Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

CSERI MIKLÓS - SÁRI ZSOLT: A 20. századi változások kutatásának eredményei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

ben, ezután pedig a műszaki cikkek: az első tévé, hűtő, mosógép megszerzése szintén összefüggésben áll agyár­ral. A három műszak megjelenése már egy iparosodott életforma része, mely a '70-es évekre átszabja a korábbi szociális élet alkalmait, így a fonóba járás, a közös ének­lés, az énektanulás színterét is. Ezért hamarosan felérté­kelődnek a közösséget újra rendszeres időközönként összehozó, nem spontán vagy munkaalkalom jellegű tö­rekvések, ilyen Füzéren az énekkar működése.18 A kutatás csomópontjai, eredményei A kutatás során minden évben voltak prioritások a kutatásban, egy-egy résztéma mélyrehatóbb vizsgálatá­val. így jelent meg a témák között a higiénia és a fürdő­szoba, a típusbútor, a típusterves építkezések, a vasút hatása a vidék modernizációjára, a gazdálkodás változása, a termelőszövetkezeti munka, az iparosodás és a kétlaki életmód, a kismesterségek, a szolgáltatóipar. Jelen tanul­mányunkban néhány kutatásunk eredményeiről adunk részletesebb bemutatást. A következő években a készü­lő szakdolgozatok, doktori disszertációk, kutatási össze­foglalók további publikációkat fognak eredményezni. A gazdálkodás átalakulása, a paraszti gazdaságok megszűnése A második világháború után a földosztás és a tulajdo­nosi szerkezet változása következtében átalakult a pa­raszttársadalom struktúrája, csökkentek a paraszttársa­dalomban jelenlévő egyenlőtlenségek, ezáltal megerősö­dött a törpe- és kisbirtokos paraszti réteg. Ez alapja volt egy új parasztpolgárosodás lehetőségének: a föld tulaj­donlásának kiszélesedése erősítette a magántulajdonosi tudatot, tovább erősítve, perspektivikussá téve a tradici­onális paraszti életformát. A kibontakozás azonban vára­tott magára. A legtöbb családi gazdálkodás a földterület mellett nem rendelkezett eszközökkel, gépekkel. Hiá­nyoztak az önálló gazdálkodáshoz szükséges ismeretek. A gazdaságos gazdálkodáshoz szükséges forgótőke hiá­nya is hozzájárult ahhoz, hogy az új gazdaságok képtele­nek voltak tartósan az önálló paraszti gazdálkodáshoz. Ez, ha az agrárreformok folytatódnak, ha nincs draszti­kus, politikai beavatkozás, a „földbirtokszerkezet önkor­rekciójához vezetett volna”. Az első kollektivizálási kí­sérlet 1948-49-ben indult el. A paraszti társadalom na­gyobbik része azonban ellenállt, elutasította a kollektivi­zálás gondolatát. Az első termelőszövetkezeti csoportok (TSZCS) létrehozásában a kommunista párt tagjai, a föld- tulajdonnal nem rendelkező vagy apró birtoktesttel ren­delkező cselédek, mezőgazdasági munkások vettek részt. Az első szövetkezeti csoportok működése nehézkes volt, kevés földterülettel rendelkeztek, hisz a földnélkü­li, illetve kis földterülettel rendelkező cselédek alakítot­ták meg rossz felszerelésekkel, minimális gazdálkodói tu­dással. Az 1948-as fordulat után már nyíltan, egyre draszti­kusabb eszközökkel agitáltak a szövetkezetek mellett. A parasztság megfélemlítése nem ismert határokat: a sze­mélyes meggyőzés, a sajtópropaganda mellett fizikai erő­szakkal is “segítették” a parasztokat a belépés mellett való döntésben. Emellett gazdasági kényszerek is sújtot­ták a magántulajdonukat védő, az önálló árutermelő gaz­daságokat vezető parasztokat. Ebben a korszakban azonban még tovább élt, sőt meg­erősödött a két világháború közötti paraszti munka- és üzemszervezet. Emellett azonban, ahogy FÜR Lajos és BÍRÓ Friderika kutatásaiból19 ismerjük, a paraszti társa­dalom felbomlása hosszú folyamat, amelynek utolsó, leg­tragikusabb fejezete a második világháború után zajlott. A kommunista diktatúra a beszolgáltatási rendszer, a ku- láklisták és padláslesöprések után az erőszakos szövet­kezetesítéssel az utolsó szöget is beverte a parasztság szimbolikus koporsójába. A kollektivizálás második szakasza 1956 után indult meg. Ebben a második hullámban figyelembe véve a ko­rábbi évek tapasztalatait, kisebb hangsúlyeltolódásokkal ugyan, de ugyanazt kívánták megoldani: a magántulajdon, a paraszti üzemszervezet és ezáltal a magyar mezőgaz­daság szovjet típusú átalakítását, szövetkezetesítését. A szövetkezetek létrehozásával felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek már korábban elindultak, és amelye­ket a paraszti kultúra lebontásaként definiálhatunk. A pa­raszti kultúra, a kistermelői magángazdaságok, egy spe­ciális - a szocialista eszmékkel össze nem egyeztethető - közösségi tudat (és igény) elleni támadások lassan célba érni látszottak. A magyar mezőgazdaság szocialista átala­kításával újra egyfajta nagybirtok rendszer alakult ki, meg­változtatva az üzemszervezetet és -struktúrát, valamint a tulajdonviszonyokat. A parasztság emiatt új stratégiá­kat dolgozott ki: amelyeket a földtől való elmenekülés­ben foglalhatunk össze. A téeszben a változások a '60-as évek végén, a '70-es évek elején indultak meg. Ennek országos politikai okai is voltak. A '68-as új gazdasági mechanizmus éreztette ha­tását. A téeszgazdálkodás racionalizálása nem jelentett mást, mint a kisebb termelőszövetkezetek összevonását, azaz a mezőgazdaság újfajta nagybirtokrendszerré történő át­alakítását. 18 SZIGETHY Zsófia kutatási összefoglalója. 19 FÜR Lajos - BÍRÓ Friderika hiánypótló összefoglalása a magyar parasztság történetéről három kötetben jelent meg a Kairosz Kiadó és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közös gondozásában 2013-ban és 2014-ben. A szerzőpáros „Búcsú a parasztságtól” című OTKA kutatási prog­ramja 2012-ben zárult, melynek célkitűzése a magyar parasztság történetnek bemutatására irányult. A témára vonatkozó, levéltári dokumen­tumokkal is alátámasztott történeti és agrártörténeti kutatásokat egy, az 1970-es évektől végzett kérdőíves felmérés feldolgozása, szintetizá­lása is kiegészítette. A történeti kutatások, a levéltári források elemzése és közzététele, továbbá a néprajzi gyűjtések feldolgozása eredmé­nyeként elkészült egy háromkötetes munka: történelmi esszé, interjúkötet és forráskiadvány formájában. A teljes gyűjtemény, a több mint 100 interjú, a levéltári források anyaga a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattárába kerültek. Ld. FÜR Lajos - BÍRÓ Friderika 2013-2014. 68

Next

/
Thumbnails
Contents