Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
KEMECSI LAJOS: A Felföldi mezőváros tájegység a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
falú házak esetében. Hasonló szemléletet tükrözött a tájegységben kialakított pincék megvalósításának programja. A tokaji vájt pincék kialakításának kőzettani feltételei a múzeumnak helyet adó szentendrei területen nem adottak. Ennek ellenére sikerült a helyi un. duzzadó agyagba vájni a pincék egy részét. Viszont a látogatók biztonsága érdekében utólagos beavatkozással tették kiállításra alkalmassá a hejcei hosszú pincét, fontosnak ítélve a borvidékre jellemző építmények bejárhatóságának szükségességét. A célzott szerzeményezés és tapasztalatai Az építkezés mellett a berendezések tervezése és kialakítása is hosszas tudományos kutatómunkával valósult meg. A Múzeum a népi építészet bemutatása mellett egyenrangúan fontos feladatának határozza meg az életmód bemutatását.17 Ebben kiemelten nagy segítséget nyújtottak a muzeológusoknak a régióból ismert hagyatéki leltárak. Az inventáriumok az összetett és mélyreható elemzés háttereként működhettek, különösen más leíró forrásokkal és szerencsés esetben a néprajzi terepmunkán gyűjtött adatokkal kombinálva. A hitelesség fokmérői a megelőző terepkutatások, bontási megfigyelések és dokumentációk mellett a néprajzi, levéltári kutatások. A társadalmi csoportokhoz köthető lakásberendezés típusoknak a vizsgálata is kutatható az inventáriumok segítségével. A régióból már kötetnyi inventáriumot publikáltak, s a Múzeumban őrzött leltárakon túl, a Néprajzi Múzeum inventáriumgyűjteményében is jól hasznosítható forrásokat találtak a kutatók.18 Hasonlóan nagy segítséget nyújtottak a területre vonatkozó árszabások, hely- történeti munkák, forrásközlések is.19 A régióban az egykori polgári életmódot bemutató műtárgyak gyűjtése igen nehéz feladat volt. A filoxéra- vészt követő évtizedekben az egykori jólétet biztosító borkultúra részlegesen megszűnt, és sok esetben az életmód visszaparasztosodott. Az értékes egykori berendezési tárgyakat pedig a 20. században gyorsan terjedő műkereskedelem és magángyűjtemények vásárolták fel. Ez indokolta elsősorban a műkereskedelemből vásárolt tárgyak számának növekedését a múzeumi szerzeményezés folyamatában. Természetesen a hagyományos terepmunkára épülő tárgygyűjtés is zajlott a kiválasztott településeken. Ennek koordinálásakor szem előtt tartották a szabadtéri múzeumokban általánosan elfogadott szempontokat: igyekeztek a kiválasztott házból, családból származó tárgyakat, - amennyiben ez megoldhatatlan - a településről, illetve a régióból származókat gyűjteni. Esetenként éltek azzal a lehetőséggel, hogy a forrásokból ismert jellegzetes tárgyak paramétereit a településeken ismertették és kérték az ott élők segítségét megtalálásukhoz. BÍRÓ Friderika fényképekkel, rajzokkal és részletes tárgyleírásokkal ellátott tájékoztatókat juttatott el a gyöngyösi sajtóhoz, a helyi televízióban szerepelve is jelezte a tárgygyűjtésben szükséges múzeumi igényeket. A települési és megyei önkormányzatokkal az együttműködés messzemenően eredményes volt. Kiemelkedett ezek közül is a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Önkormányzat, Gyöngyös városa, Hejce, Tállya, Erdőbénye és Mád önkormányzatainak együttműködési készsége. Néhány speciális esetben a műtárgymásolatok készítésével sikerült csak a megfelelő szituációhoz szükséges berendezést megvalósítani. így készült el a gyöngyösi polgárházban látható helyi Szent Kereszt Társulat korsójának, keresztjének hiteles másolata. Egyes helyeken a másola9. kép. A gyöngyösi polgárház enteriőrjének részlete tok készítése a látogatók számára átélhetőbb kiállítás érdekében történt: pl. az erdőbényei második szobában a látogató is leülhet a másolati textíliával vetett ágyra. Sajátos és a berendezések hitelességét másolati jellege mellett is erősítő vállalkozás volt a mádi kapásház bontásakor feltárt kerámiatöredékek restaurálása és több példányos elkészítése. Ezáltal a 19. század első feléből származó konyhai edények változatos típusait tudták a megfelelő konyhák felszerelésébe illeszteni, miközben a korból már ilyen jellegű edények előkerülése igen esetleges.20 A berendezések hitelességét az adott körülmények között a levéltári kutatás, a szóbeli gyűjtés és a tárgyi anyag ismerete biztosította elsősorban. A tájegység kiállításaiba összesen 4560 darab műtárgy került. Ennek körülbelül kétszeresét gyűjtötték a Múzeum munkatársai és az analógiákat is felhasználva készültek a berendezések. így például a rossz állapotú, Erdőbényén gyűjtött kamrai szekrény restaurálása rendkívül munkaigényes volta miatt az analógiát ismerve sikerült megtalálni a berendezésbe kerülő darabot.21 17 Vö. KECSKÉS Péter 1980/a. 18 Vö. KEMECSI Lajos 2011. Itt is köszönöm Granasztói Péter segítségét az inventárium gyűjtemény anyagainak felkutatásában. Vö. BENCSIK János 1993. 19 Pl. FLÓRIÁN Mária 1995. 1997. Illetve pl. Tállya (FRSINYÁK Sándor 1994), Mád (VINNAI Zsuzsanna 2001) falumonográfiái. 20 KEMECSI Lajos 2008. 69. 21 SÁRI Zsolt 2006. 53
