Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás
tokra van szükség. Másrészt az is kiderült ezen példákból, hogy a présházak és pincék elhelyezkedésében változatos formák alakultak ki, amely változatosság akár egy településen belül is jelen lehet. Mindezekből adódóan szükség van a kisebb területeket érintő vizsgálatokra, s minden esetben a helyi viszonyokat figyelembe véve hozhatjuk létre az épületek elhelyezkedését bemutató rendszerünket. A belterületen, a belterület szélén és a határban elhelyezkedő építmények A présházak és pincék elhelyezkedésüket tekintve változatos képet mutatnak. Lehetnek a külső határban, vagy függetlenül a szőlőhegytől, vagy a szőlőhegy aljában, vagy az egyes parcellák végében. Előfordulhatnak a belterület szélén, valamint a településen belül is, vagy a lakótelektől függetlenül, vagy a lakótelken. Állhatnak magányosan vagy csoportosan, alkothatnak pincesort vagy pincefalut. Ez a változatos elhelyezkedés nemcsak egy-egy tájegységen, egy-egy kisebb településcsoporton belül mutatkozhat meg, előfordulhat az is, hogy egy településen belül találkozunk a különböző elhelyezkedési módokkal. A tájegységek vagy települések közötti eltérésekre még alapvetően magyarázatul szolgálhatnának a földrajzi adottságok, ugyanakkor az egy településen belül megfigyelhető többfajta elhelyezkedési módnál már felvetődik a kérdés, hogy e mögött milyen okok állnak. Ha mind a külső határban, mind a településen belüli elhelyezkedés megfigyelhető, akkor vajon ez minek köszönhető? Esetleg a vagyoni helyzet alapján különültek el? Vagy a gazdaságok eltérő berendezkedésével magyarázhatóak a különbségek? Ezekre a kérdésekre ma már nehéz választ adni, az emlékekkel ugyanis nem érhető el az az időszak, amikor ezek felépültek. Sajnos a levéltári források sem viszik közelebb a kutatót a kérdések megválaszolásához. Egyedül "lorbágyról ismert egy olyan adat, ami magyarázatot ad arra, hogy a határ egy részén miért nem alakultak ki épületek. 1846. október 16-án, gróf Slavniczai Sándor Móric és a torbágyi lakosok egyezséget kötöttek. Ennek értelmében a határban fekvő uradalmi szántóból 20 2/12 holdat szőlőültetésre bérbe adott a gróf. Előírták viszont, hogy „Épületekkel a szöllő kiültetésre által engedett uri- birtok nem terheltethetik, különben váltsági díjra az uradalomtól a vevők nem számolhatnak”.15 Konkrétan azonban ez sem magyarázza meg azt, hogy "lörbágyon miért a lakótelken alakították ki a bortárolókat, hisz csak egy húszholdnyi területről tudni, hogy ott tiltva volt az építkezés. A változatos elhelyezkedés vizsgálatára Buda-vidék különösen alkalmas. Bár nem nagy területről van szó, mégis az előbb említett típusok majd mindegyikével találkozni. Több esetben megfigyelhető az is, hogy egy-egy településen belül sem egységes az elrendeződés. A változatos képet pedig még színesebbé teszi, hogy az elsősorban a szabad királyi városokra, mezővárosokra jellemző forma, a lakóházak alatt helyet kapó présház és pince típusa is előfordul, emellett pedig egy viszonylag speciális elhelyezkedési mód is ismert. Több településen megfigyelhető, hogy a présház a beltelken különállóan vagy a lakóházzal egy fedél alatt épült fel. Az egyik legelterjedtebb forma a belterület-széli vagy az azon belüli soros vagy csoportos elrendeződés.15 16 A belterület-széli soros elhelyezkedés jellemzője, hogy ezek a település utcáihoz tartoznak, általában szervesen kapcsolódnak a lakóövezethez. Település-széli soros elrendeződést láthatunk Perbálon, ahol a külső határban egyáltalán nem voltak gazdasági épületek, a présházsorok a falu szélén kaptak helyet öt sorban. Ezt leginkább egy 1881- es térképen láthatjuk (2. térkép), ahol a pincesorok aszerint kapták a nevüket, hogy melyik szomszédos faluba vezetett az út. Ez jellemző forma volt egykor Budakeszin is (I. kép) - ezenkívül csak a lakótelken történő elhelyezkedési mód volt megfigyelhető Perbálhoz hasonlóan -, ennek azonban ma már nyomát sem láthatjuk, a présházak és pincék teljesen elpusztultak a német kitelepítéseket követően. A település-széli pincesorok megfigyelhetők még Etyeken, Tökön és Zsámbékon is, de ezeken a településeken már más formákkal együtt fordulnak elő. Etyeken (Sóskúti úti, Kecskegödör) és Tökön is két utca van (Völgyút, Burgundia), ahol a pincék, illetve a présházas lyukpincék soros elrendeződése alakult ki. Etyeken az Öreghegyi és Újhegyi pincesoron is ez figyelhető meg, de itt az épületek, bár a település szélén voltak, az egyes szőlőparcellák végében helyezkedtek el. Ma már azonban csak a Kecskegödörben és a Sóskúti úton látható az ösz- szefüggő pincesor, a másik két utcában jelentős pusztulás és átalakítás történt a múlt század második felében. Tökön a csoportos és a határban történő szórt elhelyezkedésnek nagyobb a jelentősége, a sorokban viszonylag kisszámú pince található. Zsámbékon egykor négy pincesor volt, ezek viszont már nem teljesen őrzik a hagyományos formát. Kettőben (Régi Szomori út, Rácvárosi utca) jelentős átalakításokat hajtottak végre, a Mélyvölgyi úton és a Szuszogóban pedig a mai napig láthatók az elhagyott bortárolók, igaz, mellettük egyre nagyobb számban vannak jelen a felújított pincék is. A soros elrendeződés másik formája Budajenőn figyelhető meg, itt a pincesor ma már a településen belül található, de annak régen is szerves része volt, ami hozzájárult a sajátos településszerkezethez. A falu tengelyét a Fő utca alkotta. Ennek két oldalán sorakoztak a telkes gazdák portái. Ezt kelet felől egy meredek domboldal határolja, így itt a telkeken a csűrök közelebb feküdtek a házakhoz, a telek végi domboldal pedig alkalmas volt pincék kiala15 Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára (továbbiakban MNL PML) IV165a. 73. doboz - Torbágy úrbéri pere 16 A belterület-széli és az azon belüli elhelyezkedési forma élesen nem választható el, több esetben a ma már településen belüli pincék és présházak korábban még a település határát alkották. Ezért ezeket együtt vizsgálom. 104
