I I BAKÓ Ferenc 1989-1990. 484. 12 BAKÓ Ferenc 1995-1996. 240. 13 Lásd Andornak példáját: BAKÓ Ferenc 1989-1990. 481. 14 BAKÓ Ferenc 1993. 144. 103
