Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

CSERI MIKLÓS - SÁRI ZSOLT: A 20. századi változások kutatásának eredményei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

13. kép. Az ugodi fodrászüzlet berendezése 2013-ban. (SÁRI Zsolt felvétele)

mesterségbeli tudását tükrözi. A hagyaték, illetve a családhoz kapcsolódó kutatások a Kádár-kor falusi szolgáltatóiparának kutatásához jelentenek újabb, jelentős adalékot.28

A 20. századi falu szerves része volt egészen az 1910- es évektől a szikvízüzem. A szikvizesek kutatása ráirányítja a figyelmet a szolgáltatóiparból élő kisiparosok dokumentálásának fontosságára. A kisipar fejlettebb a kézműiparnál, a szerszámok egy részét villany- vagy benzinmotor működteti a korábban használt elemi erővel szemben, a falusi lakosság szükségleteinek kielégítése a tevékenység jellemzője. A szódásokra jellemző, hogy a házuk átalakított helyiségében vagy kisebb különálló épületben működtették üzemüket, ez több lehetőséget biztosít a majd későbbi múzeumi bemutatásnak is. Mivel idénymunka jellegű a foglalkozás, a szódások jövedelmüket földműves, napszámos és egyéb munkákkal is kiegészítették. Egészen a 20. század közepéig dokumentálható az emberi erővel működtetett gépek használata. A szikvizest sokszor a családtagok segítették a munkájában. Előfordult az is, hogy egy üzemben egy időben többféle gép használata volt jellemző. Földrajzilag tekintve a szikvízüzemek lehettek településenként is, de több településen működhetett több szódás is egyszerre, ez a

kereslet mértékétől és a település nagyságától függött. Foglalkozásuk lényeges eleme a házalás, vagyis a termék terítése: ehhez korábban lovaskocsit használtak, később kisteherautót, személyautót. A házaló kereskedelem révén a tevékenység kapcsolatot biztosított az emberekkel. A műhelyek és a foglalkozás működtetéséhez szükséges elemek: víz, szénsav, töltőgép, üvegek, alkatrészek, rekeszek, szállító jármű. Az 1890-es évekig maguk állították elő a szénsavat, majd a szénsavgyárak megalakulásával megjelentek a ballonok, amelyeket megrendeléssel, ügynökök útján, vagy lerakatokból szereztek meg. A szódagép központi része a műhelynek, típusai az álló- hengeres és a fekvőhengeres gép, az utóbbiban lyukacsos pörgő lapátok keverik össze a szénsavat a vízzel. A gépek villamosítására az 1910-es évektől vannak adatok. Az üvegek egészen az 1990-es évekig üvegek, a műanyagpalackok terjedése ezután jellemző. A szórófejek kezdetben ónból, porcelánból, kaucsukból készültek, az alumínium fejek terjedése 1950 után jellemző. Kezdetben az üvegeken fel kellett tüntetni a cég nevét vagy a telephelyet, később ez már nem volt előírás. Az üvegek száma az üzletmenet nagyságát mutatta.29

A kutatásba két üzemet vontunk be Pilisszentkereszt- en és Kerekegyházán. Az előbbi az 1940-80 közötti idő28 Az Adattári anyag mellett a műhely teljes anyaga is a Múzeumba került, amelyekről részletes műtárgy leírások készültek. A hagyaték anyaga 334 db leltározott tárgy (leltári jelzete: 2014.21.1 - 269. 2014.22.1 -10.) A gyűjtésben és leltározásban SÁRI Zsolt, SZIGETHY Zsófia, FAÁR Tamara és ARANYOS Sándor vett részt.

29 NAGYNÉ BATÁRI Zsuzsanna kutatási összefoglalója.

74