Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
KEMECSI LAJOS: A Felföldi mezőváros tájegység a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
Az egyes épületek berendezéseiben szereplő műtárgyak száma változó: Tállya: 563 db, Tokaj: 322 db, Hejce: 511 db, Erdőbénye: 452 db, Mádi kereskedőház: 954 db, Mádi zsellérház: 280 db, Gyöngyösi kapásház: 435 db, Gyöngyösi iparosház: 1043 db. Az egyes berendezésekben megjelenő tárgyak száma az épületek méretéhez, illetve az életmód színvonalához igazodik. Ez magyarázza a legkisebb épületben élő mádi zsellér 280 darabos tárgyszámát és a gyöngyösi polgárház I043(!) darabos berendezése közötti különbséget. A tájegység berendezéseihez 2004 előtt gyűjtött felhasznált tárgyak aránya mindössze 20% körüli.22 Ez is jelzi a rendkívül gyors és intenzív tárgyvásárlások, gyűjtések súlyát és az ezt végző muzeológusok, nyilvántartási és restaurátor munkatársak feladatainak nehézségét. A gyűjtések tapasztalataira építve néhány épület esetében módosítani kellett az eredeti telepítési koncepcióban megcélzott korai berendezési időpontokat. Részint a rekonstrukciókhoz kellő bontási dokumentációk esetenként elégtelen volta, illetve a felhasználható analógiák hiánya miatt, részint a berendezés megvalósításának nehézségei okán. Általános tapasztalata a skanzenekben dolgozó munkatársaknak, hogy amennyiben a bontás, kiválasztás idején nem sikerült a lakóktól, ott élőktől pontos adatokat és hiteles tárgyakat gyűjteni, ezt évtizedekkel később szinte már lehetetlen megoldani. A korai korszakok tárgyai közül különösen problematikus volt a ma már nehezen megszerezhető tárgyak összegyűjtése: így a jellegzetes bútoroké, kerámiáé, textíliáké. Sok esetben már csak közgyűjteményekben, magángyűjteményekben találtak megfelelő tárgyakat. Azonban a mezővárosi polgári tárgyi világ emlékeit gyakran hiába kerestük a közgyűjteményekben, mert a gyűjtési koncepciók nem mindig foglalkoztak ezzel a kulturális szegmenssel, gyűjtésüket annak idején elmulasztották. így pl. a gyári karton ágyterítők - melyek a korán polgárosult régióban már a 18. század végétől szerepelnek a hagyatéki leltárakban - gyűjtésében igen nagy mértékben kényszerültek műkereskedők segítségét igénybe venni. Amennyiben sikerült a tárgyakat megtalálni, megvásárolni, azok használati módját is fel kellett tárni. Az ágyterítők példájánál maradva, a településekre a 19. században jellemző ágyvetési stílus felkutatásában az inventáriumok adtak segítséget. Az összefüggő tárgyegyüttesek megvásárlása a szabadtéri néprajzi muzeológia szempontjából fontosabb, mint más közgyűjtemények esetében. Különösen értékesnek ítélhetőek a kiválasztott épületekben megőrződött berendezések a Múzeum számára. Igen ritka, hogy szinte teljes berendezéssel együtt sikerül megvenni, majd lebontani egy-egy házat. A mádi kapásház esetében ez sikerült. így az épület újjáépítési javaslatát és berendezési tervét is elkészítő SABJÁN Tibor az egykori lakóktól származó tárgyakat pusztán néhány ponton kiegészítve sikeresen rekonstruálta az egykori életvilágot.23 22 KEMECSI Lajos 2008. 70. 23 KEMECSI Lajos 2008. 71. Az sajnálatos, ám tény, hogy míg a Múzeum szempontjából szerencsés egy-egy változatlan berendezés a házakban, ez a legtöbb esetben megrekedt, deviáns életmódot folytató lakóktól kerül a Múzeumba. A múzeumi berendezéseknél az optimális elképzelés szerint az egykor a házban élt család rekonstrukciója a kívánatos, egyes esetekben azonban az így bemutatásra kerülő családmo- dellek az átlagtól nagyon eltérő képet mutatnának. Épp a hitelesség egy másik dimenziója érdekében kell eltekinteni a konkrét viszonyoktól, és egy átlagosabb család összetételét alapul venni a berendezés tervezésénél. Sajátos volt a hejcei épületből származott tárgyak gyűjtése is. A lakórész berendezése a 21. század elejére gyakorlatilag teljesen átalakult, viszont a munkaeszközök, a borászathoz szükséges tárgyak gyűjtésére még lehetőség nyílt, így a másolatban (eredeti elemekkel kiegészített) megépült ház múzeumi berendezésében több, az eredeti épületből és családtól származó tárgyat sikerül bemutatni. A rövid határidő miatt volt elsősorban jelentősége a berendezések szimulációjának. A Múzeum munkatársai elkészítették a helyiségek kulissza falait, melyek között szigorú ütemterv szerint raktári körülmények között modellezték az egyes épületek felelősei az enteriőröket. A Tudományos Tanács által a helyszínen megvitatott elrendezést a digitális fotózást követően a Nyilvántartási osztály munkatársai már a szállításra előkészítve csomagolták el. Elsősorban ennek az előkészítő fázisnak köszönhető, hogy a tájegység épületeinek berendezése rendkívül gyorsan, négy hét alatt megvalósult. A tájegységi kiállítások bemutatási céljai A tájegység épületeinek berendezésében kiemelt súllyal jelentek meg értelemszerűen a borkultúrához, a szőlő- műveléshez kapcsolódó tárgyak. A bemutatási időszak óta történt többszörös eszközváltás ellenére a muzeológusoknak sikerült rekonstruálni az egykori borházak, présházak és pincék eszközkészletét. Olyan ritka tárgyak is bekerültek a kiállításokba, mint az aszúválogató asztal, vagy az 1840-es évekből származó bálványos prések, illetve a későbbi színvonalas borkezelést igazoló borpumpák, borszűrők. A dongás edények különböző típusainak bemutatásakor az eredeti tárgyak mellett alkalmanként éltek a műtárgyrekonstrukció lehetőségeivel is a muzeológusok. A napjainkban is aktívan dolgozó erdőbényei kádármester a muzeológusok által megadott paraméterek alapján készítette el hagyományos technikával a dongás edényeket. Ezáltal a későbbi múzeumpedagógiai programokhoz is sikerült hitelesen alkalmazható tárgyakat beszerezni. A filoxéravész elleni védekezés eszközeiként kerültek be a tállyai és gyöngyösi berendezésekbe a szén- kénegezők. Szintén kiemelt szerepük van a házak berendezéseiben a zempléni és bükki üveghuták termékeinek. A kvalitásos üvegtárgyak gyűjtése, megszerzése komoly kihívást jelentett. A különböző jellegzetes pohár- és üveg54
