Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
CSERI MIKLÓS - SÁRI ZSOLT: A 20. századi változások kutatásának eredményei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
tárgyi világa további kutatóprogramokban is megjelenik, többek között a VASS Erika vezette erdélyi kutatásokban is.* li 12 4. kép. A képen látható lakóházból a teljes hagyaték a Múzeumba került. Nagykanizsa, Kisrác utca 8. (SÁRI Zsolt felvétele) A muzeológiai keretek tágítása A korábbi szabadtéri muzeológia idő- és társadalmi kereteit a kutatás kiszélesítette. így újabb társadalmi csoportok, újabb idősíkok, valamint a határon túli és a diaszpóra kutatásokkal újabb földrajzi területek kerültek a Skanzen kutatási programjába. A Szentendrei Skanzen eredeti célkitűzése szerint Magyarország népi építészetét, lakáskultúráját és életmódját kívánta bemutatni, eredeti, áttelepített és másolatban felépített épületek és hiteles berendezések segítségével a 18. század végétől a 20. század elejéig. A Múzeum alapvetően a német szabadtéri múzeumok mintáját követte, az építészeti elemek voltak a legfontosabbak, amelyekhez a lakáskultúra és az életmód bemutatása társult, alapos részletességgel kidolgozott enteriőrök segítségével. Ez utóbbi szentendrei sajátosságként jelent meg, kitűnt a nyugati és északi skanzenek világától. A kutatás eredményei Magyarország legnagyobb népi építészeti gyűjteményét hozták létre. A 20. századi változások vizsgálata a kialakult idősík tágítását is magára vállalta. A szabadtéri múzeumok állandó kiállításainak bemutatása mindig igazodott az adott ország néprajzi, etnológiai, történeti kutatásainak idősíkjához. Általánosságban elmondhatjuk, hogy egészen az 1990-es évekig az általános bemutatási idő a 18-20. század volt, egy-egy rendhagyó példa is megjelenhet a korábbi (akár a középkorig visszanyúlva), illetve a 20. század közepének időszakáig. A magyarországi szabadtéri múzeumok a hagyományos paraszti társadalom bemutatására törekedtek. így különösen az épület- állományt tekintve a 19. század volt a legjelentősebb, néhány 18. századi lakóház, illetve a közösségi épületeket tekintve (egy-két templom) akár 17. századi építmény is megjelent az áttelepített épületek között. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapvetően a táji, regionális különbségek bemutatására törekedett, nagyjából egy idősíkon keresztül. Ezt jól szemlélteti a már megépült épületek eredeti építési ideje és a bennük létrehozott enteriőrök, kiállítások idősíkja: Lakóházak és templomok építési éve Kiállítási egységek - templomokkal Miközben a tárgyközpontúság mellett a történetmesélés (az oral history anyagok múzeumi használata), a kiállítások élet- és élményszerűvé tétele (az élő múzeum koncepciója) vált egyre meghatározóbbá a szabadtéri múzeumokban is, egyre inkább felmerült az igény az időbeli változások bemutatására, a kutatott és bemutatott idősíkok szélesítésére. Ennek az alapja a 20. századi változások néprajzi kutatása. A parasztságon kívüli társadalmi csoportok bemutatása korábban is megjelent a Skanzen kutatási és kiállítási programjában, hiszen számos mesterség (kovács, tímár, kékfestő, molnár) kutatása és reprezentálása része volt az első tájegységeknek is. A Felföldi mezőváros táj- egység esetében a mezővárosi polgárság került bemutatásra (ez megjelenik majd az Alföldi mezőváros tájegység bizonyos részein is). Újszerű elem volt 2010-ben a cselédség bemutatása az Észak-Magyarországi falu tájegységben. Az egykori Windischgraetz uradalom cselédházában - amelyet másolatban építettünk meg a Múzeumban -, négy lakásban négy különböző idősík került bemutatásra: 1900, 1939, 1986, 2003. A periodizációban a cselédség életmódját érintő változások, illetve az épületben bekövetkezett átalakítások, a modernizáció volt meghatározó: az építéskori állapotoktól egészen a modernizáció kései befejezéséig - a villanyt a hatvanas években, a vizet csak 2003-ban vezették be az épületbe, a sza12 VASS Erika 2009-ben vásárolt, a '80-as évek elején készített bútoregyüttese a 2009. 62. leltári sorozaton, VASS Erika és SZŰCS Brigitta körösfői vásári tárgyai a 2014.138.1 -1 I. és 2014.139.1 -122 leltári számokon. 66 ■ Kiállítási egységek
