Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
CSERI MIKLÓS - SÁRI ZSOLT: A 20. századi változások kutatásának eredményei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
A családi gazdaságok továbbélése szempontjából a legfontosabb változás a háztáji, a „második gazdaság” megjelenése, megerősödése volt. Ez a kettős gazdaság lett a magyar mezőgazdaság motorja, ez tette a régió legdinamikusabb, legfejlettebb, legjobban prosperáló mezőgazdaságává a magyart (persze nem feledve az állam által a téeszeknek biztosított támogatásokat). A háztáji érvényes és használható válasz lett a nagyüzemivé szervezett magyar mezőgazdaság útkeresésére, működőképességének erősítésére. A részművelés rendszerének kialakulása, majd megerősödése révén fontos mentális változások is bekövetkeztek a szövetkezeti termelésben, hiszen egyrészt a szövetkezeti termelésben is fokozódott az egyéni felelősség ereje, valamint biztosította - még ha átalakult formában is - a családi munkaszervezet továbbélését, a kvázi paraszti gazdálkodás agóniáját - még ha évekig sikeresnek tekinthetőén is. A kollektív (közös) és a családi (egyéni) gazdálkodás sajátos, egyedi szimbiózisa jött létre: a családi kisüzemek használták a termelőszövetkezetek infrastruktúráját, a gépeket, a monopolizált piacot; a családi kisüzemekből származó termékek értékesítése pedig a szövetkezeteknek hozott hasznot. A háztáji tehát alapvetően kiegészítő jellegű volt, hiszen mellette volt egy főfoglalkozás, munkahely, ami gyakran ugyan csak minimálisan, de bizonyos stabilitást garantált; kiegészítő forrást jelentett; töredék munkaidőben, a szabadidő rovására végezték. Az 1980-as évek végén a mezőgazdaságban jelentkező változások egyszerre váltak modell-, rendszer- és korszakváltássá. Míg a szövetkezetek létrehozása, a kollektivizálás évtizedekig elhúzódó folyamat volt, a privatizáció egy évtized leforgása alatt hihetetlen gyors és nagymértékű tulajdonosi szerkezetváltást eredményezett, melynek következtében az egyéni és családi gazdasági formák jöttek újra létre. Az átalakult gazdaság megváltozott formában, de kettős szerkezetű maradt: új tőkés-, régi paraszti és e kettő változatos és sokféle átmeneteként egymás mellett kezdett működni. A vállalkozás és a paraszti gazdaság között fontos különbség, hogy míg a paraszti gazdaságokat nem tudjuk teljesen leválasztani a társadalmi cselekvések egészéről, a termeléshez kötődő tradicionálisan jelenlévő szokások illeszkednek a gazdaság egészéhez - még ha ez ma már sokkal lazábbnak és töredezettnek is tekinthető -, addig a vállalkozások sokkal inkább individualizálódtak. A változások által létrejövő társadalmi és gazdasági kihívásokra adható válaszok nemcsak az egyéni tradíciókban találhatják meg alapjukat, hanem a közösség kulturális hagyományában is. A vállalkozói mentalitás és a vállalkozások létrejötte jelentette a kapitalista, piacorientált egyéni, szekularizált viselkedésmód, gazdasági mentalitás erősödését, ezzel szemben viszont az önellátásra épülő gazdálkodói mentalitás inkább épült újra a korábbi tradíciók adta lehetőségekre.20 6. kép. Szürkemarha gulya itatása Tiszaigar mellett 2012-ben (SÁRI Zsolt felvétele) 20 Lásd részletesen SÁRI Zsolt 2010. 69
